Tisztelt lakáshirdetők!

Alulírott Horváth Ildikó az alábbi kéréssel fordulok Önökhöz, illetve az ingatlan.com és hasonló internetes portálok üzemeltetőihez:
Néhány nap óta intenzíven, erőt, energiát, fáradtságot nem sajnálva kutatom leendő kuckómat az Önök fórumain. Azonban egyre elkeseredettebb vagyok. Ennek pedig annyira egyszerű oka van, amit szinte képtelen vagyok lelkileg feldolgozni. Tessék mondani kérem, amikor valaki szeretné eladni a lakását, akkor abban az egy időpillanatban, amikor a fotót elkészítik a jelenlegi lakjáról, piszok nagy erőfeszítéseket igényelne
a,elmosogatni
b,kitakarítani
c,összepakolni a gyerekek szanaszéjjel heverő ruháit és játékait
d,a hetek óta gyűjtött vasalatlan ruhákat eltenni egy nem látható helyre
e,a szennyest bepakolni a szennyestartóba?

Tudom, hogy rossz a hozzáállásom, hiszen mindezek a zavaró tényezők már nem lesznek ott, amikor birtokba veszem magát a lakást, azonban MOST elvonják a figyelmemet minden lényegesről amiket egyébként a fotókon látni. Mert az ok, ha egy viszonylag közeli időpontban megyek oda megnézni az időpont- egyeztetéshez képest, akkor találhatok ilyesmit, ez természetes, hiszen azért LAK-ás, mert ott élünk, s életünk mindennapi nyomai evidens, hogy itt-ott-amott fellehetőek. De egy fotó kérem.....nem hiszem ,hogy váratlanul becsengetett valaki és a lehető legalkalmatlanabb időpontban kattintott párat a gépével. Ha pedig valaki még ebben az 5 percben is ennyire igénytelen, akkor mire lehet számítani a lakásával kapcsolatban EGYÉBKÉNT?
Szóval uff, beszéltem. Lehet mostan utálni meg minden...de ezt a dolgot akkor is iszonyatosan siralmasnak tartom...

mostmivan?

Szóval valahogy úgy érzem, mintha próbálnának rendeződni a dolgaim. Ez a lakástéma és a melótéma nagyon ott van..teljesen jól menedzselem és higgadtan viselek egy csomó olyasmit, ami korábban helyből felcseszte az agyam. Azt mondta nekem egyszer valaki : bárcsak én is ilyen realista tudnék lenni mint te, nem lehetne, hogy amikor elszállok, akkor seggbe rúgj, vagy rángass vissza a gatyámnál fogva, jó..???? Najah...biztos nagyon szar lehet, amikor valaki nem tud a valóban élni, s folyamatosan álmodozásra kényszerül. Hát engem más fából faragtak, s belátom, ez néha túlságosan siralmas, mert a jelent és a jövőt is egy nagyon kemény szűrőszemüvegen át látom, amit körülhatárol a valóságos lehetőségek jótékony határa. Álmodozni biztos jó, de én leszoktam róla. Valahogy úgy érzem, hogy amióta tudomásul vettem, hogy a dolgok akkor haladnak valamerre, ha teszek értük, azóta könnyebb az életem. Nem várom a sült galambot meg stb...inkább a saját lehetőségeim korlátait próbálom kemény munkával kitolni. Sosem vágytam kabriomercire, sem hawainyaralóra, mert az efféle marhaságokra való értelmetlen vágyakozás elvonja a figyelmemet és az energiáimat a számomra elérhető dolgokról, illetve a soron következő lépésekről. Szóval azt hiszem, egészen jó úton haladok...és nem valami FELÉ, hanem magán az ÚTON.

augusztus huszonnyolc

Ezt a mai reggelt egy bizonyos okból nagyon nehezen éltem meg. Elvileg mennem kellett volna valahová. Aztán úgy gondoltam, hogy nem kell mennem. Aztán úgy, hogy igen...aztán inkább nem mentem és otthon ültem abban a bizonyos időpontban amikor valahol máshol kellett volna lennem és szívtam a cigiket. Asszem kábé 5 szálat, mert úgy ítéltem meg, hogy ennyi szükségeltetik, hogy a szívdobogásom redukálódjon. A tegnapi nap után ez a mai már nem tünt annyira nehéznek, végülis ez egy egészen másfajta negatívum mint amaz a másik. Edz engem a sors. Jelentem, részt veszek minden egyes rohadt edzésen, még akkor is, ha néha úgy érzem, hogy inkább ordítani meg toporzékolni szeretnék. Szóval csak nyugodtan...utálom a közhelyeket, dehát mindenki ismeri az "ami nem öl meg az erősít" című fantasztikus örök érvényű kijelentést? Nahátna. Most már mint a kőszikla. HammerIldikóshowtime.

fáj

Azt hittem képtelen leszek írni róla. Lassan két órája ülök itt a gép előtt, s képtelen voltam megírni, s most mégis kikívánkozik. Azon gondolkozom még mindig, vajon mit tehettem volna...(ne haragudj, Tomi..tudom mit mondtál, de mégis..) Vajon voltak eszközeim? Vajon ennél jobban nyitva kellett volna lennem rá és a gondjaira? Nem tudom...de már mindegy. NEKI. Nekem nem mindegy, mert tanulnom kell belőle, hogy soha többé ne fordulhasson elő ez.

Meghalt ma valaki, aki Ildibabának meg Cicukának hívott engem. Aki félszavakból....s akivel a szellemiségünk közt fellelhető ijesztő hasonlóságok bizonyos részei remélem azonossághoz sosem vezetnek. Halála iszonyat nagy felkiáltójel. Tátong bennem az űr, nyüszíteni tudnék kínomban hétrét görnyedve, mert tudnom kellett volna....persze tudtam is. Nem a döntése fáj. A hiánya a kapcsolatunk jövőtlensége fáj. De értem és megértem Őt. Hogy jövünk ahhoz mi, "egészségesek", hogy eldöntsük azt, hogy köteles-e a beteg megküzdeni az egészséges sejtjeit felhabzsoló kegyetlen élősködővel? Hogy meddig kell tűrni az iszonytató kínokat, a fájdalmat, a kilátástalan nap-mint-nap-újra-és-újra-gyötrő borzalmat? Nem gondolom, hogy az élet mindenek felett, sőt azt hiszem, hogy az élet csak akkor képes győzedelmeskedni, ha abban mutatkozik némi öröm, vagy a remény sugara. De egy mentálisan legyengült lélek miből merítkezhet, ha már lelke pislákolása csak a mindennapi túléléshez elegendő s halványsága miatt egyre kevésbé képes meglátni azt, hogy süt a nap, zöldellnek a növényei és vidáman ugrálnak a kertben a macskái...Azt hiszem épp Neki, ki az átlagosnál sokkal nagyon szellemi kapacitással bírt, épp ennek a képességének birtokában túlságosan reálisan és kegyetlenül látta, következtette, hogy mi vár rá, s ennek birtokában hozta meg döntését.

Ahhoz amit tett emberfeletti erőre, bátorságra volt szükség. Önkezével...igen, azt hiszem ez a lényeg: ő akarta eldönteni, hogy merre vezessen a sorsa vonala, saját kezébe adta az életét, s egyedül akarta,tervezte,hajtotta végre a végkövetkeztetést.

Szerettelek és hiányozni fogsz! De döntésed tiszteletben tartom. Már nem sírok, hisz tudom, nem akarnád. Megígérem, hogy emlékezni fogok azokra a dolgokra, amiket elmondtál nekem, s próbálom betartani amit ígértem. Kevesebb vagyok Nélküled. De több lettem általad.

Nyugodj békében!

faszabénapicsa

Anyám sirjánál éln luzerbénapicsa belerugtam egy sírkőbe. Eltört a lábujjam. Kékzöld, fáj, ordibálni tudnék. Asszem ezt nem irom bele majd az önéletrajzi regényembe. Mert ha komoly hangvételű könyv lesz, senkitől el nem tűrőm, hogy hangosan nyeherésszen amint elképzeli a jelenetet. Szal MOST sem röhögni, világos??????????????????

azapámésatöbbi

Szóval én, akinek sztem kábi 36 éves koráig nem volt apja, illetve arra a célra volt, hogy hátráltassa, most hirtelen van. Mert a halál torkábol kimászva rájött, hogy élni jó, de nem a pálinkásüvegbe dugott orral...Szóval tegnap nála jártam és agyaltunk , hogy mit kellene csinálni. Azt mondta, hogy idegesitik őt a kocsmatöltelékek. Ohhhh freud...hát TE is az voltál még fél éve (gondoltam magamban nagy vigyorogva). de kislányom igy kislányom ugy..szóval a korházban töltött kemény órák és napok mégis jók voltak valamire. Naés...oda jutottunk, hogy 57 évesen még nem késő megismerkedni a számitogép és a Zinternet rejtelmeivel. Szóval a zapukám és én számitogépestanfolyamot keresünk és windozosgépetveszünk. ÚRISTEN...hát mi lett ezzel a világgal, he?

lokálpatrióta

Az történt, hogy a barátnőmet elhoztam az én városomba. Sopron az Sopron. Varázslatos. nem is tudom, de valami olyan meghatottságot érzek aminden alkalommal amikor végigmegyek a kis Várkerületünkön...és elvittem a templom uccába meg az orsolya térre, meg a Széchenyi térre meg a Szent-györgy uccába..meg ideodaamoda..lés megkérdezte, és a mamád milyen messze lakik a belvárostól? hehe...mondom, a kellős közepén lakik. És ahogy peckesen sétáltam és úgy mutogattam mintha az én uradalmam lenne s én magam lettem volna aki normálisan rendbetetette a műemlék épületeket. S előjött annyiminden...ahogy edzés után bandáztunk az utcákon, ahogy a főtéren ücsörögtünk suliután...ahogy a jelenlegi könyvesbolt helyén felrémlett hogy valamikor tejivó volt és kilógtunk a szünetekben...naszóval ez télleg az én városom lehet...mert ilyen KIBASZOTT büszke nem szoktam lenni minden nap...(max a saját egoizmusom miatt a saját szellemi teljesítményeimre:D). Nagon de nagyon szeretem..és ide tartozom,bárhol is járjak.
Jah és a mamám rámparancsolt, hogy adjam el a telket, mert neki már sok gondozni. Namost ha eladom, azon is venni kell valamit.Hehe...kéne vennem egy 3 lakásos társasházat?:DDDD

nyertünk...

Hát az az az egy hónappal ezelőtti prezentáció...és a múlt heti, ahol aztán még a bugyimból is kiforgattak...nem hittem volna, de megnyertük a projektet. hirtelen nem is tudom mit mondjak...valójában ez nekem személy szerint is baromi komoly szakmai siker, persze a gatyámat felköthetem, annyira gázos dolgok vannak és annyira sokat kell majd dolgoznom. Akkoris nagyon jólesett amikor azt sutyorogták rólam a kolléganőmnek: Te, az a csaj nagyon ott van ám szakmailag:)
Azért a helyzet nem ilyen egyszerű, s a mult pénteki megbeszélés a fönökömmel szintén nem volt sem hiábavaló...mindenképp változások szükségesek. S tényleg muszáj lesz heti 1 napot otthon dolgozni. Meg átgondolni sokmindent...megmegmegmeg....de azért akkoris...jó lesz ez.

régimelohely

Naszóval...jártam azon a helyen, ahol utoljára dolgoztam (a jelenlegi előtt:D), itt még rendszergazda voltam a pályafutásom végén. Beugrottam megnézni a volt kollégákat, és a volt főnökömmel beszélgettem vagy két órát. Amior meglátott azt mondta, hogy nem hisz a szemének...szóval kissé mintha megváltoztam volna (naná), aztán beszélgettünk a régi, az újabb és a legújabb dolgokról. Azt éreztem, hogy annyira de annyira nem vagyok idevaló...hihetetlen mennyire kívülállónak éreztem magam még akkor is, ha minden egyes mondat amiről beszélt az számomra teljesen érthető, ismert, satöbbi..de hogy adott esetben ugyanazok a dolgok az én szemszögemből mennyire másnak, más prioritásunak látszanak...hihetetlen. 3 év telt el amióta eljöttem. Ilyen szinten a hátam mögött hagyni a múltat sosem hittem, hogy menni fog. Az emberek ismerősek, az arcok is...és mégis annyira nem hozzám tartoznak már.Ismét...sokadszor megállapítottam, hogy nem jönnék már vissza soha.Bár...soha nem mondd, hogy soha..

házizé

Voltam a házamban. Hát elég fura egy érzés volt. Elhoztam a maradék könyveimből még vagy 20at, de itt vége, még a sárospataki tökaranyosmintás sütőtálakból 2-3 aztán vége a dalnak.Ők is elköltöztek, aztán a vevő már bepakolt eztazt...az egésznek olyan hattyúdal feelingje volt. Hát igy végződik 16 évnyi kapcsolat. Aztán jártunk ügyvédnél, aki elmondta a mithogyant, hétfőn aláírunk aztán kezdődik a nagy lakáskeresősdi. ebben a pillanatban még nem mondhatnám, hogy lelkesedem, de idővel ez biztos változni fog. Valójában nem a lakáskeresés, nem is a felújítás (tesóm az első sorban a vártán:D), hanem a hitel után koslatás amihez a világon semmi kedvem. Ámde összeakadtam valakivel, aki felajánlotta, hog segít. Szerintem rám fog férni...:)

izémizé

Valami szabadságfélén vagyok. Azért féle, mert az időjárás direktkibaszósdit jáccott velem az elmult x napban. Amíg egy fürdővárosban áztattam (volna) a miazmásom, addig naponta kábé 3x szakadt le az ég. Ettől függetlenül az időt mégis jól eltöltöttem, s főleg ingerszegény környezetben, amire az utóbbi időben nagy szükségem volt. Azért néminemű fürdés is volt, de figyelmen kivül hagytam, hogy a melegvíz totál nem tesz jót nekem, ígyhát a lábaimban az erek vitustáncot járnak...x idő múlva talán helyrerázódom. Ellenben a sárvári arborétum gyönyörű, a masszőrpasi pedig iszonyat jó volt. 2*90 per masszázs nagykirályság, őszintén szólva baromira jót tett. Jah és vettem egy digifotógépet. Valójában nem tudom miért szarakodtam eddig ezzel, de asszem kiélhetem ezirányú vágyaimat, főleg a kis 1 gigás memóriakártyámmal együtt. Naszóval..pihenni jó.

?

Nem akarok plagizálni...a részlet Tisza Kata Magyar pszicho c. könyvéből való, amit épp most olvasok.Gondolkodásra, elgondolkodásra késztető írás.

A magyar spirituális irodalom mestere szerint a nő meg a férfi sokszor nem ugyanazt a zenét hallják. Mert az igazi Nő odaadó. A Férfi erre képtelen. Ezért hát a nő tanulja meg szeretni önmagát. Megismerni önmagát, befelé fordulni és szabadnak lenni. És mindenekelőtt nem feladni a méltóságát! Az Isten pedig megmutatkozik minden emberben, akit szeretni tudunk. Akiért lemondunk önmagunkról. Akiért képesek lennénk meghalni is. Igen. Belehalni.

Az író szerint kétféle beszélgetés van. Az egyik amelyik rólunk szól. Ez a magány. És az, amelyik arról a másikról. Ez pedig a társra találás. És szóból is kétféle van. Az egyik amelyik él, és képes megnevezni az érzéseket. A másik ami hotl szó, és gyilkol. Mert nem igazi. A szeretet az emberiség legértékesebb szava. Mégis ehhez fűződik a legtöbb hazugság is. Ha nem érzed, nem igaz, nem mondd ki. Ne ölj.

Ha viszont igaz, csak engedd. Ha kell, küzdj érte. Merj, akarj. Mindennél jobban.

Azonban ha ez méltóságod föladásával jár, ha ez a küzdelem méltatlan, nem fölszabadító, hanem bénító, legyen erőd lemondani róla. Különben beledöglesz. A várakozásnál nincs lélekölőbb. És tüzes vassal kiégetni magadból. Ha ez az ára.

A gondolatot Klára összevetette Kahlil Gibran Profétájával is. Az arab-amerikai szerző úgy látja: "A szeretet nem birtokol és nem birtokolható, mert a szeretetnek elég a szeretet." Megkérdezte a magyar mester, hogy látja, a szeretet valóban nem akar birtokolni, hanem inkább szabadon enged, képes a lemondásra? És a mester azt válaszolta: ha szeretsz, küzdesz. Ha nem vagy képes a küzdelemre, talán nem is éled át az érzelem erejét. Mert ha átéled, igenis szeretni akarod a maga teljes valójában, és nem elegedni. Csak sokan nem tudjuk, mit is jelent valóban szeretni...

Nem tudunk feloldódni a másikban, nem tudunk befogadni, képtelenek vagyunk igazán átadni magunkat. Pedig a szeretet az egyetlen valóság. Az összes többi félelem, csalódás, önbecsapás. Űr.

Hány ember képes tökéletesen érteni egy másik ember lelkét? És mekkora a valószínűsége annak, hogy találkozol egy ilyen emberrel? És utána...? utána mi az út?

morzsák

Ha valaki tömegközlekedik, szerintem alapjáraton sokkal több inger éri, mint ha autóval jár. Nem konkrétan arra gondolok, ami bosszusággal jár maga a közlekedés, sokkal inkább az a dobozérzés, a burok ami a kocsiban ülve óv/véd/kímél színek szagok hömérsékeltek áradatától, ez szűrő nélkül jut át a buszon metrón villamoson. Teljesen függetlenül attól, hogy mindez kellemes, vagy kellemetlen, mégis TÖBB. Bár viszek könyvet, s hallgatok zenét, de rájöttem, hogy folyamatosan figyelek. Szomorú, mennyire fásultak az arcok minden napszakban...s néha igazán érdekes apróságokat látni. Felfedezni egy-egy apró kis értékes mozdulatot- ahogy nagymama unokája keze után nyúl, ahogy a szerelmesek egymás arcához érnek, ahogy hosszúhajú lányok kisöpörnek egy tincset a szemük elől-ezek annyira életünk részei. Fura egy moderáció: társaságban vagyunk és mégis egyedül. Mintha burkot vonna körénk saját kis világunk- kifelé élünk a külsőségeinkkel, gondolataink pedig láthatatlanok...egy-egy mosoly vagy fintor árulkodik csak arról, hogy mik is mozognak belül. Mennyire érdekes: amit láttatni engedünk magunkból, az olyan, mint a kirakatrendező által gondosan megkreált kirakat, aminek sokszor semmi köze a bolt "árukínálatához". Néha olyan jó lenne látni, tudni, hogy kinek mi jár a fejében...miféle gondok foglalkoztatják, hogy szerelmes-e vagy sem, elhagyták vagy elhagyott, homloka apró ráncait a munkahelye gondjai okozzák-e vagy más...Bambulni és figyelni JÓ. Részt venni ebben a körforgásban, eleme lenni a tömegnek, mégis benne lenni saját külön bejáratú védőburkunkban...bátran szemébe nézni bárkinek, s visszamosolyogni arra aki ránkmosolyog....

kedvencem:)

Legújabb kedvencem!!!!


Magna Cum Laude : Életjel

Hadd legyek súlytalan,
egy kis tehermentes űrutazó!
Öntsd ki lelked, ha van,
Legyen nekem vigaszt hozó!

Nehéz napok előtt,
A kemény évek után,
Hogy mondjuk el, bejött,
Megérett a gyümölcs a fán.

Ne legyen több szünet!
Ó, csak örökké szüret!
S ha mindenből elég:

Refr.: Akkor adj még életjelet nekem!
Annyira kapnék tőled valamit, szívem!
Kérlek, adj még életjelet nekem!
Annyira kapnék tőled valamit, szívem!

Amit nem mondtam el:
Olyan sokkal tartozom
Az évekért melletted,
Elmondani nem tudom.

Az apróbetűs részek felett
Elsiklottam veled.
Könnyeid megfejteni
Nincs időm, nem lehet.


Ne legyen több szünet!
Ó, csak örökké szüret!
S ha mindenből elég:
Refr. (2x)
Kérlek, adj még...!

szigetszigetSZIGEEEET

Hátszóval azafrankó, hogy Killers forevör. És még forevör Hevensztritszeven meg forevör Hiperkarma. És azafranko hogy forevör Soproni Ászok és Rézangyal Mézes ágyas meggy.Aztán forevör Vica, aki a the BEST and the beauty girlfirend the world. Aztán foreför Ildikó, aki torokfájósan is tolta a sört és totál hülyeségeket beszélt. Szal beszéltem..és ugráltam és büdösvöltam.Forevör vizhólyagok a lábakon. ügyfelek holnap akik nemérdekelnek:D Végevégevége:((( Ámde 2008-ban újrasziget:)

bénabénabéna kettőőő

MINDENT lehet még tovább is fokozni. Elvittem azt a retkes kocsit a szervizbe a 18. (tizennyolc...azaz az utlevél mentes övezet pereme) kerületbe. Persze cipeltem mindent magammal, cédétok 33 db montipájton cédével, esernyő (tüz a nap 32 fok), farmerdzseki (mint az előző), pulover (nocomment) kola,redbull,cigi,szempillaspirál (merazköll, szemceruza szájfény,napszemüveg, parfüm (kétféle) megafaxomtudja még mi, mp3 jácco (lemerült elemekkel) és aztán a szervizből BKV mer Ildibaba EGY dolgot felejtett csak Óbudán, és az a lakáskulcsa vót...igy aztán vissza, közben seggig izzadás, kar leszakadás satöbbi, majd Óbudáról haza, aztán tusolás hogy aztán átvegyem megérdemelt bizniszelt szigetjegyemet. Ha valahogy elbaszom a dolgot, akkor még mehetek a nyugati térre...merazjóóó ha halálra szivatom magam, meg még annál is tovább........
Ui: repedt a sarkam. Nem átvitt értelemben. Fizikailag. Micsinájjak vele?

bénabénabéna

Egyszerűen nem értem...Vannak olyan napok, amik valamilyen oknál fogva kizárólag rosszul tudnak folyni. Ma nem aludtam többet, vagy kevesebbet mint máskor. Nem vagyok másnapos, semmi zavaró körülményem nincs-elvileg. És mégis. A szokásos bénaságaim hatványozottan fordultak elő. Kora reggel amikor a fürdőbe botorkáltam, a macska által szanaszéjjel hagyott csirkecsontba sikerült belegyalogolnom...Fürdés közben majdnem kizúgtam a kádból..a macska feszt ordított, hogy engedjem már ki, s bár PONTOSAN tudja, hogy akkor mehet ki, ha felöltöztem, direkt citerázott az idegeimen. Aztán végre elindultam. Bezártam az ajtót, amikor eszembe jutott az a retkes telefonom, ami viszont belül volt. Vissza...macska közben óbégat....najo, ajtó bezár, macska ki. Kocsi kinyit, kiriaszt...beülök. Bazzz mi ez a nylontáska? Jahogy megint magammal hoztam a szemetet? Kocsibol ki, kukához oda...észlelem, hogy nincs rajtam a szemüvegem,ásebaj, potszemüveg a kocsiban. Közben a retek riasztó megszólal, öreg néni skuviz az erkélyről..jajjj mikor kotródhatok már el innen...Végre elindulok, jó szokásomhoz híven megírom a reggeli sms-t, ami közben kishiján karambolozok. A Hungária krt-on benyúlok a szemüvegemért a kesztyűtartóba: isstenem de faxa...TOK az van, szemüveg az nincs. Kiscelli utca lezárva...fél világ megkerül, irodába be...természetesen kávébatej a kocsiban maradt, 3. emeletről le, kocsihoz ki...Mondtam már hogy tele a faxom a saját balfaszságaimmal?

maivers

Pilinszky János

Halak a hálóban

Csillaghálóban hányódunk
partravont halak,
szánk a semmiségbe tátog,
száraz űrt harap.
Suttogón hiába hív az
elveszett elem,
szúró kövek, kavicsok közt
fuldokolva kell
egymás ellen élnünk-halnunk!
Szívünk megremeg.
Vergődésünk testvérünket
sebzi, fojtja meg.
Egymást túlkiáltó szónkra
visszhang sem felel;
öldökölnünk és csatáznunk
nincs miért, de kell.
Bűnhődünk, de bűnhődésünk
mégse büntetés,
nem válthat ki poklainkból
semmi szenvedés.
Roppant hálóban hányódunk
s éjfélkor talán
étek leszünk egy hatalmas
halász asztalán.

tekeregtem

Ma melo után a városban tekeregtem egy kicsit. Ifjú titán leányzó aki velem volt, valami hihetetlen mértékben képes leszívni az energiáimat. Nem veszem zokon, mert nyilván nem tehet róla, ahogy én sem, hogy így érzem, de mégis nagyon elgondolkodtató. Az életünk során számtalan emberrel kerülünk ilyen-olyan kölcsönhatásba. Maga a kapcsolat meghatározza azt, hogy kivel mennyi időt töltünk együtt, ámde vannak egyéb tényezők is. Energiaháztartásunk véges...s valamiféle töltő, illetve leadó állomásként használjuk embertásainkat. teljesen természetes, hogy x ember egy kézfogás során pozitív érzetet kelt mennünk, míg mások még akkor is, ha ránézésre semmi kivetnivalót nem találtunk bennük, mégis hidegrázást idéznek elő bennünk. S ugyanilyen érdekes tény az is, hogy vannak, akik egyszerűen fárasztanak, szívnak bennünket, s vannak, akik jelenlététől természetes módon töltekezünk.

Fordult már elő velem, hogy gyenge, erőtlen állapotomban szándékosan nem találkoztam olyasvalakivel, akiről pontosan tudtam, hogy az engem leszívó kategóriába tartozik...míg időnként szívesen kerülök kontaktusba azzal, aki feltölti az elemeimet.

Emberi kapcsolataink kusza hálója annyiféle tényező összetevőjéből alakul ki...szeretetünk, szimpátiánk, a beszélgetések milyensége, egy jó adag vigyorgás a legtöbbször nincs összefüggésben azzal, hogy ki az aki leszívó, vagy ki az aki leadó típus a saját szemszögünkből nézve. S mégis..úgy gondolom, hogy ebben a tekintetben kénytelenek vagyunk időnként önzőnek lenni...valamiféleképpen muszáj megvédeni a saját készleteinket, hiszen kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor adnunk kéne...de sajnos nincs miből...

leszaromtabletta

Ismeritek ezt a fantasztikus találmányt? Gyógyszeriparunk fantasztikus vívmánya...fizikai formájában egyáltalán nem létezik, és mégis...egyszerűen KÍVÁLÓ. Mellékhatás nélkül képes a legtöbb probléma kezelésére. Hihetetlen intenzitású, komplex összetevőkből áll...Mindennek az a lényege, hogy tulajdonképpen orvosi beavatkozás nélkül eldönthetjük, ha ELÉG, és úgy érezzük, hogy a leszarás a legjobb módszer mindennapi nyűgjeink orvoslásához. A dolog nem csalás nem ámítás. Hatásmechanizmusa komplex: egyrészt a munkahelyi problémák zsugorfóliába kerülnek, a betük valami érdekes módon átrendeződnek a lapokon, s a leírt dolgok leginkább valami groteszk vicchez kezdenek hasonlítani...a frusztrációk hirtelen valami megdöbbenéses önámulatba esnek át...a szerelmi bánatok pedig gyönyörűséges színes papirhajók képében ringatóznak a kék vízen a naplementében...sokkal inkább valamiféle nosztalgikus hangulatot ébresztve, mintsem azt a bizonyos METSZŐ fájdalmat. A LESZAROM-T bárhol kapható..elvileg veszélytelen, ám mégsem tanácsolom mindenkinek. Oka egyszerű: kizárólag olyan emberek képesek az előidézett hatással élni, akik két kemény cövekszerű lábbal állnak a talajon...tudomásul veszik, hogy a LESZAROM-T pusztán hangulatot javít időlegesen..ámde a hangulatot előidéző problémák a továbbin apokban megoldásra várnak. MA jó tőle, de semmi nem garantálja, hogy a holnap is szép lesz. Nincs mese...a mai nap átmeneti önfeledt jókedve nem más, mint erőgyüjtésre alkalmas idő a tisztánlátásra és a megoldások mielőbbi megkeresésére. A tünetek...nem véletlenül jöttek..felismerni, analizálni,megoldani nagyon keményen szükséges...de mindig legyen a zsebünkben egy kis leszarom-t ...nehéz az élet, mankók kellenek. Jah..ha fizikai formában nem létezik, akkor hogy ismerhetjük fel? Nyitott szemmel és szívvel. Egy tétova mosoly egy idegentől, egy ölelés egy baráttól, egy cérnahangú dalocska egy kisgyerektől, farokcsóválás egy kiskutyától, egy macska szelíd bája ahogy öledbe gömbölyödik...egy finom fagylalt vagy egy jó kávé illata...annyi minden ami POZITÍV. Figyelni kell...látni...csukott szemmel is.

macskafürdetésrulezz

Történet pedig, hogy Marci nevű, hihetetlen pofátlansággal bíró négylábú zsarnokom egy idő óta kijár a szabadba. Ezzel semmi gond nincs...sokkal inkább van viszont azzal, hogy valamilyen rejtélyes okból az én macskám egyáltalán nem szeret mosakodni. A macska tiszta állat, folyamatosan nyalogatja magát, de Marci a fehér részein egyre setétebb szürkébe, majd már-már feketébe ment át. Vasárnap épp beordibálta magát a lakásba, amikor ránéztem és abban a pillanatban elhatároztam, hogy megfürdetem. Hehe...fürdetett már valaki macskát? Hisztirepertoárja minden elemét latba vetette a kis dög, de karmolni egyszerűen képtelen volt, azt ugyanis nem hagytam. Van egy olyan pozitúra, amivel el tudom érzni, hogy megmoccanni se tudjon...ettől olyan ideges lett, hogy olyan hangokat adott ki, mint még soha ebben az életben. Aztán egyszercsak feladta...vernyogása panaszos nyikogásba ment át...csapzott bundájáról csöpögött a habfürdő, aztán már megadóan tűrte a tusolás borzalmait..:)

Miután lehetőségeimhez mérten szárazra töröltem, vagy egy órán keresztül nyalogatta magát (ezek szerint ezt a tudományát nem veszítette el:)
Azt gondoltam, hogy napokig a közelembe sem fog jönni a sértődöttségtől...ámde neki nincs ilyen fejlett önérzete, vagy ha van is, akkor is képes felülemelkedni a dolgon..szóval egy félóra mulva az én illatos macskám már dorombolva az ölemben ücsörgött....

szombatnap

Szombaton mamiztam. Kinaicsirkeszárnyat ettünk mamiféle nagyonfinom salátával. Utána ugy feküdtünk mint a keményhátú bogár, ami kalimpál a lábaival és nem tud visszafordulni...Egy csomót röhögcséltünk és beszélgettünk, nagyon jól éreztem magam. Aztán egy villámcsapásszerűen feltünt régi/új ismeretlen/ismerős jóvoltából az estém is nagyon nagyon jól telt. Megkoronázása a hajnali 3kor elfogyasztott full egészségtelen mekdonácos hamburgerek, utána elszívni egy cigit...hmmmmm az ő szavaival élve, "nekünk kijutott az élet:)"
Egyformaságunk s egyszersmind különbözőségünk néha ijesztő, ugyanakkor roppant mulatságos...viszont rendkívül jó érzés volt egy ennyire hasonszőrű gondolkodású emberrel kommunikálni. Nem érdekel, s soha nem is foglalkoztam vele, hogy kispolgári normákkal mérve normális vagyok-e vagy sem, sokkal jobban izgatott a szellemi társ/társak megkeresése és megtalálása. Ezek az emberek neme, életkora, foglalkozása teljesen közömbös...nem is erről szól ez a történet, ahogy nem szól semmiféle anyagiakról sem bármiféle társadalmi normákról. Mégis..legyen szó a hangyák vonulási útvonalától a globális felmelegedésig bármiről, valahol olyan természetes és magától értetődő, ahogy rákapaszkodunk egymás agyhullámaira, ami egy egészen speciális kéjérzéssel bír eltölteni...:)

pénteksziget

Na és akkor megint a Sziget...pénteken úgy alakult, hogy egészen jutányos áron jutottam 3 jegyhez, igy Vicussal és a tesójával kievickéltünk. ISZONYÚÚÚ mennyien voltak...már a Pink koncert alatt látszott, hogy szar lesz az idő előbb utóbb, mindenesetree addig igyekeztünk kihasználni a lehetőségeinket. Úgyismint: koncert, sör, koncert, ágyaspálinka, koncert,sör satöbbi:D Az egészben az a legszebb, hogy amíg a szem ellát, csupa ilyen menetrend szerint működő emberke volt felfedezhető..szerintem a sziget sörfogyasztása vetekszi Magyarország egész évi fogyasztásával. Olyan jó volt együtt lenni és hülyeségeket beszélni, nameg belebámulni mindenki más képébe...kritizálni röhögcsélni csúszkálni a sárban, s ezzel egyáltalán nem egyedül lenni. NEO koncerttel zártuk az éjszakát, naggyon jó volt, aztán éjszakai békávé kalandtúra, befutó reggel fél5kor...:) Amikor hazaértem, a lábamról a retket egy külön etpaban kellett levakarnom, aztán forró víz és édesded elalvás a kádban....:)

2007.08.08.-melódolgok.

Szóval az van, hogy született egy pályázat. Nos, én nem mondhatom, hogy ne nyerjük meg, mer az igazán nem, lenne korrekt...viszont saját szaros önös érdekeim mégis közbekiabálnak. Mert ha véletlenül nyerünk, akkor megint embertelen prés alá kerülök. Nem arról van szó, hogy frusztrálnak a szakmai kihívások, mert valüjában ez csak kis részben az. Sokkal de sokkal inkább az idegek és a fizikum próbája, s ebben a tekintetben már tavaly is csődöt mondtam. Mindazontúl, hogy a teljesítőképességem véges, hogy a párkapcsolatom emiatt (IS) ment tönkre, hogy kurvára nem érte meg, még ráadásul hosszú távú hasznát sem igazán érzem. Talán egyvalami..s végülis lehet, hogy ez lesz a legfontosabb: olyan szakmai fejlődésen mentem keresztül ebben a tömény időszakban, amit normális körülmények között csak évek alatt lehetett volna elérni. Az biztosnak látszik, ha elkezdjük a munkát, előtte túl kell lennem a kórházasdi egy részén, mert ahogy anyám hasnyálmirigy-gyulladásban halt meg, úgy én legalább annyira nem szeretnék abban.

2007.08.09. házam-hazám-mindenem

Szóval az van, hogy felhívott az exem..mármint a régiexem, akivel közösen építettük a házunkat, hogy van vevő a házra. Ők a feleségével és a kicsivel ott laknak már vagy egy éve, de ez a helyzet nyilván sem nekem sem nekik nem jó. Bár persze én nem tudom..a babának biztos tökjó lenne felnőni ott, mert szerintem a hely tökéletes és az udvar nagy és szép...., azt mégis megértem (merthogy nekem is kell lakást venni valamiből), hogy ebből a felemás helyzetből szeretnének megszabadulni. Jut eszembe...normális ha egy 11 hónapos gyerek 96 cm? Nekem ez tökrémisztő. Najó..igaz hogy a Zoli 204 cm, de akkoris..Enikő aprócska teremtés. Mert ha én szültem volna a Zolitól gyereket, akkor lehet, hogy az a gyerek ilyenkorra már 110 cm lenne:D
Már vagy 2 hónapja nem láttam a babát, ideje lesz megnéznem és megszeretgetnem, tökaranyos.
A Zoli megkérdezte, hogy ha költözés lesz, akkor el akarok-e vinni valamit a házból. Végülis max 5 éves bútorok vannak benne, meg a töméntelen "ingóság" amit pótcselekvés gyanánt -TERMÉSZETES, hogy szükség van rá!- jelszóval vásároltunk össze. Edények, poharak stbstbstb....
Fura volt a kérdés, de persze értettem őt. Nem..nem akarok semmit elhozni onnan. Egyrészt, ők azok között a tárgyak között élnek...nyilván hozzátartoznak az életükhöz, másrészt...az anyag...a fa, a műanyag, a porcelán..nem részei a múltamnak. Amit elhozhattam abból a házból, azt már rég elhoztam. Tanultam, tapasztaltam, építkeztem rá...elhelyeztem a megfelelő raktárba azokat a dolgokat, amiknek hasznát veszem később. Mint ahogy már pontosan tudom, mik azok a hibák, amiket nem követnék el még egyszer. Merényletek....valaki ellen aki szeret, de én már nem tudom viszontszeretni, lustaság...mert az hittem, hogy ez ÍGY jó, csőlátás...mert azt hittem, csak nekem lehet igazam...kicsinyes bosszú nap mint nap, amivel kielégítettem szánalmasan szegényes életem- hisz a saját magam foglya voltam. Nem..nem szeretnék semmit elhozni, hiszen mindenem VAN. Kezem. lábam, fejem, agyam...amivel alapokat ások s amire építkezem egy másik életben. S már sokkal kevésbé érzem, hogy szükség van még egy pohárra...még egy edényre...vagy hogy ki kéne cserélni ezt vagy azt. Teljesen más az, ami fontos. Dehát..perszé Ő, most már így családostól, mindig hozzám tartozik, hiszen belevájtam magam a lelkébe, s ő is belevájta magát az enyémbe. A lépések, amiket teszünk, azok nem eltávolítanak egymástól, sokkal inkább olyan, mintha egy újabb RÉTEG lenne, egy másik dimenzó, egy új sík...s ez pont így jó. Az egész életünk erről szól. Felkelni nap mint nap..lélegezni, jönni, menni, dolgunkat tenni, nevetni sírni...szeretni gyűlölni. Mindez egy gombóccá gyűlik, üveggolyóvá, mely különböző színű szálakat tartalmaz belül, s ahogy éppen a hatások érik, úgy van hol ez, hol az, hol amaz a felszínen. A ház nem fontos. Az, hogy gondolkodni tudok, az fontos. Az, hogy mindig van kivel megosszam, az is fontos. Az, hogy van aki ÉRTI is, nos..ez a LEGFONTOSABB.

2007.08.08.

Álmosfáradtbékávénutazós hisztizős reggel. Még nehezebb nap. S a szokás hatalma: minden nap nehéznap.

2007.08.07. S megint...

Nos...utolértem magam, úgy látom...nem írtam jó sokáig, de ennek persze megint megvoltak a maga okai. Erről ennyit. Majd egyszer, máshol máskor...megemésztve megrágva kiköpve majd újra megrágva nyer igazán értelmet az elmúlt idő. Tanulságai vannak, voltak lesznek. Megígérem, hogy az emésztés után közzéteszem a gondolataimat, merthát nyilván vannak. A dolgok okai-okozatai miértjei, a kérdések, a válaszok mind mind megszülettek/megszületnek, s egy másik alkalommal, egy másik lelkiállapotban egy másik tükörben nyerik el valós értelmüket.

MÁS...
Sosem hittem volna, hogy ÉN LGT koncertre megyek. Mondhatni egészen távol állt tőlem az a zene. Vagyishogy..inkább közel nem. De rávettek, megvettem a jegyeket, elmentem...soksoksoksok ember volt, mindenféle fajta, jókedvűek, várakozó arccal...sör és kaja, cigi és pálinka..
Aztán elkezdődött a képzelt riport....


Valaki mondja meg


Valaki mondja meg milyen az élet
Valaki mondja meg miért ilyen
Valaki mondja meg miért szép az élet
Valaki mondja meg miért nem
Valaki mondja meg miért jó az ember
Valaki mondja meg miért nem
Valaki mondja meg miért lesz gonosszá
Valaki mondja meg miért nem

Valaki mondja meg kinek kell hinnem
Valaki mondja meg kinek nem
Valaki mondja meg ki hova érhet
Milyen az íze az élet vizének
Valaki mondja meg a hosszú évek
Miért tűnnek úgy mint egy pillanat
Valaki mondja meg mi az hogy elmúlt
Valaki mondja meg hol maradt


Valaki mondja meg hogyan kell élni
Apám azt mondta: ne bánts mást
Valaki látta hogy bántottalak már
Valaki látta hogy bántottál
Valaki mondja meg miért vagyunk itt
Anyám azt mondta hogy boldog légy
De anyám azt nem mondta miért nem e földön
Anyám nem mondta mondd, mond, miért...

A koncert este 11ig tartott. Komoly, katartikus élmény volt, mindazzal az eleggyel amit a hely szolgáltatott..S bár valóban nem éreztem magamének, egyszercsak rájöttem: icipici pontja vagyok felülről,s ide tartozom..én is a mozaik része vagyok. Az az érzelem-felhő ami kialakult azona a helyen és abban az időben, az az én szívem és lelkem bánatát-örömét s érzelemvilágom legyezőjének minden szeletét tartalmazza. JÓ része lenni a SOK-nak, s JÓ érezni, hogy a SOK valójában soksoksok EGY.

társkeresés? 2007-06-24

xy levele hozzám:
Értem.Magyarul nem keresel senkit...Legalábbis komolyat nem.Lehet ezt is félreértem...Miért nem szeretsz kompromisszumot kötni?Valamilyen szinten szükség van rá, hogy kialakíts egy kapcsolatot.Nem?Válaszom:
Nem gondolom, hogy ezt igazán komolyan és velősen meg lehet beszélni egy levélben. Mármint a kompromisszumkészség hiányát. Tudod, a környezetemben látom, hogy gyakorlatilag boldog pár szinte nem is létezik. Azt hiszem, ennek gyakran az az oka, hogy a nők olyan férfiakkal is együtt vannak, aki "kicsit ilyen, kicsit olyan, de legalább van valakim és nem vagyok egyedül"-természetesen ez gyakran viszont is igaz. Nos, amit megértettem az utóbbi 3 évben, az az, hogy ez az ÉN életem, s magamnak kell tartalmassá tennem, magammal kell jól kijönnöm, illetve saját magamat kell jól ismernem a boldogsághoz, s nem a messiást kell várnom, sem pedig egy más ik ember folyamatos jelenlétét ahhoz, hogy ne érezzem magam elárvultan a világban. Amióta így élek, azóta szinte lubickolok. Élvezem az életem, jövök-megyek, vannak barátaim, sokat mosolygok stb. A kompromisszumkészség egy bizonyos fokig elfogadható csak nekem, mert nem érzem, hogy valaki más életét úgy meg kéne zavarnom, ha már az első percben alkut kötök ezért is,azért is meg amazért is. Valóban nem KERESEK senkit. Ennek profán, egyszerű oka van. Az emberi kapcsolat nem egy kiló kenyér vagy krumpli, amit keresgélni lehet a bolt megfelelő polcain. Ezerszer inkább NYITOTT vagyok, sokat kommunikálok (akár olyannal is,akivel semmi dolgom), mert midezektől csak én leszek több és színesebb. Aki meg a társam kell, hogy legyen, úgyis belém akad majd. Ha pedig nem, akkor ennek így kell lennie. Miért..hogy lett társuk az embereknek az internet előtt...? Jöttek mentek az utcán, a munkahelyükre jártak, szórakozóhelyen fordultak meg. Ugyanezt teszem...ha úgy tetszik, az internet egy TOVÁBBI lehetőség...a párhuzamos, többszálú kommunikációra is akár...És a KOMOLYAT nem keresel nagyon rossz meglátás. Tulajdonképpen szerintem CSAK komolyat keresek. De pont az az, ami nem fog megrendelésre megérkezni. De mindeközben élem az életem..nem vagyok semmiféle tekintetben absztinens...ostoba lennék,ha igen. Csak épp nem görcsölök...asszem ez sokkal jobb ÍGY.

kedvenceim egyike. 2007-06-21

Nemes Nagy Ágnes - A szomj

Hogy mondjam el?

A szó nem leli számat:

kimondhatatlan szomj gyötör utánad.-

Ha húsevő növény lehetne testem,

belémszívódnál, illatomba esten.

Enyém lehetne langyos, barna bőröd,

kényes kezed, amivel magad őrzöd,

s mely minden omló végső pillanatban

elmondja: mégis, önmagam maradtam.

Enyém karod, karom fölé hajolva,

enyém hajad villó, fekete tolla,

mely mint a szárny suhan, suhan velem,

hintázó tájon, fénylőn, végtelen.

Magamba innám olvadó husod,

mely sűrű, s édes, mint a trópusok,

és illatod borzongató varázsát,

mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák.

És mind magamba lenge lelkedet

(fejed fölött, mint lampion lebeg)

magamba mind, mohón, elégitetlen,

ha húsevő virág lehetne testem.-

De így? Mi van még?Nem nyugszom sosem.

Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.

program mára 2007-06-21

http://www.zeneunnepe.hu/
Tudom, hogy sokan nem éritettek,tőlük elnézést.

szerelem. 2007-06-21

Ma van a leghosszabb nap az évben. Ezt hívják a szerelmesek éjszakájának. A szerelem milyen érdekes egy érzés...A mamim azt mondta nekem : kicsilányom,nem tudtad, hogy a szenvedély fájni is tud? Tényleg tud. Ahogy én a szerelmet sem tudom semmiféle extrapozitív hullahepi érzésként aposztrofálni. Felnőtt nőként, túl az első meghatározó és nagyon hosszú kapcsolatomon, megtapasztaltam, hogy mennyire más felnőttkorban szerelembe esni. Az első nekem afféle diákszerelem volt, 17 évesen a sportolólány meg a sportolófiú között, vagányan kézenfogva mászkáltunk a városban és fennen hirdettük, hogy...
Fura, bár nagyon nagyon sokáig tartott, s úgy érzem, hogy az érzelmi része is nagyon sokáig tartott, de mégis olyan MÁS volt...szinte sosem fájt. Ez a felnőttkori szerelembe eséseimnél nem volt igaz. Kínok kínjait éltem át, éjszakai telefonok órákon át, a félreértetted és félreértettem, a lecsapom, vagy lecsapod...a sirok és sírsz...a gyűlöllek és soha többé nem akarlak látni..bár ez már akkor nem igaz amikor kimondom...Érzelmileg hihetetlen amplitudok..a se veled se nélküled, és a birtoklás erős heves szenvedélyes érzése..NEKEM csak felnőttkoromban jött el.
Biztos nincs ám ebben semmi különös...és biztos másnak már sok ilyen volt. De ez az érzés olyan, ami a lehető legnagyobbat képes lendíteni előre s hátra..s úgy éltem meg, hogy ebben a hintában önként vagyok benne, s a fájdalmát jó mazochista módjára mosolyogva tűröm miközben sírni és megint sírni volna kedvem. Azóta olyan sokszor eszembe jutott, hogy vajon a nyugalmas, mosolygós kiegyensúlyozott kézenfogós vajon eljön-e még? És valójában vágyom-e rá? Vagy ez a lecsapós, hisztis, durcás iszonyat szenvedélyes valójában ez vagyok ÉN? Persze a válaszokat mindenkinek magában kell keresnie s megtalálnia is.De a szerelmesek éjszakája MA van. Szóval..hajrá....

. 2007-06-21

Jó lesz ez így: egyszer biztosan;
Bár azt, hogy mi, hol, s hogyan,
Na és persze mikor,
Azt nem látjuk, nem tudhatjuk.
Hiába álmodunk, hiába tervezünk.
Persze nem "hiába", nem "csak úgy",
a szél elfújja, a hajók elviszik
Bár senki sem tudja, miért, s hova.

vásároljunk, merazjó 2007-06-20

Egyszerűen bámulatosak a kereskedők. Azt hiszem, hogy soha ebben a büdös életben nem lennék képes ilyen hihetetlen firnyákosságra, amit egy vérbeli kereskedelmi lánc kisujjból produkálni képes. Ma a pofátlanságmérőn DM és a Kaisers közti különbséget sikerült kimutatni. Egy nyomorék flakon Cillit a DM-ben 579 Ft. Majd ettől az üzlettől kábé 15 m-re található Kaisers élelmiszerüzletben ugyanez a flakon Cillit 769 Ft. Ez nem tévedés, sőt még viccnek sem szánták. Véresen komoly volt a helyzet. Ez ma Magyarország. Ahol mindenkinek jó, de legjobb a multiknak.

hőségriadó=hülyeségriadó 2007-06-20

Ma reggel ismét kitettek magukért embertársaim..Én persze tudom, hogy meleg van, s mivel ugyanabból a fizikai anyagból vagyok összegyúrva, ezért nekem is piszok melegem van. Csak úgy látom, hogy valami érdekes oknál fogva, a meleg miatt a dzsungelharcok feelingjét kapta meg a város. Ha máskor 2, most 22 dühös kormányrántásos betolakodás történik egy adott szakaszon. Szóval ami máskor nem könnyű, az most egyenesen NEHÉZ.
Reggel elaludtam. Fél 7-re felhúztam az ébresztőm. Kinyitottam a szemem és Marci belenézett az arcomra s elkezdte szokásos reggeli arénázását, ami a szemem kinyitásával kezdődik, s addig a pontig tart, amig be nem parancsolom a hónom alá, hogy aztán hozzámbújva doromboljon. Nahát most is.. szépen beledoromboltuk magunkat egy kis másfél órás szunyókába..8-kor úgy ébredtem el, mint aki elkésett a Fehér Házból a beiktatási ceremóniáról...Aztán beértem 9-re és kis túlzással megértettem, miért tart itt a cégünk ahol. Kérdezzétek meg, hogy én nyitottam-e az irodát, vagy én nyitottam az irodát..? Talált, süllyedt...

buborékok... 2007-06-19

Szombaton vettem valamit magamnak. 99 Ft volt. Egészen egyszerű jószág...szerintem szinte minden 5 éven aluli gyereknek van. Persze régebben a mamám csinált nekem...akkor még nem voltak ilyen szuperszenzitív mosogatószerek, de azokból a közönségesekből amik voltak, egyszerűen hihetetlen szuper alapanyagot lehetett csinálni, amit aztán szívószál végének négy felé vágásával lehetett kiteljesíteni. Anno persze nagy szám volt a minél nagyobb buborék...most már sorozatfújások vannak, száz meg száz színes hömpölygő bucskázó kis illékony csoda.....szombaton a Margitszigeten a szökökútnál fújtam és fújtam...
Most eszembe jutott a maradék, ami a kocsimba bedugva várta a sorsát. Valahogy SOK volt ez a mai nap. Fáj kezemlábam (rühellek menstruálni), sok nehezen feldolgozható szituáció, feszültség..s persze a női napokkal járó hiszti...Eszembe jutott a kis izé és kimentem érte a kocsiba. Aztán hátramentem az udvarra amíg még világos volt...és felfelé tartottam és csak fújtam. Marci kapkodta ami leért az ő magasságára én meg jókat vigyorogtam..egyszerűen annyira jó volt...mások nem szoktak ilyen izédolgokat csinálni, csak én? Hát ha nem szoktak...tanácsolom, érdemes kipróbálni....tényleg JÓ. :):)

DM 2007-06-19

http://www.youtube.com/watch?v=vCS4e_NgGew
Hogy én ezt hogydehogy.....

közönséges napi történések... 2007-06-19

Közlekedési kultúra...minden nap megteszem ugyanazt az utvonalat. A Róbert károly körúton járok, visszafelé keményen érinti a szintidőm alakulását a Kacsoh Pongrác uti felüljáró. Bár az út 3 sávos, és a felüljáróra 1 sáv megy, ez az intelligens autósok komoly méretű halmazát baromira nem zavarja..Teljesen evidens, hogy a gyorsabban haladó két belső sávot fel lehet használni arra, hogy pofátlanul megelőzve a sort egy hirtelen mozdulattal-index a legtöbbször luxus..-leleményesen be lehessen vágni a sort kivárók közé. De arról ugye ne is beszéljek, hogy ettől a két belső sáv NEM halad...szóval ha vagy olyan pofátlan, hogy az egyenes úton szeretnél egyenesen haladni, akkor kénytelen vagy szurkolni a pofátlanok tömegének, hogy azokat mielőbb beengedjék a sorba, mert egészen addig....lépésben lehet haladni. Tökjómi...?
Más...hazajöttem és híradót néztem. 12 éves kölyök éjszaka belopózott szomszédba és 20 cm-es késsel hátbaszúrta szomszédasszonyt, aki előző nap beleavatkozott a focipályán a kölykök között kialakult kőkemény vitába. A gyerek a kora miatt egyáltalán nem büntethető. Nem akarok állást foglalni arról, hogy ez helyes vagy sem..nyilván helyes. De elgondolkodtató..vajon büntethető-e a gyerek környezete (főképp a szülei), akiktől valószínüleg elleste ennek az iszonyatos agressziónak a "fortélyait". Valahogy nem hiszek benne, hogy egy gyerek, akit viszonylag normális körülmények között nevelnek a szülei, képes efféle szélsőséges önbíráskodásra. S vajon..mi lesz ezzel a gyerekkel később? Nem tudom, hogy mitől van az a félelmetes érzésem, hogy ennek az emberpalántának ez talán a legenyhébb cselekedete volt amiről hallottunk...

útépítés 2007-06-19

Ma itt volt a céges dokibácsi. Iszonyat rendes kisöreg, de tényleg öreg már, amolyan anekdotázós típus. Lementem én is, mert szerettem volna kérdezni eztazt.A kisöreggel jókat lehet beszélgetni, s tudom, hogy ő egy nagy útépítő cégnél is orvos, ennél az útépítőnél pedig ilyenkor nyáron a munka garmada...Nem tudom, hogy jutott eszembe, hogy megkérdezzem, de nem bántam meg..Valójában tényleg, hajlamos vagyok (azért beszélek CSAK egyes szám első személyben, mert azt tanultam, hogy amikor egy általános rossz viselkedési stílusról van szó, akkor SEM bújok az alábbi kifejezés mögé: halamosak VAGYUNK, illetve hajlamos az EMBER...(ajánlom ezt mindenki figyelmébe!!)) az útépítő munkásokra úgy tekinteni, mintha ők valami szörnyű alantas munkát végző pórnép lennének, akik arra hivatottak, hogy engem idegesítsenek, aki (jobb esetben) légkondícionált autóban fuvaroztatom a háccsófelem, s FONTOS teendőimben hátráltatnak akik az utat javítják/aszfaltozzák vagy épp építik. A dokibácsi elmondta, hogy ezek az emberek olyan körülmények között dolgoznak, hogy a 32-33 fokos levegő hőmérséklet mellett az aszfalt 100-120 C-os, ami azt jelenti, hogy nekik kábé 50-55 fokot kell elviselni nap mint nap 8 orán át. Iszonyatos folyadékveszteséggel élnek, s ehhez még a kipárolgó szag, gőz, satöbbi,s hogy olyan folyadékot kell inniuk (az ő rendelvényére), ami a vízháztartás rendbetételén kívül egyéb nyomelemeket is megkísérel pótolni. Hát meglehetősen elszégyelltem magam,amikor elmesélte, hogy terepen járva a kocsija két óráig állt a napon (mert ugye ott FA és egyéb árnyék egy fika sincs), ami ezalatt az idő alatt olyan iszonyúan melegedett fel, hogy nem tudott visszaülni bele. S hogy bizony..ezek az emberek nap mint nap vannak ennek kitéve. Persze..írhatnék ezer más foglalkozásról is, amely végtelen megbecsülést érdemel...de nem akarok ebből valamiféle általános nyálcsorgatást generálni. MOST a mai napon velük kapcsolatban szembesültem bizonyos nyilvánvaló tényekkel. Szóval...az út amin haladunk (s nem képletesen, hanem kőkeményen fizikailag is) iszonyat verejtétek árán épül-becsüljük hát meg..

Lógikus... 2007-06-19

n ilyen renitens naplóbanemíró típus vagyok. Ami konkrétan azt jelenti, hogy akkor írok amikor a szél úgy fúj.....Ma fúj..iszonyat meleg van, de mozog a levegő. Itt az udvarban továbbra is ezerrel végzik a kertépítési munkákat. Na persze jó magyar szokás szerint a sorrenddel mindig van némi kis probléma...(bár biztos velem van a baj-túl korlátolt vagyok) Szóval megcsinálták a növények telepítését, tényleg becsülettel és fáradtságos munkával. Egyszercsak arra érkeztem reggel, hogy a srácok közül 3 az épülettől 10 méterre ásóval a kezében..gödröt ás. Kérdeztem tőlük: izé..ezt most miért is? Azt mondják, hogy nekik az a feladatuk, hogy meg kell keresni az épületből kijövő vízvezetéket. Alig tudtam leplezni a röhejt ami kitört belőlem..mondom nekik: és a növények? Jah..majd hoznak másikakat. Hát..tényleg töklogikus. Ez minimum olyan eljárás, mintha az ember öltözködés közben a gatyájára húzna bugyit. Figyelem a további fejleményeket, de a mai nap folyamán egy szörnyű gyanú kezdett bennem gyökeret verni: mi van, ha egyik reggel arra jövök, hogy bontják az épületet, mert elfeljetették elvégezni a régészeti feltárásokat az irodaház helyén??? :D:D

süni 3. 2007-06-15

Picike lábacskáival:)

süniii 2007-06-15

Ez a sünmalac akit találtam:)

fáradékony.. 2007-06-15

Biztos van olyan, hogy nyári fáradtság (mondom ezt akkor, amikor tudom, hogy a nyár igazából 21.-én kezdődik az igazi nyár). Én most úgy érzem, hogy az elemeim kifogyóban vannak. Próbálok töltődni mindenféle módon. Fekszem a napon, moziba megyek, sétálok a barátaimmal, tán csak épp nem alszom eleget. Vettem mindenféle egészséges göncöt kezdve a ginsenggel meg folytatva a soja lecitinnel. De valahogy....néhány hete ez a mentális fáradtság úgy ült rám...s nem tudom eldönteni, hogy fizikailag vagyok-e fáradt, vagy egyszerűen csak szellemileg nem vagyok a topon. A hét végén dolgoznom kell egy bizonyos migrációs folyamat miatt, de valahogy meg kell teremtenem annak a feltételeit, hogy olyan pihenéssel is foglalkozzak ami nem csak ideig-óráig lesz hasznos...

kis szomorúság 2007-06-14

Nem ma...már két napja felmondott egy kollégám. Talán 10 éve is itt van..de lehet, hogy több. Visszatérő típus, már dolgozott egyszer nálunk, mielőtt visszajött 10 éve. Az első döbbenetem után persze elkezdtem gondolkodni..amolyan higgadt, hidegfejű problémamegoldó módon kinnt a Magitszigeten a fúben. Mi lesz most..? Ki fogja csinálni? Ki tanulja meg, mikor hogy...? Vajon nem lehet-e más változásokkal is összekötni azt, hogy távozik..? Valójában az első pánik után már kezdett kirajzolódni a jövő. Mostanra már eljutottam oda, hogy teljesen őszintén kívánom neki, hogy találja meg azt, amiért elmegy...s persze magunknak is, hogy találjuk meg magunkban azokat a tartalékokat amivel pótolni tudjuk. Hiányozni fog...de a barátságunk próbája is a jövő. Sok szerencsét Neked..!

sünkaland 2007-06-14

Találtam egy sünit:) Este hazamentem, s a macskám épp a hátsó udvarra volt ridegtartásba száműzve. Hátramegyek...nyávog, látni nem látom. Természetesen töksötét...bementem valami világító szerszámért, majd az udvaron ácsorogva megállapítottam (mindezt éjjel fél 1kor), hogy a macska a szomszéd udvaron van és nem tud visszajönni (ez már eleve marhaság volt..a MACSKA mindenhonnan vissza tud jönni ahová átment). Megkerültem a fél tömböt, aztán azt láttam, hogy nem tudom kiszedni onnan, ahol van, az ő segítsége nélkül. Visszakutyagoltam, hoztam ki egy kis kaját, mert a gyomra ugye felettébb kényes kérdés..nyulkáltam be..csalogattam..semmi. Bennt nyervákolt ezerrel. Visszakutyagoltam és akkor láttam meg az úttest közepén a sünmalacot. Lekaptam a papucsomat és elkezdtem rohanni utána. Egy idő után feladta,s rájött, hogy a biztonságosan golyóvá alakulás az egyetlen tuti módszer, hogy békénhagyjam. Ámde...a tüskéje szúr, de annyira nem vészes. Bökős golyóbisommal diadalittasan bevonultam a lakásba...azt gondoltam, hogy ma elhozom ide a hegyre és az erdőben elengedem. Jah....hozzá kell tennem, hogy mire a sünnel beértem a lakásba, addigra természetesen már a macskám is bennt volt. Érzékeny orrát a sün tüskéihez érintette, majd azonnal el is vesztette az érdeklődését. Éjjel hallottam, ahogy matatott a lakásban,aztán reggel az ágy alatt egy sporttáskában találtam meg.
Behoztam a macskaszállítóban, és a felnőtt családos ember kollégáimmal együtt guggolva figyeltük ahogy a gombóc elődugta a lábait és felfedező körútra indult...Végül Örbottyánban a kollégám kertjében lesz a lakása. Remélem nem esik majd baja...Sajnos tegnap a Kiscelli utcában találtunk egy szerencsétlenül járt sorstársat.... :(

eső 2007-06-05

Úgy alakult, hogy az éjszaka a városban jártam. Az éjszaka az igazi éjszaka, vagy inkább már hajnal..szóval olyan 3 fél 4 felé. Már korábban feltünt hogy dörög és villámlik, de aztán amikor bementem a városba, majd onnan hazaindultam akkor leszakadt az ég. Már rég láttam ilyet...na nem azért, mert nem esik mostanában..egy fenét nem. Sokkal inkább amolyan igazi városlakó módjára amint dörög és villámlik én behúzódom valami fedett helyre. Talán félek, vagy mi...
Most viszont kényszerűségből a vihar kellős közepén találtam magam. Amikor az Andrássy úton mentem, még nem volt annyira nagy a vízáram, de a Hősök terén...az Andrássy felől érkezve az a nagyon szép tér ahogy teljes dühével tombol rajta a nyári zápor...hát valami fennséges volt. Hirtelen belém bújt a kisördög. Mivel a nyári eső meleg, s bennem volt némi felgyülemlett feszültség, azért a Vajdahunyad vára előtti parkolóba bekormányoztam a kocsit és kiszálltam. Hát tudjátok...egy trikóban és egy kis szoknyában meg a nyári papucsban álltam..először csak engedtem hogy verjen az eső, aztán önkéntelenül széttártam a kezem és az ég felé néztem. Csapkodtak az arcomon az esőcseppek és valami hihetetlen érzés volt...mintha minden rosszat kimosott volna belőlem az az erőszakos langyos vízsugár..nem volt jelentősége afféle dolgoknak, hogy vizes lesz az ülés..hogy szarrá ázom, hogy megfázhatok..kit érdekel ez? Hazafelé csak mosolyogtam és mosolyogtam..aztán lefeküdtem 3,5 órás éjszakai álmomba csuromvízes hajjal..s valahogy azt a furcsaságot éreztem, hogy SZABAD vagyok...

csipcsup gondolatok 2007-06-05

Részlet Paulo Coelho: Veronika meg akar halni c. könyvéből:
-"Mi az, hogy bolond?"
-Pontosan.Ezúttal mese nélkül válaszolok: bolond az,aki nem képes kifejezni a gondolatait. Mintha idegen országban lennél:mindent látsz, mindent értesz ami körülötted zajlik, de képtelen vagy kifejezni magad, és nem tudsz segítséget kérni, mert nem érted a nyelvet, amit beszélnek.
-Mindannyian éreztünk már ilyet.
-Így vagy úgy, mindannyian bolondok vagyunk.
Ezt az idézetet még tegnap olvastam, s már akkor tudtam, hogy írnom kell róla. Nyilván sokaktól idegen ez a gondolkodás, hiszen normálisnak lenni minden bizonnyal JÓ. Illetve a normálisság látszatát megélni gondolom, hogy ad valami stabil támaszt, hiszen a sorban állni kevéssé feltünő. De vajon..akik magukat normálisnak tartják, nem szenvednek-e néha attól, hogy még csak meg sem billenhetnek, mert akkor tehetetlenségüknél fogva kibillentik a mellette állókat a látszólagos nyugalomból?
Úgy érzem, hogy bolond vagyok...velejéig. Több aspektusát vizsgáltam a "bolondságnak"..mármint a könyv útmutatásai alapján. Azt hiszem, hogy megáldott engem a jósorsom azzal a képességgel, hogy idegen országban is képes vagyok kifejezni magam, illetve tudom kommunikálni a gondolataimat. talán ez az egyetlen, amire szinte mindenféle körülmények között képes vagyok...Nem zavar, hogy körülöttem más nyelven beszélnek, csak tágra nyitom a szemem és kinyitom a fülem...a zajok áramlanak keresztül rajtam, s a retinámon átvilágló fények és formák teljesen természetes módon gondolatokká formálódnak a fejemben...
Amennyiben bolond vagyok, úgy megtartom magamnak a jogot, hogy a mások normalitását illetve a bolondságát a saját görbe tükrömön át figyeljem meg. S ezeken a tükrökön keresztül a bolondok bolondoknak látszanak...hiszen ez a céljuk, illetve nem is céljuk, hanem eszközük arra, hogy ma is és holnap is értsék az idegen nyelveket.
Ámde akik nem bolondnak mondják magukat, azok az én tükrömön át egészen másmilyenek mint amilyennek láttatják magukat. Kevély arcuk a tükrön át szomorúnak látszik...gerinces tartásuk meghajol..vonásaik fáradtak és erőtlenek.Sosem mosolyognak.
Nem szeretnék másmilyennek látszani, mint amilyen vagyok. Nem akarom, hogy ebben a látszat-életemben látszólag megértsenek akikkel beszélek. Azt sem akarom, hogy a látszattal eltakarjam ha szomorú vagyok vagy erőtlen...ha olyan vagyok, akkor szeretném, ha nyilvánvalóvá válna olyanságom...
Szóval TI..akik normálisak vagytok álljatok a tükör elé..húzzatok láthatatlan csörgősipkát a fejetekre és nevessetek hátravetett fejjel mint egy gyerek. Mondjátok szépen hangosan utánam:
-Így vagy úgy, mindannyian bolondok vagyunk
No..ugye hogy könnyebb egy kicsit...?

vége:D 2007-06-03

Utálom, hogy nem lehet egy bejegyzésbe több képet tenni, illetve még azt is utálom, ha lehet, akkor én nem tudom, hogy hogy kell. Szóval elnézést azoktól, akik azt hitték, hogy állandóan valami műremek pattant ki a fejemből, amikor a bejegyzések születtek..egy fenét. Csak úgy gondoltam, hogy meg kell őriznem magamnak ezeket az állomásokat. Persze vannak benne horrorisztikus elemek, amiket tán nem kéne látni kiskorúaknak vagy gyenge idegzetűeknek...viszont NEKEM nagyon jó lesz majd később.Tudom, hogy az igazán fontos nem az, ami kívülről látszik, de ezzel kapcsolatban szerintem megintcsak lenne jónéhány megosztanivaló..én ugyanis belül is jelentős változáson mentem keresztül. Egyszer majd talán megosztom...vagy mégis...vagy megírom könyvben..:) nah...grafomániám mára véget ért..elmegyek egy kicsit dolgozni. Szerintem ma defektes vagyok. Egy BIZONYOS zenét hallgatok kábé 2 órája. Ne kérdezzétek meg, hogy unom-e. Nemunom:Dhttp://www.youtube.com/watch?v=ceRVFv-KYlI

ezmegtegnapéjjel:) 2007-06-03

2006 2007-06-03

2003. 2007-06-03

2001 2007-06-03

sorrendben... 2007-06-03

Lehet, hogy megint hetekig nem írok..de ezt most muszáj.Reggel (11kor:DD) egy sms-re ébredtem. Egy kedves kolléganőm vidékre költözött (kábé oda ahonnan én jöttem), s átesett egy súlyos betegésen. Felépült, de nagyon lefogyott a betegség alatt, most viszont...szóval ezt írta nekem: "Ildibaba! Most kezdem megérteni amikor azt írtad, hogy ketten vagytok: te és a has....Én még igy nem undorodtam magamtól! Remélem, Te jobban vagy. Puszi, még mindig szeretlek!" Hát igen...nyilván értem mire gondol..én ne érteném? Ez az egész változás az életemet változtatta meg. Persze sok mást is tettem azon kívül, hogy megszabadultam jó barátomtól, a HAS-tól (bár a kis genyó még mindig itt van azé...:D). Valahol azt gondolom, hogy mindenki számára érthetetlen dolgok ezek, azokat kivéve, akik átélték még a "pillangóvá változás" csodálatos érzését. Na és ebben a legkevesebb jelentősége annak van, hogy másokhoz képest szép vagyok-e...a korábbi "önmagaim" bírnak fontos jelentőséggel....

barátosdi 2007-06-03

Este 7kor találkoztam a legjobb barátnőmmel. A leányzó már 22 éves, nem egészen 20 éves kora óta ismerem. Nem kis változásokon mentünk keresztül...közös harcunk eredményeképpen a valamikori nagyon pufi kislány most már 40 kilóval kevesebb. Mégsem ez a mostani bejegyzésem tárgya..az esténket akarom elmesélni. Ettünk valami salátát a törökben a nyugatinál, aztán elindultunk...oktogon,operaház,bajcsy..vissza..astoria,blaha,aztán egy kis oldmans (nyugdijasklubfeeling..de legalább van kultúrált wc:D),aztán megint oktogon,nyugati, margit hid, margitsziget...egy kis holdudvar egy kóla..aztán vissza. Vajon mi mindenről beszélhet két lány 7-től éjfélig..? Annyi minden belefér ebbe az időbe és kapcsolatba..eljátszani a hülyepicsaképzőt, pasik,suli, munkahely, főnök az időjárás a ruhák, a lábak a holkénemégfogynom a fogadalmak...Mindenkinek kellene ilyen..félmondatból értős beszélgetés, amikor minden kritika kimondható s amikor minden dícséret őszinte. Azt hiszem az emberi kapcsolataim pont ettől ennyire jók (az a kevés amit fontosnak ítélek), hogy nincsenek benne tabuk, s sosem merült fel bennem,hogy azért bírál a másik, mert ez a passziója...egyszerűen ez a vélménye, s nyilvánvaló hogy megosztja velem. Szóval a lábam majd levásott...de olyan vigyorogva mentem haza...hihetetlenül jól esett...Szóval hogy ki hány éves..ez sokkal kevésbé gerontológiai, mint inkább mentális kérdés azt hiszem, s vallom. Én 36 évesen tegnap az időm egyik részét egy 49 éves a másik részét egy 22 éves társaságában töltöttem..s ennek volt a legkevesebb jelentősége.A legnagyobb jelentősége annak van, hogy szeretem őket, ők meg engem!

egy szombati nap margójára 2007-06-03

Mivel éjjel fél 4kor még a gép előtt dekkoltam, ezért kissé álmos vagyok. Tegnap a mamimál voltam és megint kitettem magamért...szerintem simán képes vagyok egy 3. osztályos neveletlen általános iskolai gyerekcsorda módjára viselkedni egymagam egy boltban és/vagy bevásárlóközpontban. De az embereket analizálni, megfigyelni, megkritizálni...(talán pont azért, mert rajtam is van mit..) Egy ilyen hely valami fantasztikus kis mikroszíntere a társadalomnak, s sok minden érdekesség tapasztalható, az emberek nagy része itt éli meg mindennapi drámáit, beleértve a színjátszáshoz szükséges jelmezbemutatókat is.....sajnálnék erről lemondani, annak dacára, hogy piszkosul sokba kerül ez nekem, hiszen még sose jöttem haza amúgy haszontalan, illetve a legkevésbé sem szükséges árucikkek beszerzése nélkül. A mamival JÓ VOLT LENNI. Persze ez olyan evidencia..:) Már rájöttem, hogy ez valami olyan, mintha mind a ketten különböző típusú telefonok lennénk, de valami véletlen folytán a töltőnk a másikhoz került...s elcserélni nem lehet, csak a helyszínen a másik jelenlétében lehetne feltölteni lemerült akkumulátorainkat.Bár szinte minden függőséget folyamatosan próbálok lerázni magamról (róla nem is beszélve, aki meg aztán iszonyúan domináns), soha nem éreztem, hogy terhemre lenne ez a fajta "függőség". Olyan szívet melengetően jó...a vásárlás, a beszélgetés, a csak ülés és nézés, vagy a barackok megszámolása a kertben ..amikről azt mondta a tévé, hogy mind elfagytak de azér vannak hárman mégis :D

ISObigyó 2007-05-23

Nálunk mostan ISO audit van. Biztos ennek is megvan a maga értelme, csak olyan mélyen van elrejtve, hogy sajnos sehogysenem látok le addig a mélységig. Perpill én csak azt látom, hogy mindent le kell dokumentálni, ráadásul nem egyszer, hanem annyiszor, ahány ember nálunk a cégnél kezével, agyával, vagy bármilyen testrészével illeti magát a problémát. Az idei évben a fejlesztés és a support az, ami gorcső alá került ISO ügyen, de én már tudom, hogy jövőre más világ lesz...szerintem a tevékenységeink teljes spektrumát szabályozni fogja a nagy testvér. Elképzeltem az alábbiakat: nálunk a mellékhelyiségek egy ajtóval nyílnak, azonban azon ajtón belül már két külön ajtó mögött található a férfi és a női WC. Most persze simán bemegyünk attól függetlenül, hogy van-e ott jelenleg valaki vagy sem, mert sürgős esetben nem az előre meghatározott funkció, hanem a használhatóság az első számú prioritás.
Szerintem majd úgy lesz, hogy egy adatlapon meg kell igényelnünk a használatot. Ezután ezt valaki jóváhagyja..a fejlesztőknek a vezető fejlesztő, a konzulenseknek a vezető konzulens. Amennyiben több igény fut be egyszerre, úgy a vezérigazgató meghatározza a prioritási sorrendet. Tiszta viszonyok esetén egy nő és egy férfi azonos idejű igénylésénél a használat milyensége határozza meg a prioritást (megfelelő indoklással alátámasztva..)
Természetesen a használat idejét mérni és dokumentálni kell, pusztán csak a hatékonysági mutatók megállapítása céljából.A wc papir maradványokat minden használat után leltárba kell venni, aztán a napi nyitó és záró állományt a rendszerben rögzíteni kell.
Valójában az egész full röhejes. Csak mindebben az a legszomorúbb, hogy a saját munkánkra vetítve teljesen ugyanez zajlik ISO-sítás címszóval. Amíg az auditorral beszélgettem (oktatás, oktatási jegyzőkönyvek, tesztelés, tesztelési jegyzőkönyvek, fejlesztéi feladatok, léptetési státuszok ezek dokumentálása..a DOKUMENTÁLÁS dokumentálása stb..) témában..lelki szemeim előtt gyakran megjelent az a kép, isstenem, ha most a wc lenne a téma, és nekem épp sürgős ügyem lett volna, akkor ezalatt tuti hogy kábé százszor besza..ok...

A tapintatról és a gyöngédségről 2007-05-22

Márai Sándor: A tapintatról és a gyöngédségről
Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem, igen, becsesebb, mint a jóság. Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan, színtelen és íztelen, s mégis nélkülözhetetlen, mint fertőzéses, járványos vidéken a forralt víz, mely nélkül szomjan pusztul, vagy beteg lesz az ember. Az a tapintat és gyöngédség mely, mint valami csodálatos zenei hallás örökké figyelmeztet egy embert mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak, és mi olyan jó, hogy ellenségünk lesz ha megajándékozzuk vele és nem tudja meghálálni? Ez a tapintat, mely nem csak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is. Vannak ritka emberek, akik tudják ezt. Akik a jóságot, mely mindig önzés is, pártolták és nemesítették, s nem okoznak soha fájdalmat barátságukkal, vagy rokonszenvükkel, nem terhesek közeledésükkel, nem mondanak soha egy szóval többet, mint amit a másik el tud viselni, s mintha külön, nagyon finom hallószerveik lennének, úgy neszelik mi az, ami a másiknak fájhat. S mindig tudnak másról beszélni. S oly élesen hallanak mindent, ami veszélyes az emberek között, mint az elektromos hallgató fülek érzékelik a nagy magasságban felhők között közeledő láthatatlan ellenséges gépmadarakat. A tapintat és a gyöngédség emberfölöttien érzékel. Igen, e két képesség emberfölötti.

sírás 2007-05-22

Minden nap más. Minden nap új. Minden napnak megvan a maga fájdalma, ahogy persze az öröme is. A mai napomnak könnyei vannak. Többfélék...de könnyek. Látszatra egyforma...ahogy lecsordulás után szórakozottan lenyalom a szám széléről..ugyanolyan sós mind...amikor kibuggyan, már fizikai létében nincs különbség...Sokan azt mondják, hogy sírni felesleges, sírni gyengeség. Voltaképpen szarok rá, mit mondanak mások..büszke vagyok a könnyeimre, arra is hogy vannak, s arra is, hogy mennyi féle inger képes kiváltani belőlem a sírást. Ma valahogy...semmi sem jó. Azt érzem, hogy megbántott valaki, akinek tudnia kéne, hogy milyen vagyok, hisz hiperérzékenységem iszonyatos viharai és tüzei ezerszer megégették már. Aztán ugyanő ismét könnyeket csalt...a hiányával és a puszta létével is képes megnyitni az aprócska csatornákat. Aztán ismét...már nem is tudom, konkrétan mitől, de valahogy olyan feltartóztatatlanul ömlöttek a könnyek, hogy elementáris érzelmi erejüktől úgy éreztem, hogy a szívem szakad meg. Persze nem mondom, hogy most jobb...talán csak más. Minden könnycsepp a lelkem üzenete, s talán nem is másnak, hanem nekem magamnak. Valami nincs rendben...valami fáj.

hülepicsaság 2007-05-22

Na, ma minden eddig elkövetett gonoszságomért meg lettem jócskán jutalmazva. Kettőkor haza kellett jönnöm a melóból, olyan rosszul voltam. Asszem okulok belőle, a mai napon, van mit. A holnapit meg bocsánatkéréssel kezdem.
Punktum.

reggel:( 2007-05-22

Nagyon későig ébren voltam, de megprobáltam korán elindulni. 3/4 8kor már a Thökölyn gyanús volt, hogy miért ÁLL az utca...Kivergődtem a Hungáriára és szinte nem is haladtam..láttam mellettem előttem mögöttem a türelmetlen embereket...nem értettem mi történt. Aztán elértem a Kacsoh Pongrác uti felüljáróhoz és megláttam, hogy mi a baj. 3 mentőautó meg egy rendőrségi kisbusz vett körbe egy helyszínt ahol több összetört autó volt, meg egy motoros bőrruha a földön. Azóta is alig térek magamhoz , mert elrántottam a fejem de látni véltem azt az ominózus fekete zsákot a földön...remélem csak érzéki csalódás volt.
A jómultkor a rádióban beszéltek ról,a hogy van egy weboldal, ahol motorosbalesetekről van szó. Akkor aznap meg is néztem, de azt hiszem soha többé nem fogom. Nem érdekel a statisztika, hogy ki okoz több vagy kevesebb balesetet, de ez a látvány borzalmas. Sokat autózom, de most remeg kezem lábam..Vigyázzon magára MINDENKI.

. 2007-05-22

kuporgok vad szívem bús sarkában
korlátolt értelem fogságában
a falakról lehullnak érveim
de pillaredőnyöm résein
titokban vágyaim kilesnek
tündérszárnyakat keresnek

egy szó, egy dal, egy tekintet
ha lelkem pókhálójába akad
harmatgyöngysora megremeg
selyemszálán álomkönny fakad

retinámon a vakfolt
ajkaimra vágyat olt
hogy testemmé öleljem
hogy lelkemmé csókoljam
mi elérhetetlen
mi megfoghatatlan
s a belül háborgó érthetetlen
kiútra leljen egy érzelemben
szövetségesre egy kézfogásban
békére közös lélekszobában

anyai érzések 2007-05-22

Este nyóckörül felhívott a mami, hogy most végzett. gyorsan összekaptam magam és nagy hirtelen elszáguldottam Csepelre ahol a Plázába befutottam pisilni. Persze közben a mami megérkezett s kérdezte hol állok. Mondtam, hogy ottan a diszkó mellett...vagyishogy nem a diszkó mellé álltam, hanem a wécéremenésem közben lett diszkó a szomszéd kocsiból, ami mellett ropták egyesek...namindegy, lényegtelen.
Mondtam hogy hazaviszem, de közben menjünk az Osanba mert biztos kell ezaz.Kellett ezaz tehát bementünk. Az teljesen alap, hogy amikor együtt vagyunk, akkor folyamatosan jár a szám, mert kicsordul belőlem a mondanivaló. Az tökmindegy, hogy minden nap több mint félórát telefonálunk, az akkor sem olyan, mint amikor rám néznek közben..szerepelni meg ugye eccerűen IMÁDOK.
Ezek a vásárlások...külön műsorszám. Ildibaba egyáltalán nem tud viselkedni. Alapállapot, hogy fikázom a randa zöldséget és a fonnyadt párizsit (vagy fordítva). Meglátok valakit aki írt nekem a freelove-n és most épp a barátnőjével vásárolgat, s fennhangon megkérdem a mamit, hogy odamenjek-e megmondani neki, hogy nem értem még rá válaszolni a levelére, de most ismerkedhetünk amíg vásárolok. Vagy megszólalok: jééé..nézd a nénin királylányruha van! Szóval olyan vagyok mint egy iszonyú nagyra nőtt vásott kölyök..huzigálom a szoknyám, hangoskodom és káromkodom...a pénztárnál képes vagyok hangosan megjegyezni, hogy mamineveddmegaztarágótmerszarmégasegglukamisösszeugriktőle.
Elgondolkodtam...a viselkedésem nem véletlenül ilyen iszonyúan zabolátlan, mer gyerekszobám az sose volt. Hogy finoman fogalmazzak, a kutya sem nevelt, s olyan közegben nőttem fel, hogy tán a szoba közepére sza..ás volt az a szint, amiről elmondták, hogy ezt már nem szabad, de ezenkívül a legelemibb viselkedési normákat sem tanították meg. Najó..azért nem vagyok vmi modern kis Maugli, végülis ugye jártam iskolába, s a nagyszüleim- ha nagy ritkán találkoztunk- próbáltak terelgetni valahová. De a pótmamim, akinek van egy nálam sokkal jobban nevelt gyereke, néha szerintem teljesen kész van a hülyeségeimtől, ahogy el van hülve, hogy a teregetés alapvető szabályaival sem vagyok tisztában.
Szerintem ez a vadság,neveletlenség nyilván kölcsönöz nekem valami olyan többletet, ami megmentett engem a szocializáció során felvett mindenféle megfelelési kényszerektől, gyakran mondok, teszek olyasmit, amit mások 10x meggondolnak. Sőt..már eljutottam oda, hogy én utólag sem bánom meg, ha ilyesmi történik, sokkal inkább a későbbi döntéseimbe építem bele, mintsem azon bánkódjak, hogy mit is tettem.
Amikor azon gondolkodom, hogy akarok-e gyereket vagy sem, még mindig hezitálok. Anyai ösztöneim szerintem nem nagyon vannak, illetve konkrétan a gyerekvállalásra nem VÁGYOM. Valahol nekem az valami egzotikus dolog, ami bárkivel megtörténhet, de természetesen velem ugyan nem. És amúgy is...vajon jó lenne-e az egy gyereknek, ha egy ilyen hebrencs lenne az anyja...vagy a velem hozott "örökség" miatt már kőmüveskanalat adnék-e a kiskölök kezébe homokozólapát helyett, hogy már idejekorán kezdje felépíteni a falait, ai megmenti őt a világ kegyetlen próbatételeitől...?
Nem tudom..azt hiszem erre okos válasz nincs. Utálom akik közhelyesek és azt mondják, hogy "belőled lesz a legjobb anya, mert tudni fogod mi az amit te nem kaptál meg". Szerintem ez egy baromság...Amúgy is...nekem senki ne mondja meg, hogy milyen leszek egy számomra teljesen megjósolhatatlan helyzetben, amikor már az ezerszer megtörtént szituációkban is képes vagyok másképp és másképp viselkedni aszerint hogy van e sapka vagy sem, hogy süt-e a nap vagy nem, vagy hogy megbaszhatja-e a nyuszika a fűnyíróját vagy sem.
Számomra minden nap próbatétel, mert maga a szeretet olyan fura érzés, s megélni még mindig nem tanultam meg igazán. Már nem gyanakszom, s nem hadakozom ellene, de úgy nézek rá csodálkozva, mint valami furcsa egzotikus bogárra, ami állandoan a lábam alá lép, felvállalva hogy időnként megtaposom.
De azt biztosan tudom, hogy valahol a sors maga, ha létezik ez így ebben a formában..valójában kegyes volt hozzám. Jajj...nem azért, mert rémes gyerekkorom ellenére mégis valami normálisféle ember lett belőlem..ó egy frászt...
Sokkal inkább azért, mert van valaki, aki mellett megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy megéljem, hogy egy kölyök vagyok, akit időnként igazítgatni kell, hogy egy nő vagyok, akit tanítani kell, s hogy esendő ember vagyok, akinek jól esik ha odabújhat. Szóval én nem tudom, milyen az, amikor valakit szeret az anyukája, mert sajnos ezt nem élhettem meg. De mégis..azt hiszem mégis TUDOM. Hogy miért nem anyáknapján szösszentettem ki ezt ide? CSAK. Mert MA van anyáknapja. Meg tegnap is vót. Meg lesz holnapis.

kőkola? 2007-05-21

Nem tudom miért...de eszembe jutott ez az ominózus párbeszéd: Kő kola? Jaja...kécceris. Aki ismeri a bizonyos "sztorit", az tudja mire gondolok, aki nem,nem. Mindenesetre örök érvényű igazság marad, hogy a randizáshoz bőven elegendő sokak szerint az, hogy én tetszem nekik, illetve, hogy ők találkozni akarnak velem. Itt kívánom megjegyezni : NEM, nem kő kola. Ha kő, veszek magamnak. PONT. (bár felesleges volt mindezt leírnom, a kőkóla effektusosok még sose voltak kíváncsiak az agyam tartalmára...:D)

szép 2007-05-21

Baranyi Ferenc: Nézni

Itt már a szavak mit sem érnek,
csak nézni kell és nem beszélni,
se kérdeni, se válaszolni,
csak nézni kell, csak nézni, nézni.

Lesni, amit szép arcod izmán
parancsolnak csöpp rándulások,
s ha keskeny űr szakad közébünk:
felmérni az arasznyi távot.

Szemekkel mindent megbeszélni
ékesszóló sugarak által,s meleg,
bársonyos egyességre
jutni egy titkos kézfogással.

Megérezni, amit te érzel,
kimondani, mi nyelveden van,
előbb dobbanni a szívednél,
csókod előzni csókjaimban.

Itt már a szavak mit sem érnek,
ne szólj száddal, csak szemeddel,
a szerelem akkor beszédes,
amikor már beszélni nem kell.

"Nem ismerek parancsokat, a kényszer bensőmből fakad, tudom mint vagyok része az egésznek, ezért vagyok szabad!"

vaksihülye 2007-05-21

Kurvára nem látok.Ettől viszont ingerült vagyok és igazságtalanul viselkedem. Ez valami hihetetlen. Olyan vagyok Mint Konrad Lorenz...a saját viselkedésemet tanulmányozom. Hááát..mondhatom...büszke az nem vagyok magamra! :(

bénaság 2007-05-21

Sajnos most már biztosan tudom, hogy komoly függőségi viszonyom van. Reggel elindulás előtt félóráig keresgéltem a szemüvegem. Lövésem sincs, hogy a lakáson belül hova a fenébe kevertem el, de sikerült. Ráadásul gondoljatok bele ebbe a paradox helyzetbe, úgy keresgélni valamit, hogy nem látok....hát baromiszar. Ráadásul egy eléggé homályos fény van a melohelyemen, hogy ne tűzzön a nap a szalagfüggönyök el vannak húzva...baromira nem látok. És a szemem fáj...pedig még csak 10 óra van. Szóval asszem lassan eljön az idő, amikor kell újra csináltatnom egy másikat amit nem otthon kell tartanom, hanem valahol máshol...Nem túl régóta hordok szemüveget, de sosem hittem volna, hogy ezügyben ennyire szar bír majd lenni a helyzet...

szerelem 2007-05-20

A macskám kijár az udvarra. Önszántából!!! És van itt egy másik macska...méghozzá lánygyerekmacska. Lehet hogy már szövögetik a tervet, hogy hogy tudnak együtt megszökni..mert most egyiket sem látjuk. Kíváncsian várom a fejleményeket..amikor majd elémáll a Marci, hogy adjak neki egy kis zsét, mert nászútra akar menni a nőjével:D

jézusmárdélvan 2007-05-20

Éccaka szórakozni voltam a keresztgyerekemmel. Méghozzá egy szerintem tökállat helyen, az Alibi bárban. Nem akarom elmondani mi ez, aki tudja tudja, aki nem nem...:) Mindenesetre eszméletlen toleráns és felszabadult hangulat uralkodik ott, hálistennek oda még a sznobizmus szikrája sem szivárgott be. Elég jól éreztük magunkat...jelenleg szét akar repedni a fejem:)
Namindegy.Beszedtem a leszaromtablettát már kora reggel. Szóval ma leszaromfeelingem van. Talán délután dolgoznom kéne egy kicsit...ahelyett hogy itt olvasgatnám a mások naplóját, vagy írnám a sajátomat. Néha nyeretlen kétévesnek érzem magam a mindenféle álregek mindenféle ezerirányú megnyilvánulásai miatt. De éjjel amikor lefeküdtem, akkor már tudtam, hogy a leszaromtabletta a legjobb módszer. A továbbiakban a világon senki nem érdekel, kizárólag magammal, meg a saját magam által közvetíteni vágyott érzésekkel és gondolatokkal foglalkozom. Mer MÁS aki fontos, azét úgysem a naplójából fogom megtudni,hanem akár a csepeli buszmegállóban a kocsiban ülve, egymás kezét fogva. Sok minden más sallang-NEKEM-...kár pazarolni rá akár egy fikányi energiámat is, azzal foglalkozzanak azok, akiknek az a fontos.
Szépséges napot mindenkinek!
Ui: lesz vmi ebéd? vagy nem? vagy csinál valaki helyettem? :D:D

gerinctelenlétformák:D 2007-05-19

Ezen a fórumon kívánom megjegyezni, hogy két órával ezelőtt létrejött kamuregek akik hirtelen el is olvasták a naplómat...véleménnyilvánítása kurvára nem érdekel:) IMÁDOM, hogy milyen csodás ez a Föld. Létezik számtalan érdekes létforma. Az első számú kedvencem a gerincnélküliember:DDD

no comment 2007-05-19

Gracián: Ne versengj másokkal
Minden igény, ha ellenzői vannak, árt a hitelnek. A vetélytárs rögtön rágalmakat szór rád, hogy kisebbítsen. Csak kevesen harcolnak nemesen; a vetélkedés leleplezi a fogyatkozásokat, amelyeket az elnézés eltakart. Legtöbben nagy tekintélynek örvendenek, míg nincs vetélytársuk. A verseny láza felébreszti, vagy feltámasztja a holt gyalázatot, kiássa a földből a régi és a meg régebbi csúnyaságokat. A vetélkedés a másik fél gyöngéinek dobraverésével kezdődik, és azt rángatja elő amit tud és nem amit szabad. S noha olykor, sőt legtöbbször a személyeskedés nem hasznos fegyver, az ellenfél megszerzi magának a bosszú alantas kielégülését, és úgy folytatja, hogy dicstelen dolgokról veri le a feledés porát. A jóindulat mindig békés, és a jó hír mindig jóindulatú.

moderáció 2007-05-19

Hogy engem mennyire büdösül nem zavar, ha látják az IP-m, ha olvassák amit írok az valami hihetetlen. Aki egy fikányit jártas az informatikában, az pontosan tudja, hogy a saját cégénél a rendszergazda is láthat már mindent amit ír. Na ezért nem árt, ha valaki úgy kommunikál, hogy ez ne okozzon gondot. Ha A és B irányba is ugyanúgy nyilvánul meg, ha nem játszik színházat. Oszt ennyi.Tömören ezt gondolom a műmájer balhékról. Pótcselekvésnek persze nem rossz.

reggelinyügök 2007-05-19

Szerintem megölöm a macskám. Bár a mami már ezerszer megmondta, hogy ezt kéne tennem...deee szóval ez a ma reggel mindennek a teteje volt. Úgy ébredni hogy az arcodba néznek 2 cm-ről és beleorditanak azért az nem tul kellemes. Voltaképpen ilyenkor nem is tudom, hogy mi baja..illetve persze már rájöttem. Nem a kaja, meg nem is a macskawécé..egyszerűen magányos és unja már hogy alszom. Felébreszt és mást nem akar elérni, minthogy vegyem ki a takaró alól a kezem és bebujhasson a hónom alá. aztán egyszerűen nekemdől és elkezdünk együtt aludni. Aztán a felkelés utn tulajdonképpen folyamatosan a nyomomban van. Nem távolodik el 10 centire, amint leülök az ölembe mászik. Mint valami titkosügynök. És amikor teheti az orrát mindig nekem nyomja, ami nedves és bizsergetős. De ma..hát az összes többi napnál is szörnyebben viselkedett. Most is az ölemben ül és szerintem ma elmenni sem tudok majd itthonról. Mondja még valaki, hogy a macska nem szereti a gazdáját...dehogynem. Csak úgy szereti ahogy ő akarja. Néha nem tudom melyikünk a hisztisebb...:)) Ja és ő fiú..:)

a hős lovag 2007-05-18

Szóval az úgy volt, hogy megismerkedtem valakivel, aztán beszélgettünk telefonon is. Szó van róla, hogy fogunk találkozni. Épp a teszkóban mászkáltam fel-le, hogy beszerezzem a heti szükséges nullásjoghurtkigyóuborkavalamintparadicsomadagomat, amikoris megkérdezte tőlem, hogy szeretek-e főzni. Hátö...zavarbajöttem vagy mi. Szerettem én valamikor régen amikor sokévig azt jáccottam, hogy háziasszony vagyok. Ennek megfelelően meg is növesztettem magam vidékiténsasszonyosra. Esküszön én főztem még lekvárt is..mert termett gyümölcs dögivel az udvaron. Meg bodzaszörpöt..meg huuu karácsonykor kocsonyát. Mostanság mindez olyan távol áll tőlem mint a fene. Szóval tudok-e főzni..beismertem neki, hogy december óta lakom ebben a lakásban, s azóta tudatában vagyok, hogy a villanytűzhelynek csak a sütő része jó, a főzőlapok nem melegszenek. Azt kérdezte: ez azt jelenti, hogy azóta nem használtad? Hát...azt. Azt mondja megnézted a biztosítékokat? Ekkor már hezitáltam...maradjak a totál szerencsétlen ostobaszőke feelingnél, vagy ismerjem be férfiasan hogy
a,nemtom mi az a biztosíték
b,gőzöm sincs, hogy hol kéne keresnem
c,ha tudnám sem tudnám kicserélni
d,(hogy eddig nekem nem is hiányzott...????)
végül az utóbbi mellett döntöttem. Azt gondoltam, hogy végképp összeomlik egy felnőtt 36 éves nőről alkotott képe és közli, hogy ő inkább a kutyáját sétáltatja meg amikor velem akart találkozni akkor ezt is vállalnom kell. Azonban nem...azt mondta, hogy oké, akkor megcsinálja a tűzhelyt és főzzünk valamit együtt. Hajajjj...elég komolyan hangzik, nem? :D

rémtéma 2007-05-18

A ma reggelem akarva-akaratlanul egy hír teljes "büvöletében" telt el. Nem akarok semmiféle messzemenő következtetést, vagy okfejtést elereszteni a témában..erre nem érzem magam hivatottnak. Viszont én mint autózó nő..éjszaka sokat egyedül a városban járó, s sok társammal együtt főképp éjszaka számtalan igazoltatáson már átesett autós..azt hiszem MEGIJEDTEM. Nem arról szól a történet, hogy azt hinném, hogy minden rendőr ezt csinálja, vagy akár bármennyi indíttatást is érezne arra, hogy ártatlan nőket megerőszakoljon az éjszakában. Sokkal inkább arról, amit ez a szerencsétlen lány elmondott a riportokban, s a fülemben azóta is visszacseng: "ha olyan emberek csinálják ezt, akik a védelmünkre esküdtek fel, akkor úgy mégis, egyáltalán KIBEN lehet bízni?"

hőingadozás 2007-05-16

Nagyon ragozni nem kell, de ez a tegnapi meg a mai nap közötti hőmérsékletkülönbség tuti nem normális. Az jó, hogy én sem vagyok normális, de ettől még iszonyúan megvisel s főképp a szellemi teljesítőképességemnek nem éppen használ ez a móka...Jó..tudom, ez ellen nem nagyon lehet mit tenni, mondhatni tán semmit...de a klímaberendezés mocskosul sokat használ az asztmámnak meg a krónikus petefészekgyulladásomnak. Asszem a problémám átlagos és közönséges..de nagyjából tojok rá, hogy másnak is ilyenje van..a sajátom szerintem sokkal nagyobb mint ugyanebben a témában bárkimásé :D:D

Kommentár nélkül 4. 2007-05-15

xyz2007-05-15 20:14:06
de így ráfuthatsz olyan hóhányokra is mint én:)

2007-05-15 20:15:29
és?Sérül a személyiségem? Megerőszakol valaki? Sírok mert azt igérték hogy feleségül vesznek s nem..?Nem érzem...hogy BÁRMI történne.

Kommentár nélkül 3. 2007-05-15

xyz2007-05-15 19:59:17
Neked melyik kategoriából volt már tapasztalatod?

2007-05-15 20:07:19
Azt hiszem mindből. Talán nem kell ragoznom, MIÉRT vagyok itt. Szélesebbre nyitottam a legyezőm, amin keresztül beszivároghat az, ami kell nekem. Sok sok intellektus, szexuális kultúra, a kellő idiotizmus megfelelő mennyiségű egészséges egoizmussal fűszerezve..Beépitett hisztikezelőkészülékkel és azzal a képességgel, hogy tágra nyissam a szemem a csodálkozástól amikor a hisztim láttán simán röhögni kezd...hogy aztán a kispárnával szétverjem a hülye fejét.S azt hiszem ez nem maga a SZERELEM. Talán ez a MELEGÁGYA. De a szerelmet KERESNI nem lehet, de nyitottnak lenni rá lehet...sőt KELL.

xyz2007-05-15 20:09:10
és szerinted itt van ilyen pasi?

2007-05-15 20:12:23
:) ha ezen agyalnék, akkor felköthetném magam már ma...nem gondolod? Minden napnak kell valami értelem és tartalom. A mainak talán épp az, hogy motiváltál arra, hogy megfogalmazzam szépen egészben amit gondolok erről. Szóval...több eset lehetséges:a,nincsb,van, de nem engem keresc,van engem keres de kábé fél éve nem lépett bed,van, engem keres de van itt más lány is aki ilyen, s őt találja meg előszöre,van..tele tüskékkel...sose fogom megtalálni...egyszerűen azért, mert nem "megtalálható"f,van...s talán nem megyünk el egymás mellett.Nos..mivel az esély nem ZÉRÓ, s ugyanakkor engem roppantul szórakoztat az értelmes kommunikáció..ugyan..mit veszíthetek?

Kommentár nélkül 2.2007-05-15

xyz 2007-05-15 19:41:52
És a pasikról hogy vélekedsz?:)Igazán érdekelne:)
2007-05-15 19:43:06
Az itteniekről...? Vagy általában...?
xyz 2007-05-15 19:45:39
általában és leplezetlenűl, öszintén ahogy eddig nyomtad:)
2007-05-15 19:56:26
Najo...az itteniekről még nemsok. Bár...néha szánalmas, hogy mennyire hülyének néznek..de nyilván ezen nem sértődöm meg, mert mindenki a saját szintjén kezdi a JÁTÉKOT.Úgy egyébként...a 3D és az egyéb virtuális széltolások....Több kategória létezik.

Vannak a kedvenceim, a macsópasik akik vadásznak pl itt, de aztán a kapcsolatteremtési vágyuk az nem tart tovább, mint NAPKÖZBEN egy kósza numera az ÉN lakásomon...hetente max 1x, s "felejtsdelaszámomhatudtadegyáltalán" mer otthon vár a feleségem/menyasszonyom/csajom akit mindennél jobban szeretek és soha meg nem bántanám. De TE vegyél fel fűzőt és harisnyatartót a randira..és ugye nemharagszol ha széttépem a bugyid mer ilyen király orálszexben még ebben a büdös életben nem volt részem.

Aztán a második...szegény elvált, megkeseredett nálam már általában idősebb, avagy velem egykorú..besavanyodott, unalmas, levelei helyesírási hibáktól hemzsegnek, ámde annál szegényebbek írásjelekben és olyan bagatell dolgokban mint a pont a mondat végén...általában ők irják, hogy "lazakapcsi" vagy "szexkapcsi" persze tali után ha már felhívtak telcsin.....

A harmadik...ifjú édes titánocskák..van a csakszexetakarok és tökmindegy hogynézelki, csak jolmegdughassalak...aztán a másik kategória akik megrettentek a korabeli lányok iszonyatos anyagiasságától...és keresik magát a NŐT..kedvesek, udvariasak, de sajnos a biológia kegyetlen törvényszerűségei miatt a kapcsolatteremtésben mindkét félben van némi GÁT.

Az utolsó kategória a legritkább, ámde értékesebb mint a gyémánt..s gyakran keményebb is ennél. Piszkosul érdekli a nő AGYA, intellektusa..de nem ostoba, nyilván érdekli a csipkés fehérneműje is...pláne a neccharisnyája.Már régen túllát a trendeken, már rég nem a menő a menő neki, már rég tudja, hogy jó lenne szeretni valakit, ámde azt nem megfojtani, hanem kinyújtott tenyéren tartani mint a pillangót, mert..addig szép és jó az mindkettőjüknek, amíg nem FOGLYAI egymásnak.

kommentár nélkül 1. 2007-05-15

xyz2007-05-15 19:26:46
te kit, mit keresel?:)Bette2007-05-15 19:27:47
közhelyeket szeretnél hallani...vagy ENGEM?xyz2007-05-15 19:30:10
tégedBette2007-05-15 19:37:38 Nem 20 éves vagyok, sőt már nem is 30. Nem vagyok TIPIKUS singlepicsa, azaz nem olyan, aki hírből ismeri a tartós kapcsolatokat, s a barátnői előtt fikázza azokat, otthon meg az Angyalok városára sírja tele a párnáját. Éltem már valakivel 15 évet, aki jó volt, majd kiderült, hogy kevés. Aztán éltem valakivel 2-t aki nagyon fiatal volt és nagyon okos, de aztán kiderült, hogy valahogy ez sem elég...Azt hiszem, kriminális vagyok. Egyszerűen tán azért ,mert a halálom a szabályszerűség, a sztereotíp gondolkodás, a moderáció az őszintétlenség...ami nem azt jelenti, hogy én soha nem hazudok, ugyanis minden vagyok, de SZENT..na az nem.Ellenben...szarok arra, hogy mi az ami a koromnak megfelelően menetrendszerű...ha ahhoz van kedvem, hogy éjszaka nekilóduljak a városnak akkor azt csinálom...ha elmegyek mulatni és reggel 5kor alig látok ki a fejemből, majd 3 óra után megyek dolgozni..akkor azt csinálom.Nem érdekelnek a PARTYK, sem a TRENDYSÉG..röhejes is lenne, van TÜKÖR itthon.Ellenben amit keresek, az az, hogy adott esetben ne kelljen megmagyarázni a gondolataimat...sem azt, hogy miért akarok MEZITLÁB menni a Margitszigeten. Sem azt, hogy miért van szexelhetnékem délután kettőkor....vagy este hatkor...vagy és/vagy este hatkor IS.huuuuAsszed hülye vagyok, mi? De nembaj..végülis azt akartam, hogy tudd.

teszt 2007-05-08

http://www.wellness-siker.com/
Szóval...ezzel a linkkel kezdem a mai mondanivalómat. Ajánlom mindenki figyelmébe...érdemes kitölteni. Nekem márcsak azért is érdemes volt, mert ilyen szépen csokorba szedve nem láttam még, hogy milyen tényezők határozzák meg a biológiai korunkat. Valamint a kérdések abban a tekintetben is elgondolkodtatóak, hogy mi mindent kéne megtenni az egészségünkért amit (tisztelet a kivételnek..) baromira nem teszünk meg. S ezalatt nem csak azt értem, amit szajkóznak a médiából..az egészséges táplálkozás és satöbbi..hanem a stressztényezők súlya..az idegrendszerünk megterhelése..a szabad levegőn töltött órák száma, az aktivitás, sokféle (pl akár szexuális) tekintetben. Lehet közhelyeket mondani, hogy milyen nehéz ez az élet, s az egyensúlyban tartás szinte lehetetlen..ámde egy PICIT gondolkodjon el mindenki...mindig van mit tenni..hacsak belegondolok a vasárnapokba amit a mamimmal töltök, s az udvaron ücsörgünk a számítógép előtt dekkolás helyett...annyi,de annyi apró pont van, ami nem pénzkérdés, pusztán döntés kérdése...s azon túl, hogy az élettartamunkat növeli, jobbá és tartalmasabbá teszi a mai napunkat is...
Ui: belementem a linkbe..sajnos lekorlátozák a hozzáférést..ezek szerint szerencsém volt..de már nem működik:(

DOLOGIDŐ 2007-05-07

Volt egy egészen érdekes beszélgetésem ma, s úgy gondoltam, hogy megosztom...rámnyit valaki az msn-ben délelőtt és megkérdi mit csinálok...mondom: dolgozom. Erre azt mondja: te szegény...
Egy darabig azt gondoltam, hogy szó nélkül hagyom a dolgot, de aztán meggondoltam magam..nem abból a fából faragtak, s visszakérdeztem: miért is?
Azt mondja az illető: hát mert most mennyi minden mást tudnál csinálni ezalatt az idő alatt...Hmm..nyeltem egy jó nagyot aztán kifejtettem az álláspontom erről...
Nem mondom, hogy nincsenek olyan időszakok, amikor rühellem a munkát..azt, amivel jár, azt amennyi problémát felvet és okoz..ámde régen szar lenne asszem, ha engem ugy unblock sajnálni kellene azért a dologért amit az életem egyharmadában csinálok. Mert azt hiszem, VALÓBAN sajnálatra méltó, ha egy teljesen érdektelen, lélekölő s sikerélmény nélküli tevékenységre öljük el a napjainkat..Nem úgy látom, hogy ezért engem sajnálni kellene. Minden szemét buktatójával és bosszúságával együtt én szeretem amit csinálok. Szellemi energiáimnak, tudásomnak kreativitásomnak olyan kemény mindennapi küzdőtere ez, hogy kár lenne nem csinálni...Nem akarok a mai nap divatos közhelyeibe bocsájtkozni azzal, hogy nem vagyok megfizetve..meg hogy agyondolgoztat a főnököm meg satöbbi..A munka egyrészről tényleg egy kényszerű tevékenység bizonyos anyagi érdekeltségek miatt, de mindettől eltekintve..én nagyon örülök, hogy találtam, s tehetek valami olyat, ami örömöt IS okoz. De..az életben sok más is van, ami nem mutat egyértelmű fekete-fehér képet. Azaz van benne pozitív és negatív ingert keltő dolog is..de ..engem senki ne sajnáljon azért, mert dolgozni kell...ennyi erővel azért is sajnálhatna, hogy élek...nem?:D
A partnerem elgondolkodott a hallottakon..aztán azt mondta, hogy megértette a mondanivalóm,s nagyon igazam van..ha NEM értene vele egyet, de elgondolkodott, nekem már akkor is megérte elmondani...