szemétgecinap.

Ma olyan durván be lettem szivatva reggel...aztán most este is. Azt hiszem a macskám szórakozik velem. A reggel borzalmasan nyűgösen indult. Valójában mintha éreztem volna, hogy napközben történik valami kellemetlen, s ezért éreztem valami késztetést arra, hogy ne másszak ki az ágyból...nem tudom. Végre összekészültem kimentem a kocsihoz ami persze tiszta hó meg jég...beindítottam az autót és elkezdtem kapargálni a kocsit. Közben Márton...az überkorrekt hazaérkezett. Odaült az ablakomba és éktelen hangerővel nyávogni kezdett. Közben a kocsi megkezdte a szokásos csipogást...minek következtében a, vagy nyitott ajtónál takarítottam amiért szentségeltek az uccában haladók vagy b, csukott ómikor 3 percenként megszólalt a riasztó. Nemgyengén lettem ingerült és káromkodási eszköztáram teljes tárházát felvonutattam.A macska meg csak ordít...nénike az első emeletről: nem engedi be a Mártonkát kedveském? Kurvaannyát a macskájának...kocsi bezár, vissza kapu kinyit be, rács kinyit ajtó kinyit, ablak kinyit genyómacska be...najo akkor kajátneki, kabátle, macskakajaki (közben pisilnikell), harinyalebugyile,pisi majd fel aztán ajtózár rácszár...kocsibeindít ablakfúj mer nemlátniki...

Rühellem az ilyen reggeleket, ezekből soha semmi jó nem sül ki...megjegyzem ezen a napon sem sült ki.

NEKED:)

Nemes Nagy Ágnes: Mi van a titkos úton?

Mi van ott a kis úton,

csöndes úton, titkoson?

Macska van ott, macska van,

ül magában titkosan.

Fényes szeme, zöld szeme

orgonafa levele.

Egyszer aztán talpra pattan,

ugrik, ugrik, láthatatlan –

Aztán csak a szél oson

titkosan a titkoson

Tegnap este óta emésztem amit írni szeretnék. Szombaton kora délutántól együtt voltunk mégpedig tegnap este fél 9ig. Biztos nem nagy ügy, de közel 30 órát egyfolytában még sosem töltöttünk együtt. Először persze elmentünk a téligumikért a melóhelyemre, ahol nekem nem volt szabad cipelni, mert mind a négyet ő vittel le a második emeletről. Aztán hazamentünk és egy kis punnyadás után vacsorafőzés aztán Macskajaj nézés következett. Valahogy hihetetlen gyorsan este majd éjszaka lett...és én végig csak azt éreztem, hogy valami nagyon meleg és kényelmes burok vesz körül egy pár kéz formájában ami szinte minden percben hozzámért valahol. És olyan harmóniát meg szeretetet éreztem a levegőben, amitől minden érzékem eltompult és egyedül csak rá voltam képes koncentrálni. Aztán elaludtunk úgy éjjel kettőkor...aztán felébredtünk úgy délben. Aztán megint sütöttem egy kis húst és kajáltunk, aztán néztük egy kicsit az AnimalPlanetet (amiben olyan állatok vannak akik azt várják hogy másik állatok megbetegedjenek, aztán megeszik őket:D) Aztán még enyelegtünk egy kicsit, ami az én megfogalmazásom szerint abból állt, hogy össze voltunk tapadva mint két matrica:) Aztán amikor besötétedett akkor elhatároztuk, hogy akkor most haza kellene mennie. De Mókuska, ne menjünk kegyenesen haza, előtte még vegyünk csokit és beszélgessünk a teszkoparkolóban! És akko még hazafelé beugrottunk a teszkóba (Baumaxba is akartunk de nem vót nyitva) és akkor még a Baumax parkolójában ücsörögtünk kábé egy órát, amikoris ő cigizett és megettünk némi csokoládét némi kóla kíséretében. És amikor megkérdeztem : izééé nem olyan mintha még csak most találkoztunk volna? De...azt mondja, egyáltalán nem érzem ezt a nagyon sok időt amit együtt töltöttünk.
Valahogy nem is értem...több mint egy egész nap volt. És hihetetlen gyorsan telt az idő. És én végig csak azt éreztem, hogy istenem, ez milyen JÓ.
Aztán ma meg bejöttem korán dolgozni és a táblára meg ki volt írva valami. Merthogy itt voltunk a gumikér...és volt 3 perc, amikor egyedül hagytam.
Valójában ha nem ismerném azt a szót amit érzek, akkor is tudnám, hogy ez az ami. Egy kiegyensúlyozott arcon valami érdekes révült mosoly, 3-5 percenként egy-egy mély sóhajtás...meg tán még az, ha becsukom a szemem, akkor őt látom. A táblát meg le kéne fotóznom...kár lenne letörölni.

emberek-érzések

Az elmúlt 3 napom olyan tartalmasan és jól telt. Pénteken a fogorvosnál jártam megint. Iszonyatosan meggyötört. Az alsó állkapcsomba 4 injekciót kaptam. Asszem télleg tudom már, milyen csillagokat látni. Már közben odajött a barátnőm, kábé mrá egy hete elhatároztuk ezt a csajos estét. Bár a tevékenységünket némi aggodalom kísérte, én teljesen nyugodt voltam. Valójában egy teljesen pozitív, beszélgetős, kicsit pezsgőivós meg camabert evős este volt némi röhögcséléssel, aztán tök korai elalvással.
Másnap meg...szóval már csütörtökön tudtam, hogy hazajön a Vica, s végül pénteken meg is beszéltük, hogy szombaton találkozunk. 11-kor össze is futottunk és délután 3ig együtt voltunk. Szokták mondani azt a közhelyet, hogy olyan volt, mintha sose ment volna el, de télleg olyan volt.Persze mesélt és persze meséltem, de igy két hónap eltelével sem éreztem semmi olyat, hogy kínos csend vagy hasonló...olyan jó érzés volt vele lenni, meg látni meg minden, igazából most éreztem meg értettem meg, hogy mi is hiányzik ennyire. Igaz, hogy vasárnap visszament, de akkoris..itt hagyta a kis piros vizilovat, meg egy jó nagy adag szeretetet...egy másik adagot meg magával vitt.

„Az ember olyan, mint a gyöngyhalász.
Számtalanszor lemerül és keresi a gyöngyöt.
De vajon hányszor találja meg?
Hányszor merül hiába, hogy aztán üres kézzel jöjjön fel ismét?
Fuldokolva, fogyó oxigénnel, reményvesztetten bukkan ismét a felszínre.
Lemondana már, de nem képes rá. Valami vonzza őt a mélybe.
Az igazgyöngy... Merül és merül, keres és kutat, eszméletvesztésig…”
/ Melissa Moretti /

Tegnap este kaptam egy sms-t:

Szia Ildike! Lesz egy kis szabadidőd a hétvégén?:) Ugy tűnik hazalátogatunk még nem tudom mikor érünk haza de szólok majd,pussz.

Ámbátor eléggé furának tűnhet, de kishíján kiugrottam a ruhámből a bőrömből az automból...hazajön a VICA:)

Calderón

Mi az élet? Őrület.
Mi az élet? Hangulat.
Látszat, árnyék, kábulat,
Legföbb jói: semmiségek;
Mert álom a teljes élet,
Holmi álom álma csak.

fosokkicsit

Biztos tökre nem nagy dolog egy szürkehályogműtét. Hát persze...az orvostudomány meg a vívmányok meg minden. De nekem nagy dolog amikor a 82 éves többféle okból súlyosan beteg nagymamám fekszik a műtőasztalon. Szóval a mai napom ennek jegyében...hogy remélem nem lesz semmi baj. Meg efféle. Mindenféle súlyos közhelyek, amikkel lenyugtatom magam.
A családomhoz való ilyen erős kötődés nálam újkeletű dolog, bár a nagyanyámat mindigis imádtam. bár ha őszinte vagyok, akkor gyerekkoromban, sőt tán tinikoromban sem annyira. Felnőtt, eszesedett, érett korom eredménye ez az erős szeretet a kritikai érzékben kitűnően élen járó nagyanyám iránt. Valahol remélem, hogy hozzá hasonlítok majd öregkoromban. Ez a világot ennyire nyitottan szemlélő, a mindenféle sallangoktól mentes véleményt alkotni képes tisztánlátás irigylésre méltó. Fűszerezve azzal a bölcsességgel amit a II. világháború, a nála épp 25 évvel idősebb férj melletti élet, a fia mellől meghalt fiatal imádott meny(az anyám) után marad két kis kölyök iránti folyamatos aggodalom, a kemény munka aztán a sok sok és súlyos betegség, majd a hihetetlen és gyűlöletetes bekövetkezés, hogy leamputálták a lábát,mind-mind együttesen hozott létre, összegyúrva egy emberi lénnyé, egy csodálatos karakterré, egy jó baráttá aki ha meglát csak összeszűkíti a szemét és annyit mond: híztál, fogytál,szép vagy, nyúzott vagy..boldog vagy..látom.
Ahogy a kedvesem is mondta, az élet ilyen, körforgás s sajnos bekövetkezik, hogy elveszítünk valamit, hisz ez a dolgok rendje. Dehát én értem...tudom...az eszem minden ténnyel tisztában van ami ezeket a dolgokat illeti. Csak mégis...amíg itt van, addig félek, hogy mi lesz ha nem lesz már. Ha gyerekes, ha nem, akkoris félek. És mostan aggódom. Méghozzá nagyonnagyon.

izénap

Izénérzemmagam. Valoszinű h. betegleszek. Fáj minden porcikám. Kezem lábam,csuklóm vállam, térdeim minden izületem meg csontom. Tökbaba így dolgozni. Dehát..ez a rabszolgák sorsa.

Mert a meztelenül összefonódók sérthetetlenül lépnek az időn át, s bizton visszatérnek a kezdetekhez, nincs te, se én, se tegnap, se ma, nincs név, egy testben s egy lélekben két igazság, ó teljesült lét…”/ Octavio Paz - Somlyó György fordítása /

idill

Valami ocsmány perverzió lehet ez a kurva teszkóparkoló. És én KÜZDÖK erőnek erejével...nem akarok én idejárni...isten menst PLÁNE hogy beismerjem, hogy tejóég..mekkora örömmel jövök én ide, s alig várom hogy bekanyarodjak és hogy dobog a szivem meg minden.

Basszus...übergáz. Hogy fordulhat ez elő velem? A mami szerint: kicsikém mekkora luzer vagy...van lakásod és a teszkóparkolóban randevúzol.

De nemszámít. Azok az érzések számítanak, a kezek ahogy összeérnek az ujjak ahogy összefondónak. Fűtés..ablak fel, cigi ablak le. Sulyos komoly dolgok....és vicces idióták. Simogatás soksok...aztán persze haza...telefonálj ha hazaértél, jó? És lassan, sok az idióta az uton.

És az önelégült mosoly a képemen végig hazáig. Fujjj...ez az egész milyen egy...külvárositéliszürkeestéscsodálatosIDILL.

INSTANT

Szóval én, mint a kommunikációs képességekkel kiemelkedően megáldott személy, írói munkásságom kiteljesedésére fel kell készüljek...hiszen nem biztos, hogy az, amit irodalmi műnek szánok, majdan kelendő lesz a piacon, s mivel még a magamhoz hasonló magasztos lények is kellő anyagi fedezet mellett tudnak csak létezni,ezért előtte meg kell alapoznom a jövő fedezetét...hátha ínséges idők jönnek.

Höhö...ez eléggé kiemelkedő intellektusunak hangzott, pedig valójában egy a fontos a témában: a PÉNZ. Hogy hogyan...? tökeccerű. Majdan ha írok olyat, amit kiírnom magamból egyszerűen szükséges lesz, s melyben a legkevésbé lényeges, hogy vajon hányan olvassák el, azelőtt eladom a lelkem az ördögnek jópénzé.

Elmondjam hogy képzelem? Írok egy beststellert. A téma adott: az utóbbi napok történései is generálták bennem ezt a fantasztikus ötletet...de már régóta fontolgatom.

Azt hiszem a világon a legjobb móka és pénzcsinálás egy recepteskönyv. Ááááááá....most azt hiszitek, hogy meghibbantam mi?Már főz basszus ebben az országban, s széles e világban szinte mindenki...kiad mindenféle könyvet mindenféle frankó kajákkal. Hát...mellényúltatok.

A könyv címe: Mindenféle helyzetek megoldása- receptkönyv az ÉLETHEZ

Hogy mi ihlette e témát? Jártombankeltembentapasztaltamban azt élem meg nap mint nap, hogy számtalan sokan ezen a bolygón azt képzelik, hogy az élet valami olyasféle ÜGY, amikor egy default input alapján default outputok születnek. Magyarul: kiszámítható, egyszerű, illetve a "nekem JÁR" elve alapján mindig minden annyira tökéletesen történik...s ebben az egyik kulcskérdés az, hogy ezért aztán nekem a világon semmit nem kell TENNI.

Tapossuk a malmot,forgatjuk a mókuskereket. Mindenféle extra invesztíció nélkül a boldogság nekünk MEGJÁR. Hogy miért...? Hát mert CSAK. Ehhez fogok én recepteskönyvet írni. Amikor azok az emberek, akik úgy érzik, hogy az életük teljesen céltalan, hogy képtelenek értelmet találni a mindennapjaikban, akik a válsághelyzeteket úgy gondolják megoldani, hogy majd személyesen a Messiás, vagy valami egyéb felső szerv(:D) közbeavatkozik, azok rendelkezzenek valami hétköznapi megoldóképlettel. Mert ez olyan EGYSZERŰ...instant. Ne kelljen már megélni a kínokat hanem oldódjon meg minden mint a karikacsapás, ha ezt vagy azt teszem vagy mondom....Ne kelljen egy lépéssel előbbre lépnem, azért hogy a velem szemben álló is késztetést érezzen, hogy közelebb lépjen...történjenek meg a dolgok csak úgy..s lehetőleg ebben a történetben nekem minél passzívabbnak kelljen lennem... S hogy miért...? Egyszerű....ne várja már el senki, hogy aktivizálom magam bármilyen helyzet megoldásához, hogy alkalomadtán használom az agyam, a szívem az érzéseim, hiszen ez abszolute nem elvárható. Hogy is lenne amúgy időm, s főképp pedig ENERGIÁM hogy kellő mélységben és lendülettel tudjam SAJNÁLNI saját magam?????

Ergo az ötlet adott....már csak a technikák várnak kidolgozásra. De majd merítek a mindennapi életemből. Hiszen...most már minden instant s úgy tapasztalom, hogy érzések és egyéb szellemi mellékhatások tekintetében is inkább kezelőorvosukat és gyógyszerészüket...semmit saját, illetve az emberi kapcsolataikban rejlő titkos de iszonyatos mennyiségű tartalékot veszik elő...

Szóval kéne egy könyv....egy IGAZÁN jó könyv. Esküszöm, megírom.....

Irtózatos indulatok kavarognak bennem, az érzelmeim a torkomra tódulnak. Annyi minden dolog...betegség, barátság,szerelem, butaság gond baj bánat és öröm...Túl sok inger ért ma, túl sok hír, túl sokféle szituáció amit emésztenem kellene, hogy véleményt alkothassak. Olvasok és gondolkozom. Leköt a meló néha, s ez nagyon jó..de amikor nem köt le akkor meg jár az agyam azon, hogy melyik fronton mit kéne tenni...egyáltalán hogy nekem kell-e tenni bármit is.

Valahogy magamban egyvalakibe kapaszkodom gondolatban. A kis stabil pontom most ugyan jó messze tőlem, de akkoris a stabil pontom...Gondolataim kalandoznak mindenfelé, aztán vissza hozzá. Megnyugtató ez a kis stabil pont. Melengető. Jó.

Finoman fogalmazva is a faszkivan ma. Tömeggyilkos hangulatom van. Még jó, hogy erre mint fegyver, maximum én magam állok rendelkezésre. Bááár..időnként a szám illetve az agyamból a számon keresztül kitörő hihetetlen durva indulatok éppen elég gyilkosak tudnak lenni. Hát evvanmost. Jah és még lehet fokozni..délután fogorvos. Nem lehetne elintézni, hogy hibernáljon valaki? Olyan kis geci kedvemben vagyok, ha valaki szorosan magához akarna ölelni akkor a,rátaposnék a lábára b,az öklömmel jól megpüfölném a mellkasát c,ha meg akarna puszilni, beleharapnék. EmberbarátIldikódübörögelőre. A miért..? című kérdést pedig nem akarom hallani!!

Maivers...no comment

Juhász Gyula – Haladék

Menekülünk a láthatatlan
És ismeretlen rém elől,
Ki ránk les százezer alakban
És egyszer mégis csak megöl.

Ki ránk vár fényben és ködökben,
Alattomos gyilkos, konok,
Minden bukásban és örömben
Ő közeleg, az átkozott.

Megengedi, hogy dalba fogjunk,
Hogy csókoljunk egy tünde nőt,
Elnézzük, percek üdve hogy fut
És mint nőnek a temetők.

Megengedi, hogy meneküljünk
Mámorba, ködbe, bús vakon,
Hogy végre lássuk: itt a vesztünk
S érezzük: nincsen irgalom!

maivers-találóegykissé

Ingrid Sjöstrand - Néha csontvázról álmodok

Néha csontvázról álmodok,

csak elindul felém,

jön közelebb, egyre közelebb.

Nem bírom tovább,

visítokés felébredek.

- Csak álom volt -mondja anya.

Mintha sokat segítene,

hogy a szörnyűség itt belül van

és nem ott kívül.

miért?

Megint belezuttyantam egy völgybe tegnap. Valójában nincs kedvem indokolni-nem is tudnám. Olyan letargikus szar hangulatban voltam, s ebben nagyon nagy részt a lakás körüli hercehurca, a meló, az, hogy bennem van egy olyan bizonytalanság, hogy nem tudok megfelelni az elvárásoknak szakmailag...stb. Az egész röhejes. A munkámat eddig is el tudtam látni. Mások meg boldogok lennének, ha lenne lakásuk, s a felújítás pedig öröm, pláne ha még a pénzem is megvan rá. És mégis...

Ezek a gubózásos hangulatok szerintem nem indokolhatók reális és logikus magyarázatokkal. Azt kezdem érezni, hogy kicsi és védtelen vagyok- ami az engem csak felületesen ismerők számára irreális- nagypofájú vagyok, s különösen határozott. Nem akarok itten mindenféle "álca" közhelyekkel jönni, de azt hiszem mindenki személyisége többféle elemből áll. Én, a nagypofájú tegnap megint vettem 4 szaros nyalókát és nekem nem ciki 37 évesen lollipopos nyalókát nyalni a főnökömmel tartott megbeszélés közben sem. Mintha a felnövés nekem nem menne. Mintha bizonyos esetekben visszapottyannék egy 5 éves kislány szintjére, annak minden viselkedési elemével. Mintha néha az idő visszafordulna abba az időpontba amikor az anyám meghalt.

Számtalan esetben próbáltam elemezni, hogy mi ez ami ilyenkor történik, de mintha minden nagyobb elvégzendő feladat előtt valahogy TŐLE várnám, hogy segítsen...mintha neki kéne a bizonyosságot adni, hogy képes vagyok erre meg arra, amikor én ezt saját magam PONTOSAN tudom.

Azt hiszem a személyiségem legnagyobb defektje ez a momentum. Úgy élek, s éltem mindig is, hogy ő nem volt...kivéve azt a kevés kis 6 évet...mégis mindig úgy élem az életem, mintha látna és tudna mindent, azzal a szánalmas inllúzióval, hogy egyszer megsimogatja a fejem és azt mondja: büszke vagyok rád kislányom.

Szóval a para az para. Az engem szerető emberek persze nem értik..sokszor nem értik ami történik. Hogy is lehetne...hisz én sem értem.

De az biztos, hogy azok az ölelések, azok a kezek a hajamon és az arcomon, azok a telefonok és meleg hangok pillanatnyilag mindennél többet érnek.

Az ilyen szomorú estéken is. Főleg ilyenkor.

Mi lehet fontosabb, mint a tudás? - kérdezte az értelem.
Az érzés és a szív tisztánlátása - válaszolta a lélek.

Az iménti bejegyzésemet szeretném módosítani. A Nyúl arcáról a mosoly sztornó. Az "értem én de leszarom" feliratot kiegészíteném az "értem én és mocskosul leszarom"-ra.

Csak hogy hűek legyünk a hangulathoz.

Pont.



A padlás (musical) : Valahol (Örökre szépek I.)

Valahol, a fényeken túl,

ami szép volt s elmúlt, újra vár,

valahol, az álmon is túl, ott a kikötő

s a néhai táj, ahol újra feltárul

a régen látott ajtó, aki várt,

most odafut eléd, újra kikötött a régi hajó,

és az elveszett játékok életre kelnek és

körben kigyúlnak a fények.



Ó, régen várnak ránk az örökre szépek,

új bolygó vár, egy földöntúli világ,

másik, békés táj!

ezapálya.soxempontból.

megyekaludni.csak én egy szamárral és egy egérrel...:)

macislap.

Kaptam egy képeslapot. Macivoltbenne...meg írás arról, hogy mi van most és mi lesz jövőre. Ildike bőgött...de eléggénagyon. Szóval valahogy olyan ambivalens...örülök, hogy ott van és sokmindent tapasztal és sok élmény meg minden..de télleg hiányzik nagyon már. S amikor arról hallok, hogy jövőre megint, és akkor fél évre...naezkész. Pedig ha tőlem kérdezné én is azt mondanám, menj kicsilány...tiéd a világ...

Vettem a teszkóban egy üveg bénapezsgőt meg sztracsatellás bocicsokit (meg mogyorósat valaki másnak). Most pezsgőtiszom és csokitzabálok. Meeeerazjó.

Szeretlek, Vica. Denagyonám.Vigyázz magadra a kedvemér..jóóó?

fogügyek

Azvan, hogy voltam fogorvosnál. Nekem egy éve kábé leesett egy dupla koronám...nevezetesen a jobb 4-5-ös. Azé esett le, mert kiderült, hogy az annofogorvosom véresen tömte be a gyökeret, emiatt egy gennyes tályog lett ott ami lenyomta a....nemfolytatom.

Azóta 4 fogorvosnál jártam, akiknek egy ötlete volt csak: mivel a gyökerek ferdék és tályog van, ezé ki kell huzni a fogakat és a legeccerübb az előtte és az utána lévő egészséges fogaimat tövig csiszolni és hidat tenni rá. Anyjukpicsáját..azt. Halogattam halogattam, mígnem megint kaptam egy telefonszámot. Elmentem, iszonyatjófej fiatal pasi aszondja: lecsiszolni? Jézusom...nah..ugorjunk neki, egy ilyen szép nő ne mászkájjon ilyen ocsmánysággal a szájában. Szóval lassan 3 hete járok oda...uj gyökérkezelés uj gyökértömések...homeopátiás antibiotikum (mer a hüvelyflórám se mindegy neki) a tályog hipphopp elmúlt. Ma végre még egy lépés...a tökferde gyökereket párhuzamosra hozta és felépitette a koronák alapjait...hétfőn megyek mintavételre és pénteken kész.

Felmerül bennem a kérdés: mitől lehet, hogy egyik szakembert kurvára érdeklik a beteg érdekei, kívánságai véleménye, a másik meg szarik bele ötszázmétermagasból? Ezt a pénzt (ami végül nem kevés) vihettem volna máshoz is, de arra nem vették a fáradtságot, hogy legalább meghallgassanak. Mindenesetre...még a vége előtt, de iszonyat hálás vagyok annak, aki elsősorban EMBER és csak másodsorban orvos...

S akit érdekel, itt lehet megtalálni:

www.lakidoki.hu

ügyek

Kettő dolgot akarok mondani. Najó, lehet, hogy végülis hármat. Majd a végén megmondom hány volt az a mennyi.

Az egyik annak szól aki ellopta a biciklimet. Ami nevetséges, hogy üzengetek neki, mert lehet hogy egyáltalán nem tud olvasni, de főképp nem fog az áldozatai blogjai után kotorászni a neten.

Najónembaj, lényegtelen, hogy olvassa-e vagy sem. De én kitaláltam, hogy szerintem az lenne neki a legjobb, ha egy szép napon amikor reggel elkezd kotorászni az orrlyukaiban, akkor fika helyett néhány jól sikerült napalmgolyó lenne a résekben, ami a basztatástól kölcsönhatásba kezdene saját magával és egy bombatölcsér látszatát keltené a tér-idő-kontinumban egy szaros kis zérófejű tolvajocska helyén.

A másik azoknak a vicces embereknek szól, akik kitaláltak egy tökjó mókát: elhatározták, hogy megtréfálnak mindenkit és kitalálják, hogy mintha nem akarnák hogy lenne szigetfesztivál, ezért mindenféle kampányokat és feljelentéseket tesznek. Ez olyan mint a bújócska, hogy úgyis tudom, hogy elbújt az ágyalá....de aztán amikor már a húr túl sokáig feszül akkor előmászik onnan, persze jolrábaszik mer a pormacskákat kituningolta onnan s végül kiderül, hogy az egész egy vicccccc.

Mer viccc. Szerencse, hogy egész Europábol járnak ide. még jó, hogy úgysem fordulhat elő, hogy ezé megszüntessenek egy Europa hírű fesztivált. És Margit néni meg Géza bácsi amúgyis azé csinálta ezt, mert az orvossal mókázni 300Ft alkalmanként, a rendőrség meg ingyé van (MÉG).

Ugye VICC?

A harmadik téma a lakásvásárlásom. Ecce lehet írok majd könyvet az informaikai függőségeinkről, és a szemét kis sunyi plasztikkártyákról amik zsarnokoskodnak. Meg arról, hogy milyen kurvarendes emberek vannak a Földön, KÖRÉM koncentrálódva is pölö.

(holnap megkapom a lakáskulcsom...de pssssssssssszzzzzzzzzzzzzzttttt)

Akkomostügyintéznimegyek.Mindent el fogok intézni.Merhanem,akkor szétcsapok. Mindenkiközött.

maivers-nagy kedvenceim egyike

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán téát inni véled
rubin téát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszu utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
akarsz -e játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

nagyaseggem

Vettem motivációs nadrágot. Perpill ez a nadrág arra van motiválva, hogy a szekrényben tartsa magát minél mélyebbre rejtve, nehogy észrevegyem és megpróbáljam magamra passzírozni. El tudom képzelni, ahogy egyre kisebbre és jelentéktelenebbre huzza össze magát, csak neeeeeee...Jelenleg ugyanis a háccsófelem mérete olyan, hogy a nadrág arra motivál engem hog rá se nézzek:D Persze nyilván....eccerübb lett volna egy mérettel nagyobbat venni. De az aztán senkit nem motivált volna semmire. Így meg legalább...kettőnk közül a gatya legalább van motiválva arra, hogy ne kerüljön a szemem elé.

Konklúzió: leköllfogyni. Kurvagyorsan. Még MA.

-Határozottan tiltakozom a folyamatos elnyomás és a hatalom személyem feletti gyakorlása ellen. Mindennemű retorzió kizárva, kizárólag tárgyalásos alapokon működnek itt a dolgok kérem. Semmi csikizés meg efféle.

-Jahhh jóvanakko akko elne felejcsem beírom a naptáramba, hogy IldikeMókuska vétózikmegtiltakozik. Novembertizenhárom a tiltakozásnapja.

-Jóvanbazmeg...majd leszek tetőtőltalpig szkafanderben és majd rájössz hogy így semmire nemmész a csikifölény gyakorlással.

-Áhááááá...akkor má engedetlenség is van.

Jaja...
Bááár.
Izé.
Faszombadehatározatlanvagyok.
-Meggondoltam magam. Mégis visszavonom a tiltakozást. Tapasztalataim szerint itt csak egy ember szokott rosszul járni és az általában véve szinte kivétel nélkül én vagyok ezügyben.
Inkább jóleszek.
(Majd sunyiskodom alkalomadtán. Meglátjuk még kimikormiféleképpen csiklandós amikor állítása szerint meg sosem semennyire. )
Punktum.
Jólmegmondtam megint.
Megyek Vukot nézni.
Hátha tanulok valamit.
(hogy kell Tást a számban vonszolni pölö)

cidri

Ma olyan iszonyat ingerültséggel keltem és ez folytatódott ügyeim intézése közben is. Főképp az első két órában...pedig esküszöm ilyen jó dolgom nem volt még sose. Egyrészt értemjöttek, másrészt meleg volt a kocsi, harmadrészt nem nekem kellett vezetni, negyedrészt meg negyedrészt:) Mégis már odafelé az úton olyan gyomorgörcshányinger kerülgetett mint az állat. És Ő meg csak azt mondogatta: nembaj ha dugóvan, az a lényeg, hogy addig is együtt vagyunk. és azt éreztem, hogy fojtogat a sírás, de perse sírni nem lehet, mert voltaképpen miértis..? Hiszen az ügyek intéződnek és együtt is vagyunk.

És valahogy minden eléggé gördülékenyen ment...mégis bennem volt ez a borzalmas feszültség.

Én tudom, hogy vannak sokansokan, akiknek nálam sokkal nehezebb dolga van, de mégis...nekem a magam baja épp elég. Valahogy a figyelmem túl sok felé kell, hogy forduljon, s nem létező problémákon agyalgatok ha kell ha nem. És nem azért, mert én csinálni akarok magamnak, hanem mert vannak, csak épp ANNYI, hogy a reális és logikus végkifejletet nem tudom tisztán és objektíven szemlélni. Van munkám, van lakásom...van két kezemlábam...tán még embernek is nézek ki. Van akivel eltöltöm az időm úgy, hogy nagyon jól érzem magam..szeretve is vagyok. vannak barátaim...van mamim aki nagyon szeret. És valahogy mégis...nem akarom, hogy bárki hisztisnek képzeljen, de néha olyan kicsikegyámoltalankölyökvagyokén...aztán persze összekapom magam és lépek, és holnap már valami másféle dolgok idegesítenek, a maiakra meg nem is emlékszem..

Ma főképp arra emlékszem, hogy nem kellett egyedül csinálnom ezt. És ez volt az egészben a legeslegjobb. A többi ígyisúgyis egy nagy SZAR:)

elloptákabiciklim.rohadtkurvaéletbe.ésdögöjjönmegaki.demégma.

Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
te vagy magad ki e jelet vonja,
s vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
rajtam látsz törvényt saját magadról.
Okosnak nézel? hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:
mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

Weöres Sándor

Nemegyedülmegyekreggel.Őszinténszólva fostam. Nemtomitől.Rohadt sokat vezetek, de majd szétvetett a feszültség. Most vagy azé mer...a,érezte hogy félek b,ő féltett engem c, mazochista és 5kor akar kelni vagy d, mindez kombintáltan.....:) A lényeg hogy végülis nem kell egyedül mennem és ez most nagyon megnyugtató. Go to bed and try to dream :-)

maiangyal-hogy bosszantsalak:)

macskanevenapja:)

Ime ő, a névnapos: Márton. Szóval nem is tudom...de nem úgy néz ki mintha be lenne kissé kapatva? Nemrég jött be az ablakon, oda lerogyott és mancsotlógatva azóta mozdulatlanul fekszik. Persze sértődöttségében ment el, mert zokon vettem amiért névnapi ajándéknak tekintett egy szelet pulykamellet..:D Belegondoltam...lehet a környéken olyan ivó, ahol macskákat is kiszolgálnak? Hehhe..elképzeltem azt a kocsmahivatalt, ahol egy ötkilós macska mancsát ökölbe szorítva az asztalra csap: csapos, még egy rundot az én kontómra. Höhö... ebből még gond lesz...nem lesz majd eccer az Ő kontója az ÉN kontóm?????? Jobb, ha odafigyelek...

asunyirablóesete

Lakásvásárlás és berendezés közepén állok, a háztartási gépek beszerzése is még előttem áll. Nyilván nem mindegy, hogy az ember milyen mosógépet vesz, ilyen energiaosztály, milyen centrifuga satöbbi....apámmal erről beszélgettünk miközben a szennyesemet mostuk, akkor mesélte el ezt a történetet.

Volt régesrég egy barátja, aki feleségével elment vásárolni. Közel másfél órát voltak távol, amikoris hazaértek szatyrok tömkelegével megrakva. Az asszony áll az ajtó előtt az ember meg a kulccsal nyitja a zárat majd megpróbálja belökni az ajtót. Nem megy...még egyet lök rajta: megincsaknemmegy. A pasi gyanakodni kezd: VALAKI van a lakásban...belülről nyomja az ajtót. Megint nekiveselkedik, már a vállával nyomja veszettük: nem megy. Pfüüü micsoda izgalom, közben az asszony átcsöngette a szomszédokat, hátha segítségre van szükség, mer esetleg KITÖR a rabló és monduk fegyver is van nála..a hepajra amúgy is mindig mindenki vevő. Kettenhárman taszigálták az ajtót: azistenneksemozdult. Hmm...hátha TÖBBEN is vannak..természetes, hogy törvénytisztelő állampolgárokhoz méltóan távol állt tőlük az önbíráskodási szándék: ezé már a rendőrséget is kihívták.

A pasi úgy látta, hogy jobb belátásra kéne bírni a betörőket...végülis nekik lesz roszabb ha sokáig húzzák a dolgot, ezért kommunikációba kezdett vele (velük):

-Uram, jobb lenne feladni a játszmát! Sokan vagyunk, itt Ön már csak vesztes lehet!!

Nem szól a megátalkodott(ak) egy szót sem..közben kiér a rendőrség.

Fegyveres biztosítás mellett komoly vállfeszítésekkel elkezdik az ajtót benyomni, miközben kommunikálnak a bűnözőkkel....egyszercsak gyanús dolog történik: megjelenik az ajtóban egy csomó VÍZ.

Még kettő nagyot taszítanak az ajtón ami egyszercsak enged...s az ajtó mögött feltűnik a BŰNÖS bűnbánó ábrázata....egy többmázsás orosz automata mosógép személyében, amely vitustáncot kezdett nagy örömében amikor elindult a centrifuga, s ebben a féktelen ugrabugrában a bejárati ajtó állította csak meg......................

Na azt el lehet képzelni, hogy a rablófogásra odacsődített néptől mit kapott ez a szerencsétlen, aki békés kommunikációs eszközökkel akart jobb belátásra bírni egy MOSÓGÉPET.

rohadékkörímélek meg az értelmi fogyatékos szerzőik..:D

Fatime el Abdullah Omar Dzsihad Kalifa Hamasz Dzsamburi 14 éves szőke tősgyökeres stockholmikislány többszörös áttételes anorákban szenved. Apukája Bjom Allah bin Vejnemöjnen egyeszséget kötött a Világkereskedelmi kamarával, hogy ha valaki elolvassa ezt az e-mailt és nem törli ki , hanem kinyomtatja és zöld szövegkiemelő filccel megjelöli a szövegben szerepelő összes olyan határozatlan névelőt, amely jambikus pentameterben íródott és főnévi igenév előtt áll, s ezen kinyomtatott példány felmutatása mellett az ácsi ABC-ben három darab vajas zsemlét vásárol, akkor az egyik zsemle árát a Világkereskedelmi Kamara arra fogja fordítani, hogy minden - tavaszi napéjegyenlőségtől számított első holdtölte után született â013 vörös harántcsíkos kiscica fényképét elküldi Fatimának, hozzájárulva ezzel, hogy a kislány megnyerhesse az iskolai papírgyűjtő versenyt.

HA VAN SZÍVED NEM TÖRLÖD KI EZT AZ E-MAILT, HANEM TOVÁBBKÜLDÖD LEGALÁBB HARMINCNÉGY BARÁTODNAK!
Puszi :-)

Én AKARTAM..esküszöm NAGYON. De hogyafaxomba lenne nekem 34 barátom????????????????

Írni akartam még egy muris sztorit amit apám mesélt...de mocskosul álmos vagyok. Meg hát örültem is már a vezeték nélküli szabad préda internetkapcsolatoknak bizonyos emeletes házak tövében, így asszem teljesen méltónak tekinthető a nap befejezése...Szóval frissen felhúzott ágyneműmbe bújva mostan nyugovóra térek..vagy mi.
Viszem magammal a plüssmacskám, aki magát hanyattvágva az általa leszart(de fullkomolyan ám) ámde általam már feltakarított szőnyegen háton hever mint a keményhátú bogarak, akik képtelenek visszafordulni.
Szóval jó éjt...mindenkinek:)

Dsida Jenő - Szeretnék

Szeretnék:

kimenni messze, a víz partjára

s a lemenő nappal szembenézve

nekidőlni egy fának.

Hetenként többször.

A fejemet is hátravetve

hallgatni a halk szúnyogdongást,

meg a zsongó, csobogó vizet,

mikor beszél a Csenddel.

Úgy maradni,

míg feljönnek a csillagok

és simogató ezüst fényüket

fejemre hintik.

...Először egy napig maradni ott

azután két napig,

azután három napig,

azután mindig...

Talán így voltpraktikus, de azt hiszem nem ezért akartam ezt a találkozást. Simán és póriasan csak HIÁNYZOTT. Ő maga..a mosolya, a hülyeségei, ahogy rám néz ahogy ránézek. Az egész. És annyimindent kaptam tőle. Végtelensok puszit és babusgatást. És megint eltelt vagy 5 óra...s ki vette észre? Észrevétlen ahogy az életem része lett. Észrevétlen ahogy tartalmasabbá teszi..észrevétlen ahogy nyilvánvaló a léte. Észrevétlen..bekúszott a résekbe s észrevétlen ahogy kitölti azt..Szóval asszem most valami elégedettféle érzést érzek...vagy mi:)

könyvlapok..

Otthon jártam a hétvégén...elmondhatatlan mennyi érzelmi inger ért.

Főképp apám..olyan más minden. Nem tudom megfogalmazni sem talán. Internet...meg a többi, valahogy HIHETETLEN. Mégis mindez nagyon jó. hiszen olyan, mintha egy könyv befejeződött volna, s nyílt egy másik, egy új, csupa tiszta lappal és főképp jövővel.

Nem könnyű ez senkinek. Nekem...most már talán nem annyira vészes, mint korábban, hisz úgy érzem, képes voltam az új könyv lapjaira átsétálni, de neki....szembenézni, feldolgozni, újra megélni...úgy gondolom, hogy segíteni kell, illetve a új könyv lapjait megtölteni végtelen sok szeretettel, s így azok a sötét régi lapok egyszercsak kifakulnak talán...S nem az idő oldja meg, hanem elnyomja a JÓ a rosszat. Ez így sokkal jobb és fontosabb, csak hinni kell benne.

Wass Albert - Halál


Én úgy képzelem el,
hogy a halál egy óriási nász,
legszentebb, legemberibb ölelés.
Nem fájdalom: fájdalom-felejtő.
Nem rém: rémeket elűző.
Több mint a Szépség.
több mint a Szerelem,
a Jóságnál is több:
Kegyelem.
Én úgy képzelem el,
ha egyszer oly nagy lesz a zaklatás
és akkorára nő a fájdalom,
hogy nem bírom tovább:
hozzám lép egy fehér ismerős,
szép csendesen lecsókolja a számat,
lefogja ezt a vergődő szívet,
és ennyit szól csak: elnémuljatok.
Erre megszűnik minden indulat.
Erre megszűnik minden fájdalom,
csak gondfelejtő békesség marad:
se könny, se vér, se akarat,
nem lesz már semmi sem.
Elhal a szívem dobbanása,
s végtelen álmok néma lánya
bűvös, tüzes csókjába zár.
Szeretőm lesz egy éjszakára
a széparcú Halál.

ezvan.

„…a boldogság csak ilyen.
Mindig valami rendkívüli szenvedés tövében terem meg
és éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, amely hirtelen elmúlik.
De nem tart sokáig, mert megszokjuk.
Csak átmenet, közjáték.
Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya.”
/ Kosztolányi Dezső /

énénénéééééééééééééén

Magány kontra egyedüllét

Az egyedüllét csodálatos érzés, az individualitás élvezete, s nem szabad összekeverni a magánnyal. Az egyedüllét csodálatos érzése akkor tölt el, amikor úgy érzem, eloldottam magam a többiektől, mert most nem kell alkalmazkodnom és integrálódnom, hanem olyan lehetek, amilyen vagyok.
A magányérzet arra késztet bennünket, hogy partnerünk társaságában töltsük el a szabadságunkat,az egyedüllét érzése ezzel szemben arra késztet bennünket, hogy partner nélkül töltsük a szabadságunkat, mert egyszerűen élvezni akarjuk, hogy magunk rendelkezünk önmagunk felett...Tehát még egyszer hangsúlyozom a különbséget:a magány fájdalmas, az egyedüllét örömteli.Ez utobbinak valami köze van a szerelemhez,szeretethez. Ha azt akarom hogy szeressenek, elfogadjanak, akkor nem akarok magányos lenni. Ha én szeretem önmagamat, ha szeretem embertársaimat és a természetet, akkor egyedül tudok lenni.Az egyedüllétből bomlik ki a szeretet.Ha szeretek, akkor az egyedüllét megerősít engem, ha azt AKAROM, hogy szeressenek, akkor gyengíti.
A magány az a fájdalom,amelyet akkor érzünk, amikor a vágyott szeretetet nem kapjuk meg. Az egyedüllét az az öröm,amely akkor fog el bennünket,amikor szeretetet érzünk mások iránt, a természet iránt, az egész világ iránt. A magány veszteség a zegyedüllét nyereség...
...az egyedüllét valami egészen más dolog: az önállóság és a függetlenség belső rendje. Egyedül vagyok-ez tény. Egyedül vagyok a csoportok és csoportosulások világában-ez tagadhatatlan és megkerülhetetlen igazság. egyedül voltam amikor megszülettem, egyedül voltam amikor első sírásom felhangzott és egyedül fogok meghalni, akár fogja közben valaki a kezemet, akár nem. Mindig egyedül vagyok. És ezt a tényt nem hagyhatom figyelmen kívül. Szabadon születtem és szabadon halhatok meg. A közötte lévő időszakban alkalmazkodhatom, ha úgy tetszik, tehát megfoszthatom magam a szabadságomtól, vagy megtehetem, hogy nem alkalmazkodom, tehát független maradok és megfigyelem önmagam és magam hozom meg a döntéseimet. Ez esetben egyedül vagyok, DE nem magányos.
Ha nemcsak arra vágyom,hogy engem szeressenek, hanem én magam akarok szeretni, és szeretek is, akkor megnyílik előttem a világ. (Peter Lauster)
PONT..és még egyszer PONT. És no comment.

Huuu...imádom,pedig EZER éves... Chilly:Simply A Love Song

PÉÉÉNZTAKAROK!!!

Ma részt vettem az überbénaidióta bajnokságon. Ez úgy van, hogy előre az ember nem határozza el, hogy benevez vagy ilyesmi, hanem OTT van és már a sokadik forduló után veszi észre, hogy túlságosan előkelő helyen áll...
Délután a kollégáimmal épp nagyŐAnikomellnagyobbitóprojektjéről értekeztünk. Egyszercsak valaki mondott valamit, amitől a számban található hatalmas korty csipkebogyótea az alábbiakon landolt: légkondicionáló berendezés belseje, monitor pofája,klaviatúra, naptár, asztal Ildikó táskája és néminemű maradék a földön.
Osztán meg este....
Kezdjük ott, hogy már megint elbasztam. Mer nekem mindig tökörészni kell. És már RÉG tudhatnám, hogy nem sok tabu létezik, de a nemtudjaholvagyokamikorútonvagyok az pölö efféle..Mindenesetre elkéstem és utkozben meg telefonáltam ami miatt meg elérhetetlen voltam, s így bizonyos lelki szemek előtt kitört illetve leszakadt végtagokkal vmi kórházfélében hevertem. Fejmosásom után finom aranygaluskával jutalmaztak...dehogybasszus...UGY félrenyeltem, hogy most KOMOLYAN azt hittem, hogy itt a vég és megfulladok. Az a süti egyszerüen megállt a légcsövemben, innivalóm nem volt és kínkeservek árán birtam kiköhögni.Efféle érzés lehet a pokol tornáca.
De a nap megkoronázása és fénypontja: hazafelé elhatároztam, hogy kell kivennem pézt az automatából. Az hagyján, hogy annyira béna vagyok, hogy nem tudom mennyi a napi limitem...még jo, hogy 12 évig dolgoztam bankban. Nade..miután az első automata nem adott pénzt, uccu el a másikhoz a Bosnyáktéren. A kártya a tokjában-figyelem- a SZÁMBAN tokkal együtt, likkal lefelé. namost a fékezéstől a kártya suttttty kipotyant a tokból. Evidens, hogy nem az ölembe esett. Naná..nem is simán a kocsi padlójára. Az ülés ALÁ, de konkrétan oda, ahol az ülésállító sin van.
Nehéz lenne tagadnom, hogy milyen orbitális káromkodásban törtem én ki...Kocsiból ki, seggtakaro miniszoknyában és fekete-piros csikos harisnyában kitárt kocsiajtónál seggel az uccának Ildikó bankkártyát keres...nemgyünelő. Második kísérlet...ülést előretol, háccsóajtó kinyit, seggel uccafelé háccsóülésre bemászik és onnan kotorász....igysemgyün.
Harmadik kísérlet: anyósülésoldali ajtó kinyit,vezetőülés előretol, másikoldalról kotorászás...huuuuuu ottvanvalamikeskenyműanyag..már csak az a kurvanagy gáz, hogy a kezem nem hajlik derékszögben.
Mindeközben körülbelül husszor kellett kikódolnom azt a balfasz riasztót, ami egészen véletlenül FOLYAMATOSAN csipogott...
Vissza a vezetőöldali háccsóüléshez és onnan határozottabb kotorászás után...MEGVAN!!
Kurvanehéz manapság pénzhezjutni, ugye ezt mindenki belátja?:D
Szerencse, hogy a 3-as villamos megállójában csak 10-12 ember ácsorgott, végülis mondhatni az egész jelenetnek csak egy stabil szemlélője volt: a túloldalon a sarkon áruló arab gyrosos...hehhe...TUTI nem gondolja hogy normális vagyok.
Báááár...ha jobban belegondolok, ha BÁRKI ezt feltételezné rólam, hát tuti hogy vérig sértődnék:))

kapcsolatszövevények

Jó ideje úgy élek, hogy nyitva tartom a tölcsérem, figyelek, kommunikálok, hallgatok, szemlélek...a lényeg, hogy valamifeléppen próbálom beszippantani azoknak az energiahullámait, akik hasonszőrüek mint én. Nemrég találtam egy ilyen emberi lényt ismét. Nem akarom a nemét sem megjelölni, mert baromira nem fontos. Ebben az egészben azt hiszem csak egy a fontos: ámbár nagyon ritkán találkozunk, de amikor igen, akkor körülvesz bennünket egy burok. Egy olyan megnyugtató valami meleg nedves nyálkás izé...amiben könnyebb lélegezni, könnyebb mozdulni és mosolyogni, amiben könnyebb kimondani bizonyos dolgokat. Nemistudom...egyszerűen valami hihetetlen katartikus, szinte színpadias jóérzés, ami valójában nem is barátság. Definiálni nehéz lenne, s vajon akarnám-e egyáltalán..? Azt hiszem nem. Konkrétan ha meg kellene fogalmaznom, akkor azt a furcsaságot élem át, hogy nem feltétlenül a vele való kapcsolatot kedvelem, hanem azt az érzést, amilyenné én válok a jelenlétében. Hmm...ez elég önzően hangzott. De engem nem zavar...már rég beláttam, hogy MAGAMÉRT élek, s azokat keresem, akik jobbá teszik az életemet. Nos..ő is ilyen. S nagyon remélem, hogy én is jobbá teszem az övét. Bármivel..motivációval a gondolkodásra, néha mosolyra az idióta blogomban, vagy akár egy jó kávé ...

vanegynyomtatóóómbebe:)

Hátkomolyanmondom...szóval amilyen fáradt én vasárnap voltam az nem hétköznapi. Valójában szerintem egyszerű fizikai fáradtság volt, de mégis...szóval képtelen voltam bárhová menni a lakásból. Aztán megprobáltam elolvasni az elolvasnivalokat...de rájöttem, hogy én a monitorról képtelen vagyok olvasni. Szóval van énnekem egy jóóórégi tintasugaras nyomtatóm, amibe kábé az időszámitásunk óta nincs patron. Elmentünk a Polus centerbe festékpatront vásárolni. Azé kiborító, hogy ez szaros tintapatron 5000 Ft-ba kerül....és ezen kívül má csak az kiborító hogy kábé 150 lapot lehet vele nyomtatni. Namármost..nekem 220 oldalt kellett, ez azért 7500 Ft-ért kissé drágának látszott.
Ellenben...hehe...24000Ft-ért vettünk egy lézernyomtatót, amiben annyi festékmennyiség van ami 10000 lap nyomtatására elég, és egy hengerrel 2000 lap nyomtatható. Hát dögöjjek meg, ha én ebben BÁRMI logikát fel tudok fedezni. Ugye...nincsis?? Ugyeugyenincs????
Namost az új dolgokat imádom, de eccerüen kételen vagyok beszerelni telepiteni üzembehelyzni meg satöbbi. Aki mindezt megtette helyettem az nem is tudja, hogy milyen jót tett velem:)
(Mostmárcsak a laptopbiznicsre izgulok...ha mindenigaz holnap-maaaaa izgiii)

festjükafalatmihárman:)

Az a tényállás, hogy ez az ötlet, hogy 3 nő kifesti azt ami a kömüves összebarmolt, sőt glettel meg efféle is...meglehet hogy kissé bizarr. Ámde mi nekiálltunk mégis. A glett nekem ismerős..egyik exem festő volt. Láttam má ilyet...dehogy ÉN a falra kenjem...naszoval nekem ilyesmi sose volt megengedve. Asse tudom miből mennyit és hogy. És alapjáraton is kézügyességem zéró. Namindegy...Erzsi Ildi meg Ildi...nekikezdett. Kotyvaszottunk kentünk csiszoltunk. Leültünk ettünk cigiztünk, kentünk csiszoltunk,röhögtünk ittunk....cigiztünk Depecsmodot hallgattunk huuuu és az orromba meg belekötött a GLETT.Naszóval...véleményem a saját kézügyességemről nemigen változott. Megélni a szobafestés mázolásból sajnos nem lennék képes asszem...igyhát jelenlegi foglalkozásomra ügyelnem kell,mert ha kétkezi munkából kéne megélnem az eléggé gáz lenne:) (najo...azé takaritani azt tudok!). Első nap estére minden fal full nedvesen pompázott. Másnap kurvakoránkelés...falcsiszolás pornyelés..dorgálás telefonon mer nem maszkban csiszolás...aztán további röhögések majd a festék felkenése a falra. ööööööö...ebben sem vagyok jobb, mint a glettelésben:) Szóval úgyérzem ellenben a takarítás terén elévülhetetlen érdemeket szereztem:) A barátnőm eccercsak többóra után aszondja: teeee...tudod mi vagy te? Egy rohadt nagy energiabomba! Hát mit tagadás...asszem egy idő óta ezzel kevés a problémám...de azér amit lehet azt elbasztam: sikerült beszívnom néminemű sósavat a tüdőmbe amitől aztán jó szarul is lettem. A végeredmény eccerüen gyönyörű lett:) És féligmeddig a takarítással is végeztünk. És tökjóérzés volt hogy segíthettem:)
Aztán hazahúztam a belem egy jókis mekdonáldsz kontra Lidl süti kontra Discovery chanel nézős estére. Valójában nemtom mi volt a jó. Az hogy együtt voltunk? Vagy az hogy midenféléről beszélgettünk? Vagy ez mind? Végülis...kit érdekelnek a miértek?

esteeekikinyugalomba

Mivel egy bizonyos bűnöm van (volt?), ezért aztán még mindig zabszem volt a seggemben...de hálistennek a dolgok másképp alakultak. Szóval hihetetlen, de azért véglegesen mégsem basztam el amit...és komolyan mondom ez a pizzasütős sütievős Nagysándornézős este az egyik legszebb volt mostanában. És nemtudom ám mitől...talán attól, hogy a megbocsájtás szele lengte körül..vagy a nemtommié. De én annyira hálás voltam ezért. Ritkán bánok meg valamit, de azt a bizonyosat NAGYON.Mindenesetre amire én nagyon ritkán voltam képes, azt most megtapasztaltam egészen közelről: úgy látszik létezik olyan, amikor valaki képes úgy nézni a dolgokat, ahogy azok vannak..külön nézni azt az esetet és külön engem.
Szóval asszem hálás vagyok. De tényleg:)

Maminap

Depersze november elseje az november elseje...hatszázágra sütött a nap. És KÉK volt az ég teljesen..egy fika felhő nem látszott semerre. És bár nagy tragédia volt, hogy Ildike mocskosul hosszu lába nem akaródzott beleférni a szeretettel vásárolt harisnyákba, azért túléltük eme tragédiát...s szépen kimentünk sétafikálni a gátra a napsütésben. Elég gáz, hogy viselkedni egyáltalán nem tudok, de ez már megszokott tán...beleszerettem egy kutyába:) Imádom a labradorokat, és van zsemle meg fekete. De volt ott egy...EGY BIZONYOS sötétbarna...amelyik leült és engem nézett. De sokáignézett. És mindegyik ugatott de ő nem ugatott. És én láttam...azt akarta mondani: kéremszépennéni vigyen haza engem léccives...Persze lehet hogy nem magázott, de ezt sajnos nem hallottam jól, mert eléggé messze meregette rám a szépséges szemeit. Csak azt tudtam kiolvasni belőle, hogy a világon arra vágyik legjobban, hogy velem sétálhasson vidáman ugrálva a városligetben...ÉRTITEK? Szeretnék egy kutyust...de nagyonnagyon. És tudom, hogy már megbeszéltük hogyelmegyünk a menhelyre hogy kihozzunk valami szőrmókust...de ez nem mostazonnalvan...És a mamival bandukolni nagyon JÓÓ még akkoris ha neki kicsike rövid lába van hozzám képest és én nagyonnagyokat lépek:) Jah...ne feledkezzünk meg a bogyóevésről, ami veszélyes is lehetne, és a fotókészítésről ami szinte lehetetlen 30 cm-es szintkülönbségnél:)
Szóval végülis...ami JÓ az jóóóóóó

véletlen...?

Aznap nem akartam menni. Nyüglődtem, amikor elindultam...töszörögtem, amitől elértem, hogy épp AKKOR amikor...jah.. és ARRA sem mentem eddig soha. Mér pont arra..? Láttam..nem is egyszer. Jó szar volt...gyomorszorítós. Kibaszottgyomorszorítós. Aztán jó nagy bőgős. Ennyit kicseszettül határozott bezáromarekeszeméselmehetmindenkiapicsába Ildikéről. Meg az Ildike szar jelleméről és gyengeségéről. És különben is.........................namegja.

Jónás Tamás - Csak várlak

várlak csak várlak és azt remélem
nem áll az idő csak minden héten
meg-megpihen úgy öt-hat napra
hogy magamra hagyjon és ne magadra
várlak csak várlak a terek unnak
nyitva a szemem bár minden szunnyad
nézlek és várlak és nem beszélek
nem adlak ki a pletykás reménynek
várlak és várlak és nem kérdezlek
mikor kellene már megérkezned
mikor indultál és nem mert fájna
felém indultál vagy más irányba
várlak csak várlak már neved sincsen
hagyom a koldust hogy megérintsen
hagyom a szagát hogy belámszálljon
nincs ruha rajtam te vagy a ruhámon
várlak csak várlak még hit sem kell ehhez
kitartásom is sikert feltételez
várlak és nem tudom mihez kezdek
ha megszépül arcom a tenyerednek

fogak

Ismét határozott képet öltött bennem az, hogy ahogy eddignem, ugy ezentúlsem fogom a fogászati kezeléseket a legtutibb kéjforrások közé sorolni. Ámbátor az orvosom elsőosztályú(mint pasi is:D), baromi figyelmes...de mégis amikor egy gennyes tályogot gyökérkezelnek az ember lányának a pofázmányában...ráadásul nemeccer...nos ez nem éppen egy kellemes szabadidős foglalkozás. Szóval ma megint és majd jövő szerdán is.És az az IZÉ ami a gyökércsúcson VAN az ottvan...érzem és szuttyog benne a trugymák....bloááááááááááááááááá (akinek eddig nem kellett hányni annak most tutikell...weheheheeee)