újév

Itten van a szilveszter mindjárt holnap. Ez a nap számtalan sok ember életében és korábban az enyémben is az állandó fogadkozás napja volt. Mert most azt írjuk, hogy 2008 és akkor ezentul a koszos zoknimat nem ide, hanem mindig amoda teszem. Ha rossz voltam jó leszek, ha jó voltam rossz leszek, ha szegény voltam gazdag és stbstb...nevetséges.

Az emberek nagy részének a mindennapi életét ezek a hamis és semmirevaló remények tömkelegei teszik elviselhetővé. Valójában az önámítás nem bűn, s ezzel tán semmi probléma nem lenne, ha nem lenne ez egy jótékony lepel a valóságos cselekvés "felett".

Mindenki tud változtatni magán, a sorsán. Nem kötelező ezerfokos fordulattal kezdeni, hiszen az első kanyarban kipottyanhatunk alkalomadtán. De annyi kicsike dolog van...amivel következetességet, másféle gondolkodást stb.stb lehet gyakorolni. Nade...kicsoda Ön, Horváth Ildikó, hogy megmondja másnak hogyan éljen..?

Szóval...én nem akarok és nem is fogok megfogadni a világon semmit. Elégedett vagyok a sorsommal, megfogadnom bármit pedig totál felesleges, hiszen a cselekedeteimet úgyis én irányítom, amit nem én irányítok azzal kapcsolatban pedig fogadkozhatok..

Dolgozom, hálistennek van mit. Hogy szar a munkahelyem? Másnak ilyen sincs.

Szeretve vagyok sokak által, s én is szeretek sokakat. Aki a figyelmemet igényli, az megkapja, s én is mindig megkapom a figyelmet amit igénylek- ha nem, akkor azzal nem fogadkozással lehet segíteni, inkább el kell gondolkodni, vajon miért nem...

Boldog vagyok, s ennek a mostani életörömnek ahhoz van köze, hogy számtalan esetben elgondolkodtam azon, hogy mit nem csinálok jól, s megpróbáltam akkor és ott másképp csinálni....nem a Messiás fog megkűzdeni a boldogságomért.

Mindennapi bosszúságaim vannak és lesznek. Sőt...depresszióba is fogok esni 2008-ban is. Ahogy ha szar valami akkor káromkodom, illetve ha szeretek valakit akkor azt megmondom neki. SEMMI nem fog változni..ha pedig fog, akkor abban vastagon benne leszek én magam is.

Lakásfelújítok amikor ezer problémám lesz, de a végén sírni fogok a boldogságtól..

Valójában olyan egyszerű ez. Meg kell tenni dolgokat és meg kell lépni lépéseket. És ha jön valami váratlan, hát arra is lépni kell valamit, vagy nem lépni hanem megmártózni benne.

Fogadkozni.....ugyan...MINEK?

Valahányszor új helyre jutunk, új világ ébred bennünk is. A változással és fejlődéssel szükségszerűen együtt járó szorongást elkerülendő, sokszor csökönyösen ragaszkodnánk a megszokotthoz. A veszélytelen egyformaságba csimpaszkodva mindent és mindenkit szeretnénk olyan biztosra venni, mint a napfelkeltét, olyan állandóan tudni, mint a csillagokat. De nem lehet. Az élet folyamat, mozgás, átalakulás. Bármennyire szeretetnénk „visszatartani a hajnalt”, a változás az egyetlen, amiben biztosak lehetünk.”

/ Harriet Lerner /

olvasnivaló

Ajánlom mindenki figyelmébe dr Csernus Imre A NŐ című könyvét. Nem a szokásos indokok miatt, hogy hűűmegha, milyen stilusa van és LÁTOD, hogy odamondogatja a dolgokat, meg hát ez a tuti, sokkolni kell a népet, mert nem mer szembenézni magával. Na mindez engem nem érdekel..sem a sokkterápia, sem a trágárság, sem a szubjektív véleménye a dolgokról amikről ír. Ő is ember, s vannak olyan dolgok amiket például szerintem nem lát egészen jól: nem hiszem, hogy egy férfi teljesen jól meg tudna ítélni bizonyos női érzéseket..ámde sok mindent nagyon jól lát, ami a párkapcsolatokat, azok csapdáit és zsákutcáit illeti. A megoldásokról nem nagyon beszél...a könyv éppen ezért nem kifejezetetten tetszik. Tematikája szerintem nincs...ahogy megoldást sem nagyon kínál semmire, illetve túl sok benne az öntömjénezés (zsenialitásával nem árt, ha tisztában van valaki de azéééé.....)

Szóval kicsit lehetne kerekebb...tán kicsit összeszedettebb...

Ámde MÉGIS: valami olyan mértékben NYERS, ami néha nagyon fájdalmas lehet azoknak, akik hasonló meleg szarban élnek, amiből a meleg lassan elpárolog és csak a szar marad...érdemes elolvasni.

Ahogy ő irta:

Végülis van idő..60-70 évig szarul élni. Aztán egyszercsak kinyílik az ember szeme, hogy valamit nagyon elbaszott. És akkor az a maradék 3-4 év vajon elég lesz jóvátenni a saját magunk ellen elkövetett vétkeket...?

Akinek van bátorsága, olvassa el. Van mit tanulni belőle: ha mást nem akkor azt mindenképpen, hogy mások, még jo SOKAN élnek ugyanúgy..

Akinek nincs, az ne olvassa el. De a szar egyszer kihül..és akkor már az sem lesz jó benne, hogy meleg....

„A testi sértésekről készíthető látlelet. Így aztán az is megállapítható, hogy hány napon belül gyógyulnak. De ki mondja meg egy szóról, egy hangsúlyról, egy vállvonogatásról vagy egy röhögésről, hogy meddig lehet utána életben maradni, s miféle belső vérzésekbe hal bele ilyenkor az ember?”

/ Ancsel Éva /

Tervezem a lakásom. Hümmhüm....:) Fekete fürdőszoba...derékig a csempe is fekete, felette piros. Hidromasszás sarokkád. Megizé..Agyalok, mérek, tervezek. Ésésésssss izgatott vagyok. De már valahogy LÁTOM. A nappali színét...a parkettát a hálóban, megaminden. Szóval mosolygok nagyokat magamban. Teccik amit látok csukott szemmel:)

A lényeg, hogy meglegyen a fészekérzés. Mer a kisméretű szörös állatok fészekben érzik a legjobban magukat :)
Ja és van má internet. Wifis. Ööööö...sajnos azt mondta a fiu aki bekötötte, hogy a fürdőkádban nem működik:DD

dilinyóház

Ez az évvége nekem szerintem a leggenyább időszakom. Ilyenkor az ügyfelek zárnak (néha én is zárok-kaput:D) és iszonyú sok macera van. Nem az a gáz, hogy problémák vannak- mert az egy evidencia-nincs olyan szoftver ami tutikurvajól működik ( ezt pontosan azoktól a kollégáktól is tudom, akik már más cégnél dolgoznak) sokkal inkább az a baj, hogy ilyenkor ezerféle dologról kell egyszerre gondoskodni. Hogy ezerféle baj lehet, és hogy megoldani is egyszerre kell őket.

Amúgy is robbanékony a természetem, de ilyenkor azt hiszem a végletekig ki vagyok élezve. Sík ideg tudok lenni és minden elismerésem annak, aki el bír viselni. A stressz mégis jó hatással van rám, én úgy érzem, hogy szellemi teljesítőképességemet tekintve nem lebénulok ilyenkor, sokkal inkább kreatív leszek. Ugyanakkor időnként kíméletlen is...

Sokszor elmondtam már, hogy az ilyenkor kimondott mondataimat sosem bánom meg. Ezt most is látom, valahogy nem érzem, hogy a megbánás mint olyan,megoldana bármit.

Nem szoktam azon agyalni, hogy mi lett volna, ha nem ezt hanem amazt mondom. Ezekben a helyzetekben az adrenalinszintem az égben van, nem is lenne elvárható, hogy megfontolt legyek...

Korábban soksok energiát feccöltem abba, hogy takargassam a karakterem, illetve hogy megpróbáljak jobbnak és illedelmesebbnek látszani, mint amilyen valójában vagyok.

Közhelyszerű a kijelentés, hogy "ez van ezt kell szeretni"-ami egyébként tényleg igaz is!, de ennyi idős koromban már valóban úgy gondolom- TÉNYLEG ezt kell szeretni.

A legfontosabb, hogy minden egyes szarommal és jóságommal én saját magam szeressem és elfogadjam magam.Ezzel már baromi jól haladok:) Egoizmusom az egeket veri néha.

De hála az égnek, a rossz dolgokat is piszkosul realistán látom, így gyakran szállok magamba. És mégis...ez a megbánásbalhé na ez nálam nem működik. Megtörtént és ott van, a következményét kezelni kell, de radírozni nemigen akarom a dolgokat, hiszen a saját tégláim ebből készülnek, én magam így épülök.

Néha úgy érzem, hogy másoknak sem ártana önsajnálat helyett inkább kettőt előre lépni....

elsőkarácsonyomitthon

25-én hazajöttem és annyira jó érzés volt a saját lakásomba hazajönni, hogy az elmondhatatlan. Még sehol sem tartok és a felújítás el sem kezdődött, de iszonyatos erős "fészek" érzésem van. Azt hiszem ezek azért nagyon komoly JELEK, hogy ennyire hamar otthon érzem magam, teljesen természetes ahogy jövök megyek és iszonyú jól alszom. Hazaértem és elkezdtem szaloncukrot kötözni meg vacsorát főzni.

Hááát nemtom..amikor végeztem, akkor a szerelmes a szakácsnő tipikus esete jutott eszembe, mert a húst azt füszerek helyett Ildike 3féle fűszersóval sózta meg. Namindegy...sajt, tejföl rá és végülis ha nekem nem is, de másnak NAGYON ízlett.

Aztán elkezdtünk karácsonyozni és feldíszitettük a világ legédesebb karácsonyfáját. A kis törpe a maga 90 centijével és a hatalmas seggével tündéri látvány volt díszek nélkül is. De a kék és fehér szaloncukrokkal, a pár ezüst dísszel és a szines kis égőkkel...valami gyönyörűséges lett.

Aztán eg nagyon meghitt és nagyon meleg és nagyon nagyon...szóval olyan de olyan szépséges karácsonyom volt, hogy most is nagyon megmelengeti a szívem ha rágondolok.
És erről többet nem is szeretnék mondani.....:)

énaterminátor

Miután volt kábé 5 szabad órám, bár az éhségtől ájultan estem haza, de miután bekajáltam és bekávéztam, elhatároztam, hogy mostan márpedig rendet teszek. Miután 25-én jövök vissza, nem szeretném a karácsonyomat a kupihalom közepén tölteni...ígyhát elkezdtem módszeresen felszámolni a zacskó és dobozhalmokat. Nade persze bútorszereléssel kell kezdeni a műveletet, és nekem van egy Ikeás 5*5 kockás polcom, amit összeszerelni sem egyszerű (tapasztaltam), de aztán felállítani..namindegy, röpke félóra alatt összecsapoltam és csavaroztam, bár nemsemmi egy közel két méter széles polcot nyomkodni (egyik oldalán be,másikon ki), de hogy én utána ezt a polcot hogy állítottam fel arról így utólag fingom sincs. Mert ahhoz baromi nehéz, hogy alányúlhassak, mert ha már billen, akkor fel tudom állítani, öööö asszem ne ragozzuk, és csak egy rossz kísérletem volt (bár ennek a kékzöld nagyjából tenyérnyi nyoma még úgy két hétig meglátszik a térdkalácsom felett).

Aztán ezután összeszerelni az íróasztalt az már tökre gyerekjáték volt.

Délután fél 5 felé végeztem, és 7-kor ment a vonatom, de esküszöm én úgy feküdtem egy félórát mint egy hulla...najó utána megkaptam, hogy ezt az egészet nem kellett volna egyedül csinálnom, de én erre nem vagyok képes. Egyrészt ha van dolgom és van időm, akkor evidens, hogy nekikezdek. Másrészt meg...mittomén, valahogy nem az a természetes állapot nekem, hogy VÁROK a Messiásra pl, hogy majd az segít, ha bajom van.

Túlzott öntevékenységem számtalanszor volt konfliktusok forrása, tudom, hogy a szeretteim számára nehezen érthető, mi a francnak kell egyedül és úgy és satöbbi...ezt muszáj megszokni mindenkinek. Én nem azért barátkozom, s nem azért van barátom, hogy mindig legyen kit előrángatnom ha kínom van. Nem lehet kapcsolatom pusztán azért valakivel, mert szeretem?

Merthát...ilyen baromi egyszerű a helyzet...

Aztán a vonathoz kitranszportáltak. Hát..utálok búcsúzkodni. De tudtam, hogy két nap múlva visszajövök.

Az otthoni karácsony nagyon más volt mint az eddigiek. Nagymamáim egyre idősebbek, de mégis apámmal ez az új "helyzet" egészen különleges. Szóval végülis jó volt nagyon, de azért nagyon vártam hogy hazajöhessek...

mégmindignincskarácsony

Már régen tudom, hogy egy nő számára azok a napok, amikor fodrászhoz és kozmetikushoz megy, nos...elmondhatatlan jóérzés. Mintha hájjal kenegetnének (szerencsére csak képletesen, mert nem képletes aztán van elég rajtam). A hurcolkodás másnapjának reggelére be voltam jelentve eme műintézménybe: először a kozmetikusom próbálkozott velem, bár amikor meglátott eléggé elkeseredett képet vágott, aztán a fodrászom. ezek nem túl érdekes momentumok, mindenesetre egy néhány hónappal ezelőtt öntevékeny hajfestésbe kezdtem, és sikerül olyan szőkére festenem a hajam, hogy a fodrász azóta is sikítófrászban tört ki ahányszor meglátott. Most elhatároztuk, hogy csinálunk valami egészen újat: alja sötétbarna, az alap világosbarna és szőke tincsek. A kozmetikusnál nanáhogy elaludtam, persze 3 óra alvás után mi lett volna tőlem elvárható? De a fodrász után már téptem volna haza, itthon várt a rémes kupihalom. De előtte pénzt kellett szereznem. Nem hittem, hogy az emberek ennyi pénzt költenek ajándékokra, hogy kilométeres körzetben az összes rohadt ATM fullra ki legyen ürítve: így luzerildiko friss frizurájával csöpögő esőben kocogott atmtőlatmig mire némi pénzmaghoz jutott...

Aztán még egy utolsó ajándékkísérlet a KIKA-ban. Ugyan 23.-a volt, de valami hihetetlen emberhalom hömpölygött ott, s megint megállapítottam, hogy a karácsonynak köze nincs a szeretet ünnepéhez. Bizniszbizniszbiznisz...s így visszatekintve én egyre többre értékelem a saját kapott ajándékaimat, amik valami hihetetlen nagy szeretetbe voltak csomagolva (a papíron kívül).

A pálmát azért kétségkívül Rudolf a rénszarvas vitte, aki karácsonyfadísszé avanzsált. Nade...addig még ok, hogy a Télapó járgányhúzója karácsonyfadísz (bár nálunk szerintem a karácsonyt nem épp a Télapó jelképezi), viszont az, hogy Rudolfon rózsaszín magassarkú térdigérő kurvacsizma díszelegjen, na ez............

Nehezen tudtam eldönteni, hogy hányjak-e avagy senem. Mindenesetre szívesen elbeszélgetnék azon idiótákkal, akiknek a sekélyes és szánalmas lelkivilágából jött az a szikra, amitől Rudolf egy útszéli ribanc ruhájában díszeleg..a KARÁCSONYFÁN.

Azt a bizonyos ajándékot nem kaptam...így aztán hazakocogtam a saját külön bejáratú kis kuplerájomba...

Mókuska és Nyuszifül kalandjai a zordon városban a gyújtásproblémás autóval

Szóval az úgy volt, hogy megvolt a haditerv. Mókuska összepakol és Nyuszifül jön és transzportál. Ezzel volt némi probléma, hiszen Nyuszifül egy makacs gyújtásproblémás autót vezetett, ami makacs öszvér módjára egyszerűen annyira TUDTA mikor nem kéne elindulni. Kitűnő érzékkel kiválasztva a legtragikusabb időpontokat, néhanapján nemésnemésnemmmmmmmm....nyilván megvannak a praktikák, amivel rá lehet bírni, pölö folyamatos gáznyomással mintegy százkilóméterenént elfogyasztott 15 liter benzin hatására azé megy...de köszönöm ezt a harcot...:)

Nyuszifül megérkezik és a lakásba át...be kéne menni. Hol a mackó? Melyik? Az ottani vagy az itteni kulcsos mackó. Hát az itteni. Öööö..nincs itt..lehet, hogy a másik lakásban maradt? ööö...lehet...nos akkor nyulcipő fel, lakásba át, kulcskutatás. Kulcsnuku. Akkor hol? Mert ez most elég bajos...ha nem tudunk bemenni abban a lakásba ahonnan a cuccost át kell vinni..nem? Kulcskutatás második felvonás-autó- ülés alattfelettelőtt...kulcs megvan:) Vissza..másik lakás. Nyuszifül hősiesen tapossa a gázt..

Telepakoltuk a kocsit megfelelő mennyiségű cuccal és uccu.Kereszteződés, kocsi leáll. Sebaj, hiszen megy ez..gyújtás, kocsi köszörül cinikus köhintéssel..nem megy. Röpke két-három perc várakozás a kereszteződésben, az utánunk következők éltető megjegyzései körében, majd a kocsi megkönyörül rajtunk, Nyuszifül megfelelő mennyiségű sárgapallmall elfogyasztása után elindul. Lakásba be-kibe-beki-kibe...

A kocsi lassan megtelik.

Filmszakadás...és mintha...-tudjátok amikor a lemez megakad és mindig ugyanaz a pár másodperc ismétlődik-nos, ez történik 3-4 órán keresztül. Az uccán a forgalom lanyhul, az idő hül, a lépések lassulnak...fárad a két kópé, de azért csak cipeli és cipeli..előszőr ki..aztán a 15 perc autózás után be......

És Nyuszifül cipeli a nehezeket, Mókuska meg fázik:S A kocsi köhög. Időnként leáll...reménytelennek tűnik, hogy elindul, de aztán az utolsó pillanatban mindig megkönyörül.

Mindezt ugy 9 fordulónk keresztül, a végén iszonyat elcsigázottan, egyre halványabb arccal...s a fordulók között mindig ugyanaz a jelenet: a konyhában a két szétnyitható széken ücsörögnek egymás kezés fogva, cigizve, közben baracklét kortyolgatva.
Aztán éjjel kettőkor végre tényleg vége...és akkor Nyuszifül megkérdezi: ugye most már nem akarunk bútort szerelni? Ööö...hát nem...ágybabújni akarunk,de azt nagyon...
Aztán félkómás ájulás, a szokásos sms-t már csak reggel olvastam el...de legalább minden ebben az objektumban van..ISZONYATOS kuplerájban..(folyt.köv..)

fészekrakás

A múlt héten költözködtem. Persze agyament ötlet a dolog, hogy valaki karácsony előtt fordítsa fel az életét, de azt azért asszem tudjuk (ti is, én is), hogy mindennek vagyok mondható, csak hétköznapi léleknek nem. Igy hát...lakás összeborit, összecsomagol és költöztet. Egy csomót átvittünk a barátnőmmel aztán a kollégám átvitte az ágyat és aznap este már ott is aludtam. Eléggé elhagyatott szánalmas kis Mókuskának éreztem magam akkor éjjel...aztán valahogy minden megváltozott. Már reggel amikor felkeltem...bár hideg volt és a cuccaim sem voltak ott, de volt pár holmi kapaszkodónak. Ami az enyém és amitől elkezdtem érezni a fészekrakás örömét. Mert a cél ez volt, hogy fészek legyen belőle. Nyilván a vége rohadt messze van, de az az érzés, hogy az enyém ez, a falak amik között járkálok, a magas ajtók ez a nagy belmagasság...a tér, az érzet, hogy ITTHON vagyok. Szóval elkezdődött...aztán majd folytatódik:)

Unique-ÉN

http://www.youtube.com/watch?v=sJnBqRoUY_k&feature=related

Kéz kezeidben, vér ereidben,
Nem kértem, hogy harcolj értem,
Hogy én legyek, csak én és senki..
....Más így az érzés
Új még a kérdés
Ha elüldözlek, elkergetlek
Kell-e mégis jobban mindennél?

Számon kérheted holnaptól minden bűnömet,
Mert el kell mennem féltelek
Csak a végzeted lennék
Fájhat a gondolat, így többé biztos nem marad
Mert el kell mennem féltelek
Csak a végzeted lennék
Én

Tűz szemeidben
Ég, lángol bennem
Égjen el most minden tőled
Én vagyok csak
Én és senki más..
....álmod nincsen?
Ne légy körülöttem
Inkább halvány messzi fény végre
Ne akard azt, hogy
Én legyek minden

Számon kérheted holnaptól minden bűnömet,
Mert el kell mennem féltelek
Csak a végzeted lennék
Fájhat a gondolat,
így többé biztos nem marad
Mert el kell mennem féltelek
Csak a végzeted lennék
Én

http://www.nlcafe.hu/cikk.php?id=193&cid=29092

Legalább husz embert ismerek,aki valamilyen szereplő egy ilyen történetben...szóval sokak számára lehet tanulságos.

Nincskedvem írni. Bár nyilván ez láccik. KÁbé minden übergigaszar. Még az a szerencse, hogy ami nem szar az viszont annyira jó, hogy tizszer százszor ezerszer jobb mint a szarok szarja. Nemtom mi lenne, ha ez nemigylenne...várom a karácsonyt. Szeretnék egy kis lelki békét. Úgy érzem magam, mint egy hajszolt, űzött vad. A héten átpakolunk és aztán legalább emide nem kell már mászkálni. Akarok egy kis nyugalmat..minden szinten, mert úgy érzem, hogy lassan szétfeszülök:S

Ma még további etapok várhatók: mosógép, hűtőszekrény, dobozok,dobozolás...tán némi pakolás eminnen amoda.

Ja meg olvassunk egy kis bázelkettől megnyugtatásul a fürdőkádban. Undzóvaiter. Nem akarok így dolgozni...sőt, szeretnék egy "kicsit" ostobább lenni, meraznagyonjó.

Amit töltenek rajtam a hétvégék, azt leszívják a hétfők. Kérdem én..hol vannak itt az arányok?

Szóval nyugalmat szeretnék. Lesz is..az hétszentség...rohadjon meg minden más abban a 3 napban.

PRECIOUS

Precious and fragile things

Need special handling

My God, what have we done to

We always tried to share

The tenderest of care

Now look what we have put you through

Things get damaged,

Things get broken

I thought we'd manage

But words left unspoken

Left us so brittle

There was so little left to give...

Angels with silver wings

Shouldn't know suffering

I wish I could take the pain for you

If God has a masterplan

That only He understands

I hope it's your eyes He's seeing through

Things get damaged,
Things get broken
I thought we'd manage
But words left unspoken
Left us so brittle
There was so little left to give...

I pray you learn to trust

Have faith in both of

keep room in your hearts for two

Things get damaged,
Things get broken
I thought we'd manage
But words left unspoken
Left us so brittle
There was so little left to give...

ezekittenalegjobbarátok-ülnek nálam a komódon.

Ámbátor megfogadtam, hogy egy bizonyos témáról ide többé nem írok, most mégis megteszem. A Trója kontra Passio estével végülis semmi bajom nem volt asszem. Merthát egy védekezésre teljesen képtelen, álmos, tehetetlen, iszonyú finom illatú egyént dögönyözni közben a világ legjobb dolga lehet. Most ez valahogy iszonyú bennsőséges, huncut és mosolygós volt. Ahogy nyöszörögte hogy nenenneeeeeeeeeeeee....Azt éreztem, hogy boldog vagyok. Akkor is,utána is, ma is. Pont. és elveszett a világ minden nyűge, meg persze a sajátom is. Mert léteznek olyan pici pillanatok amiket valami egészen hozzáértő angyalkák kreálnak és közben mosolyogva nézik hogy vajon jól sült-e a tervük vagy sem. Jól sült el...köszönöm törpeszárnyaslényecskék:)

halál....

Ma kaptam egy hírt, sajnos meghalt valaki akit ismertem. A halál egy természetes dolog, tudomásul kell vennünk, hogy az élet természetes folytatása..nem tudhatjuk, hogy mikor következik be, s azt sem, hogy vajon épp kit ragad el a szeretteink, ismerőseink, barátaink közül. Végülis jól van ez így...hiszen manipulálni nem tudjuk a sorsot úgysem, ha pedig előre tudnánk mi fog történni, akkor indokolatlanul sok időnk menne el a kesergéssel- szomorkodni elég a megtörtént esemény UTÁN, nem kell az előtte időt is megkeseríteni....

Ez most mégis...

A halál ésszel és aggyal felfogható. Talán szívvel és lélekkel is, ha megértjük, hogy valaki halála már természetes, a kora és egészségi állapota indokolta stb stb...számtalan közhely és logikus magyarázat...

De képtelen vagyok megérteni, amikor egy 32 éves fiatal nő hal meg. Aki szép és okos. Aki imád élni...utazni. Aki jó. Akinek tökéletes burok a családja s aki sokat foglalkozik másokkal is-nemcsak magával. Tudom, hogy a betegség nem válogat, sajnos a rák pláne nem. S ez a halál most kegyetlen gyomorbavágás volt az élet kemény edzőtermében. Őszintén mit is lehet tenni? Semmit...döbbenten állni és sírni. Lelassítani egy percre. Rádöbbenni, hogy az a kegyetlen iramú futóedzés amit már évek óta csinálunk, voltaképpen semmire sem jó. Hajszolnak minket és hajszolunk másokat...rohanunk és közben elsuhan mellettünk a táj...az élet maga.

Mert a sipoló tüdő zajától már nem hallani hogy füttyögnek a madarak...hogy sír egy kisgyerek, hogy finom fuvallatokkal fúj a szél...már azt is alig látjuk milyen gyönyörű ahogy beszűrödik a fák közt a napfény egy szép erdőben...s ami a legfontosabb: a rohanásban elveszítjük a kedvesek arcát..A mama a papa...kérdései idegesítőek és legyintenivalók..a testvérek..ehh a fene a gondjaikkal, van nekem is...a barátok: mindig ez a nyűglődés, unom már...a szerelem..ó igen a szerelem...

S utólag már nem marad más csak belül az a kegyetlen nyüszítés: bár visszaszóltam volna, bár meghallgattam volna, bár megsimogattam volna, bár rámosolyogtam volna...bár magamhoz szorítottam volna hogy tudja, senki nem fontosabb nála...

Szóval megkérek mindenkit...futóversenyében lépjen egy lépést vissza. Tegye meg amit elmulasztott...azt az egy szót, egy simogatást, egy ölelést egy csókot...MA, és jó lenne minden nap...

In memorian G.ZS. 1975-2007

"...Mondd csak, miért nem tanítják a a férfiak és nők egymáshoz való viszonyát az iskolákban? Egészen komolyan kérdezem ezt, nem tréfálok. Végre is, legalább olyan fontos ez, mint hazánk hegy- és vízrajza vagy a helyes társalgás alapszabályai. Legalább annyira ezen múlik az emberek lelki nyugalma, mint a becsületen vagy a helyesíráson. Nem gondolok én semmiféle frivol tantárgyra...Arra gondolok, hogy értelmes emberek, költők, orvosok, idejében beszéljenek az emberekhez az örömről a férfiak és nők együttélésének emberi lehetőségeiről...Tehát nem a "nemi életről", hanem az örömről, a türelemről, a szerénységről, a kielégülésről..." ( Márai Sándor: Az igazi )

A világ leghatékonyabb fogyókúráját csinálom.Ma harmadik napja nem ettem és piros Marbit szívok. Szerintem töktuti...legalábbis lötyög a gatyám...

Ebben a blogban lassan már több a rejtett bejegyzés mint a publikus. Nem jól van ez így...

„Valamennyien bele vagyunk

bonyolódva önmagunkba. Magunk

szőjük, fonjuk és hurkoljuk a

gubancokat, miközben azt hisszük,

hogy kívülről, mások tekerik ránk.

Ebben a "gubancos" állapotban

teljesen ki van zárva, hogy bárki is

helyesen ítélje meg önmagát, vagy

életének bármiféle eseményét.

Nincs rálátása.

Nem látja az összefüggéseket.

Becsapja önmagát s azt hiszi, hogy

igaza van.

Méghozzá vakon, konokul hiszi.”

/ Müller Péter: Jóskönyv /

Kérdeztem az éjszakai csendtől,
Kérdeztem, de néma volt,
És a száz alakban visszatérő kérdés:
Mit akarok? Mit akarok tőled én?

Faggattam a tisztafényű hajnalt,
Faggattam, de hallgatott,
És a száz alakban visszatérő kérdés:
Mit keresek? Mit keresek nálad én?

Égő Nap - Tőle tán most megtudom majd,
Mért kell még - Ez a fájó, édes, furcsa játék,
Próbáltam - De hisz' nem lehet ezt félbehagyni,
Már nem tudom - Soha elfeledni, megtagadni én!

Kérdeztem a bíbor színű alkonyt,
Faggatom, de nem beszél,
És a száz alakban visszatérő kérdés:
Mért szeretlek? Mért szeretlek mégis én?

Voltatok már valahol ott és mégsem..? A test a fizikum, a mosolyok a szavak a mondatok mint azt a látszatot keltették. Valójában valahol máshol.Ott, ahol talán nemkívánatos lettem volna. És a dícséretek...de jót főztél...de én nem mondtam meg, hogy a görögsaláta a könnyeimtől ennyire finom. És amúgy is, őszinten ki a faszt érdekel, hogy ki mit gondol arról, hogy láthatólag nem vagyok itt? Kaptam eztazt. A bárány majd jó lesz könnyszívónak.
Tévedés ne essék. Nem sajnálom magam. Gyűlölöm. És ez valami EGÉSZEN más.

Ágnes Vanilla-Igéret

http://www.youtube.com/watch?v=5XAd86FCRuk&feature=related

Miért van az,hogy ami jó nekünk
Az a holnapot sosem éli túl
Miért? Hogy az ami jó, hogyha vége van olyan mélyre húz
És hol vagy már? Mondd mi kell még?
És miért nem jössz, és miért nem jössz, ha élsz?

Refr.:
Hát élj,úgy ahogy érzed azt amit a szíved húz
Ahogy érzed, hogy akarod azt amit én
Amit igért az Isten a legelején
Hát élj, úgy ahogy érzed azt amit a szíved húz
Ahogy érzed, hogy akarod azt amit én
Amit ígért az Isten a legelején

Miért van az,hogy ami jó nekünk
Az a holnapot sosem éli túl
Miért? Hogy az ami jó hogyha vége van olyan mélyre húz
És hol vagy már? Mondd mi kell még?
És miért nem jössz, és miért nem jössz?

[Refr.3x]

Amit igért az Isten
Még a legelején
Ugye emlékszel?

Sokszor olyan nehéz a várakozás. Mert ez alatt a gondolatok nem pihennek. Ha egy szituáció elég komplex, akkor annyi szempont, összefüggés, apró kis elem keveredik egybe, hogy átláthatatlan gombolyagként áll előtted az egész.
És vívódsz: hogyan értelmezd eme furcsa tekervényt...?
A lelkiállapotodtól függ, hogyan kezdesz a szálak kisimításához.
Mert ugye létezik az optimista látószög, és általában ez jelenik meg először. Ilyenkor még bízol. Azt gondolod: "biztosan ez, meg az van a háttérben, és ezért késik a felelet".

Lelked belecsimpaszkodik e hitbe, és ez erőt ad. Ám az idő telik, és még mindig semmi. Magadban ekkor a változás hajszálrepedései szaladnak szét, mert értelmed megszokja azt a gondolatot, hogy "biztosan ez, meg az van..".Megszokja, és már nem ad erőt, nem nyújt vigaszt. Zavarba jössz, és vívódni kezdesz.

Felmerül benned, hátha tévedsz, és több van a késedelem mögött, mint gondolod, talán valami szándék, vagy jelzés. Elgyöngülsz és elbizonytalanodsz; hirtelen minden összefüggés színe-veszett lesz. Ugyanazok a jelenségek, melyek az előbb még derűlátó színben pompáztak, most tompa-szürke fénytelen hártya mögé bújnak.A lét stabil sugárútján kihunynak a jelzőfények. Várakozol és tapogatózol.

A zavar kiveszi lelkierőd legjavát és hangulatod borúba csap át. Újraszövöd az összefüggéseket és új következtetésre jutsz. Majd másképp szövöd újra, és megint másra. Egészen megterhel már ez a bizonytalanság. Tovább vársz,de semmi. Az önvád is gyötörni kezd és így szólsz magadhoz: "Miért nem tudsz egy kicsit türelmesebb lenni?",de a felelet gyorsan jön: "Mert a bizonytalanság felégeti belső erőimet, de nem csak ezért.

Cselekvésem további kimenetele éppen attól függene, amit nem értek. Ha érteném, így,vagy úgy tennék, de éppen az a bajom, hogy nem értem, s így nem teszek semmit, hanem csak állok, mint szamár a hegyen". Ahogy ezeket végiggondolod, egyetemessé szélesül a probléma. Minden várakozás talányát, félelmét és kínját magadba szívod. Már rég nem a várakozás személye, vagy tárgya aggaszt csupán. Az fáj,hogy ócska kis bohóc vagy, kit a sors űz-hajt... Fáj,hogy cselekedni szeretnél, ám lényed és tettre vágyásod üres térbe zökkent. Most a lét egy másik személyétől függsz, akiben tárgyiasult a sors gúnya.
Vajon milyen sorsot szán majd néked? Vajon mit felel, s felel-e egyáltalán? Már szenvedsz, igazán szenvedsz. Újabb gondolatokhoz menekülsz, de másokhoz, mint az előbb, mert látod helyzeted nyomorúságát, hiszen a szemed már felnyílt. "Jó neked a szenvedés, mert érlel és nemesít" - ez jut eszedbe. "Így tisztul jellemed,az ezer sebből vérző,gyönge,ego-forgácsoktól összekarcolt lényed. Tudom, vágyod a belső békét, de csak önmagad harcaiban tisztulhatsz meg." - gondolod. Felismered e szavak igazságát,de új támadást intéz az ész: "

Ha így van,akkor meghalok. Nem most, de hamarosan. Mert minden belső háború gyilkos tőrszúrás, melytől sorvad és kopik az idegrendszer, nő a daganat, feszül az ér, gyöngül a szív,és csak idő kérdése, hogy bevégezzem.
"Ekkor valódi vigaszt kapsz: "Mindenki meghal egyszer,ez közös.De nem mindenki él igazán, nem mindenki él Emberül". Új erőt ad e gondolat, és megteremti benned a pillanatnyi ataraxiát. Ha elég ügyes vagy,és vigyázol rá, akkor hosszú ideig maradsz ebben az állapotban, és nem vársz, nem kérsz és nem remélsz semmit, helyette inkább adsz, alkotsz, és megtanulsz Emberhez méltón élni és halni...

Kámonleccgoparti. Mindenki ott lesz. Csak én nem.

Csoóri Sándor - Dünnyögő

A versek. A havazások.
A gyönge hóban megmosdó madár,
A kezed. A kezem. A tested jelei.
A halál kulcsa. A zárhatatlan zár.

A csönd. A düh. A világ- egyedülség.
Az ember örök esélye maga ellen.
A fölingerelt fegyverek.
A tüskék. A tüskék hamva tebenned és énbennem.

tudom, hogy egyszer már benne van...DE..lásd...NEKED szól.

Lennél-e menedékem,

Ha teljesen eláztat az eső

Lennél-e menedékem

Ha nem is próbálnék erősnek látszani

Megsimogatnál-e akkor is,

Ha mocsárba merültem előtted

Lennél-e menedékem

Ha siralmas kiszolgáltatottságom

Egyetlen érintésért könyörögne

Megvígasztalsz akkor is, ha majd

Könnyeim ömlenek aszfaltközöny tócsáiba

Lennél-e a menedékem,

Akkor, mikor magam elől menekülök .. talán pont hozzád..