Napok óta probálok megfogalmazni valamit, most érzek némi lendületet magamban...majd meglátjuk megy-e.

Az utóbbi már több mint két hónapban váratlanul sok inger ért. Ez a felújítás még számomra is nehezen viselhető érzelmi és mentális állapotokat idézett elő nálam. Nyilván jól ismerem saját magam, tehát nagyjából tudtam, hogy a természetem olyan, mint az óceáné...képes vagyok iszonyat békés lenni, viszont amikor háborgom az valami rémséges. A hangulatom szélsőséges amplitudója most még a már sokat próbált saját lényemet is teljesen kiborította. Amikor történt ez vagy az, sokszor már nem magától az eseménytől kellett féljek, hanem attól is, hogy ez vajon hogy csapódik majd le rajtam, s vajon mennyire visel meg, s milyen következményei lesznek a környezetemre és saját magamra nézve.

Fél perc alatt képes vagyok nagyon felpörgetni magam ha van megfelelő mentális energiám.

Az utóbbi időben viszont elképesztő dolgot tapasztaltam. Illetve nyilván nem elképesztő, hanem rám nagyon is jellemző. Szóval rájöttem, hogy EGY bizonyos emberhez fűződő aktuális megfelelő lelki kapcsolatom minden másra kihatással van. Szóval ha vele jól vagyunk, ha érzem a köztünk lévő erős köteléket, akko kábé minden más le van szarva...de ha vele nem, akkor inkább meghalni szeretnék, és minden másra meg szarok, ami a tehetetlenségénél fogva így természetesen rosszabbra is fordul.

Az utóbbi 3 napban több pozitív ingert fogtam fel a környezetemből, mint előtte két hónap alatt..s nem hinném, hogy előtte kevesebb inger érkezett volna.

Fura dolog ez a függőség, ahogy mindent elsöpör és valami félelemetesen erőszakos módon mindent meghatároz. S az is fura, ha tudván tudom, hogy ennyire hatással van rám, s ilyen mélységekbe is bír taszítani, akkor miért vágyom rá ennyire erősen..?

Szóval nemtom..de egy biztos: van olyan, hogy csak 3 óra telik el, s a szorongós, pánikolós, sírós énemből mosolygós röhögcsélő bújós boldog emberke lesz...finom kezének érintése és megbocsájtó mosolya hatására...

A mai nap is jó szarul kezdődik. A fejem szétreped má megin..és a mókusomat otthon felejtettem. Olyan bizonytalan érzésem van ettől. Eddig éreztem ahogy dudorodik a zsebemben és tökjó volt. Most meg csak a HIÁNY van.

A miért éppen Alaszka? c. filmet nézem...amiben egy nyársra tűzött mókust sütnek épp. Nem nagyon bírom a szimbólumokat, ezt meg valahogy különösen nem. Kurvaszarul esik a látvány.
Szóval inkább elmegyek itthonról a picsába hogy ücsörögjek valahol és nézzem a semmit.

megint egy szakasz kész..

Itt ülök a kurvanagy kupleráj közepén és nem tudom mihez kezdjek...Elmentek a fütésszerelők és tesóm, felfordulás van, de nekem nincs nagyon energiám, hogy rendet csináljak.
A fűtőtestek a helyükön vannak, a kád be van kötve..szóval folyik a víz bele és lefolyik a lefolyóban...a mosdó a helyén, bár igényelt némi átalakítást, már csak össze kell szerelnem a fürdőszobaszekrényt eccer..
Ha átöltöznék összesöpörhetnék és felmoshatnék...és csinálhatnék valamivel lakájosabb állapotokat, de ehhez nekem nincs kedvem. Ha ez csak lakás és nem vacok, akkor nemigen érdekel. Ülök és bámulom a tévét, meg nézegetem a kezem, hogy vajon nyoma marad-e ennek a baromi nagy vágásnak amit ma beszereztem...dehát leszarom, ha marad marad, majd ez a majd 15 centis seb lesz a szexepilem. Közben meg szívom a fogam mert fáj.De szarok arra is. Fájjon csak.

Ömlik belőlem a vér és mocskosul görcsölök. A hasamat megszoktam, de most megint a lábamban az erek is görcsölnek. Mégis valahogy jülesik ez a fájdalom, mert ennek tudom a konkrét OKÁT.
Lelki menstruációra vágyom. Tisztulni, könnyebbülni.

Olyan képek játszódnak le előttem, hogy hányok...és valami bizarr ocsmány módon valahogy SAJÁT magamat hányom ki a számon át..és aztán ott belül nem marad SEMMI. Átlátszom és kiszáradok.

Ez egy fizikai kép. De vajon...van-e lelki analógiája..?
S vajon amikor megőrültem, akkor tudni fogom h. megőrültem? Illetve ha kívülről figyelmeztetnek, akkor érteni fogom mit akarnak mondani?

...és hogyan tovább..?

3,5 óra alvás után reggel iszonyat migrénnel ébredtem. 2 Nurofen és 1 Cataflam (meg némi savóhányás) után elindultam dolgozni. A fűtésszerelők, akiknek 8ra kellett volna jönni 9kor telefonáltak, hogy a dugóban ülnek, majd valamikor ideérnek. Mi lenne ha nem lenne itt az öcsém? Merthogy két kolléganőm közül az egyiküknek sajnos meghalt valakije, reggel írt, hogy nem jön, a másik meg rosszul van és szintén nem jön, ergo ma egyedül vagyok, de 10-re jön valaki állásinterjúra.
Teljesen mindegy, hogy szavakkal le tudom-e írni az állapotom korrekten, sajnos elég amit érzek. Az, hogy MINDEN helyzetben sírva fakadok, hogy nyugtató nélkül már nem létezem, ezek alapdolgok.
Szeretnék valahogy kiszakadni, kimenekülni a világból. Annyira szeretnék egy kis nyugalmat és nem tudom, hogy mi lesz, ha ez rohamos időn belül nem következik be.
Nyilván ingerült vagyok és nyilván elviselhetetlen. Mondhatnám, hogy sajnálom, de már a sajnáláshoz sincs erőm.
Mint ahogy lassan már ahhoz sincs, hogy azon gondolkozzam, honnan lesz gázszerelőm, illetve gázszerelőre pénzem.
Mint ahogy már lassan az élethez sincs erőm. Kiürültnek, végtelenül szomorúnak egyszersmind zaklatottnak érzem magam, úgy érzem, hogy a szakadék és a megőrülés szélén állok.
Ma számtalansok energiám elmegy arra, hogy eldugdossam a kezeim, mert remegnek, meg hogy képes legyek folyamatosan lélegezni mert a mellkasom szétfeszül a nyomástól.
Úgy látszik ennyire futotta...sajnos nem vagyok többre, másra képes. Az ereklyéim sem segítenek már...kisszíves mackóm és a mókusom az asztalomon ülve aggodalmasan néz. Nem merek visszanézni sem rájuk.
Az a legnagyobb bajság talán, hogy szeretnék ámokfutni...de nincs erőm ahhoz sem. Fuldoklom. S nem az oxigént nem tudom belélegezni, hanem magát az életet. Nem tudok képmutatni, nem tudok még átlagosan szarul kinézni sem, mert már a látszatot fenntartani sincs erőm. Már csak félni tudok, de azt folyamatosan.
És azt sem tudom mondani, hogy "segíts", mert nem jön ki a hang a torkomon. Pedig ezt a szót a lelkemnek és a számnak még MEGFORMÁLNI is ismeretlen volt egész eddigi életemben.

Délelőtt 11kor mentem el itthonról és kábé 20 perce értem haza.
1 Saturn, 2 OBI, 1 Praktiker és 3 db Tesco meglátogatása után végülis vettem egy olyan páraelszívot amilyet nem akartam, mert csupán 10 cm-el szélesebb mint szükséges.
A fasz kivan.

kurvaélet:S

Lefeküdtem...sztem kábé 11kor. Elaludtam mint akit agyonvertek. Aztán gyanús volt, amikor felébredtem, hogy ugyancsak "kora" van még. Az is volt- fél egy. Akkor kimentem a szokásos wc, visszafeküdtem és vártam. Nemtom mire, mert a Messiásra én nemigen szoktam...viszont azt tudom, hogy még kettőkor ébren vártam a valamire. Aztán valami csoda folytán elaludtam. Nade nem kell azt képzelni, hogy reggelig...hát egy lofaxt. 3kor is felébredtem...najo akko wc, fekvés...aztán legközelebb fél5kor ébredtem fel egy kis negyedórás vergődés erejéig, majd reggel 7kor végleg. Nem nagyon tudom mi ez legújabban, bár volt már nekem a stressz okozta kialvatlanságom, de basszus ez überel mindent. Olyan vagyok mint egy nagy adag fostalicska...komolyan úgy érzem, hogy az összeesés vagy az ájulás kerülget, vagy akár a mindkettő.
Na nem sír a szám...megiszom a kávém felöltözöm oszt menek a dolgomra. De majd gondolkodnom kell, hogy a szép vadiúj lakásomban ki fog lakni, mer má szinte tutibiztos hogy én kipurcanok mire kész lesz:S:S:S

csakugymellesleg:)

Moshalokmegasszem.Komolyan mindenem FÁJ. lehet, hogy beteg leszek, vagy ez eccerű végkimerültség? És má ez az én koromban várható volt? Mer aszittem egy kicsit tovább lehetek gondtalan meg mittomén...dehát egy lofaxt.Namostalszom. (nagyonszeretnék...és rimánkodom h.TUDJAK)

mókusmókusmóóóókus

Azvankéremszépen, hogy gyarapodás lesz!!!! Az udvarunkon a mókus kábé 8 méter magasságban (szerintem nyilván előre engedélyezett tervek alapján) FÉSZKET épít!!!!! (szolgálati közlemény: ezen úton közlöm a Nyuszimmal, hogy a mókus LÁTHATÓAN fészket épít!!!!!!).

Tök izgatottan ugrabugrál és állandoan letör kisebb ágakat aztán rohan a fészekhez és beépíti. Bár a fiúk izgulnak, hogy egy nagyobb szél lesodorja, de asszem azért a mókuskának megvan a magához való esze..(remélem).

És úúúristen mekkorákat ugrik!!! És amikor elszámítja kicsit magát, és a vörös kabátkája alól kivillanó fehér pocakszőrét látni...

Szerintem kismókusfogszületni. Jajj...nem egy Mószi vagy egy Nyukus:D hanem simán MÓKUSGYEREK:)

minden éjjel úgy indulok csatába, hogy vesztésre állok.
és te reggelre győzöl is felettem.
mégis mindig újra és újra akarom a harcot.

fülemben dörömbölnek az elsuttogott szavaid:
"I’m hanging on your words
Living on your breath
Feeling with your skin
Will I always be here"
ilyenkor tudom, már rég győztél,
azzal is, ha csak rám néztél.

Szolgálatiközlemény

Valami kötsög vírusféle a kommentek helyére joindulatúan bepakol egy linket. Nenyissamegsenki joooo???? Click HERE üzenetet kérném figyelmen kívül hagyni!!!!!!!!!!!!!!

Miattad, magamért

Légy olyan, hogy szeresselek,
Ha sírni látlak miattam,
Magamért kinevesselek,
Légy olyan, hogy úgy szeresselek,
Ahogy szeretem önmagam,
Keserűen, bátran,
Egészen boldogan.
Légy az, kit megvethetek,
Kit bűneiért eltitkolva
Önmagamban kereshetek,
Légy az, kit karjaimba temethetek,
Kit virágokkal elborítva
Elveszíthetek.
Légy olyan, hogy magamba szívhassalak,
Hogy magamból kitépve
Lélegezni taníthassalak.
Légy olyan, hogy elrejtselek,
Hogy önmagamban megtalálva
Csak magadért szeresselek.

[ Brinkusz Gábor ]

Önelégültdög

Most ment el a Nyul és önelégültdögvagyok...nem tudok aludni, mert aludtam a karjaiban egy félórácskát, s úgy látszik, ez jóval többnek tűnik a szervezetemnek...blogolok és blogokat olvasok.
És ülök és vigyorgok magamban bambánmélánelégedetten...szerelmes vagyok asszem.
Vagyis...nem tudom mit kéne hinni egy tényen:)
És önelégültségemet tetézi egy zöld nyúl, ami elvesztette a répáját, egy szürke maci aki szívet tart a kezében,és a tappancsai szív alakúak és rá van írva hogy ájlávjuuuuu..valamint kettő darab mókus, akik ma költöztek a vacokba és közülük az egyik különösen édes...
Kezdek beletörődni a fájdalom szükségszerűségébe, mert azt hiszem anélkül ez az egész nem lenne ennyire értékes, mint amilyen.Szóval asszem, hogy boldog vagyok, vagy mi..:)

Vannak az életben olyan pillanatok, amikor annyira hiányzik neked valaki, hogy álmaiból életre keltenéd, csakhogy átölelhesd.

Régóta hiszem, hogy minden emberi kapcsolat, s különösen a párkapcsolatok méregfoga a számtalan kimondatlan nyűg, illetve lenyelt sérelem.
Én sem vagyok jobb a Deákné vásznánál, mert a korábbi kapcsolataimban énis űztem ezt a "szennyestartó effektust", azaz nyílvánvalóan nekem is voltak olyan sérelmeim, illetve olyan fájdalmaim amiket sosem osztottam meg azzal, akire ez leginkább tartozott.
Ez a "nem akarlak megbántani" taktika tán ideig óráig tökéletesen működhet. Valahogy úgy képzelem, mintha lenne egy színház, ahol van egy darabban két főszereplő. Játsszák a szerepüket a külvilág előtt (óóó..hát mi ANNYIRA boldogok vagyunk), aztán persze játszanak külön-külön is..a hátsó függöny mögött a saját kis külön bejáratú színpadjaikon,ahol annak biztos tudatában, hogy a másik főszereplő nincs jelen, elhangzanak némely döbbenetes mondatok.
Ezzel az egésszel tán nem az a baj, hogy "szeretjük annyira a másikat, hogy meg akarjuk kímélni a rossz dolgoktól", sem az, hogy nem akarunk vitázni illetve veszekedni.
Egészen másról van szó. Azt hiszem a dolog kulcsa az a szó: FÉLREVEZETÉS. Mert ebben az időben az a másik azt hiszi, hogy rohadtul minden rendben van, s hogy az ő párja a legelégedettebb a földön, merthogy ő aztán mindent megtesz a másik boldogságáért.
Ez akkora faszság..de komolyan. Mert közben meg apró cseppekből szinültig telik a méregpohár...s majdan a szakítás "oka" egy szanaszéthagyott zokni lesz....
Nem tudom, miért kívánkozik mindez ki belőlem most ,de talán azért, mert most NAGYON másképp intézem az efféle ügyeket a kapcsolatomban, s erre tökéletes partnert is találtam.
Tulajdonképpen azt tapasztalom, hogy nagyon fájdalmas időnként a pofámba kapni, hogy mit csinálok rosszul,de ezek a fájdalmak hozzátartoznak az érés folyamatához. Sokat nyűglődünk külön és együtt is, de egyáltalán nem bánom.
Talán a karakterem része is ez az állandó villongás és forrongás...de valahogy úgy érzem, hogy ezerszer inkább ilyen legyen, minthogy mondjuk x évi együttlét után döbbenjek rá, hogy egy kellemes langyos kis hazugságban éltem eddig...

Egyszerűen nem értem...de komolyan. Még mindig nincs semmiféle új kolléga. Ez vmi vicc biztos...csak az a gáz, hogy rohadtul én leszek majd, aki képtelen lesz ezen röhögni. De amit mondjuk teljesen határozottan tudok, az az, hogy az a három baba feltartóztathatatlanul növekszik azokban a pocakokban és nem hinném, hogy ez egy előre nem látható esemény vagy folyamat lenne...
De...ami tutibiztos: megmondtam amit megmondtam: ha április közepén nem látom teljes biztsággal, hogy meglesznek a lányok utódai, akkor én nem megyek többet melózni.
S nem tudom, hogy ezt komolyan venné-e akire tartozik, de az tuti, hogy én komolyan gondolom.
Nem azért, mert végső esetben nem lennék képes akár pár hétig is egyedül tartani a hátam...sokkal inkább azért, mert nem vagyok hajlandó. Ennek több oka is van.
Egyrészt sosem jutna eszébe a főnökömnek, ha 3 ember munkáját látom el akkor 3 fizetést kapjak.
Másrészt....ha szar kerül a levesbe, ne én legyek, akin múlni fog x családos ember melóhelye.
Harmadrészt...szerintem a Nyuszi kinyúvasztana. Már így sem jól tolerálja a mindenféle bajaimat amit a nyilvánvalóan a stressz okoz. S asszem sok-sok idő hadakozás után beláttam, hogy igaza van...merthogy ezt az egy szaros életemet nem kéne tán elbuknom valaki más felelőtlensége miatt...

Szeretemanyulam.Nagyonnagyonnagyon.Éspont.

Szóval kiötöltem valamit:a tesóm embertelenül sokat melózott nálam, amióta a lakás széjjel van bombázva. Viszont pénzt nem fogad el (mer a tesóm), viszont úgy érzem, hogy valamivel meg kell hálálnom ezt a rengeteg segítséget. Namármost a tesom zenész, konkrétan pedig gitározik...először azt gondoltam, hogy majd én beszállok a Fender balkezesébe amit venni akar..de aztán valahogy ezt megoldotta másképp.
Azután eccer beszélgettem vele a plazmatévékről meg effélékről, s akkor mondta, hogy ő is gondolkodott egy ilyen tévén...
Végülis fingom sincs, hogy melyik jó és ilyenek, de majd a Nyúllal kinézünk valami tutijót amit még ki is bírok fizetni, és akkor huuu...annyira szeretném látni az arcát amikó odaadom neki...
Szóval hallgatok sunyítok és intézkedem...meg várom az alkalmat:)

Most éppen tecchalott vagyok asszem. Hihetetlenül kevés energiám van, de ezt valahogy ugy érzékelem, mintha nem csordogálna az ereimben megfelelő mennyiségű vér..ami persze baromság, hiszen vér maximum havonta egyszer távozik, de annak meg úgy is kell lennie...illetve még maximum akkor, ha mindennapi bénázásaimat kiterjesztem valamely testrészem elvágására vagy efféle...de ilyesmi nem történt.
Ellenben hetek óta szánalmasan keveset alszom. Ennek több oka is van..naná.
Egyrészt a gondjaim megint a fejemre nőttek s ennek következtében kábé zéró nyugodt pillanatom van, s e nyilván kihat az éjszakai mélyalvásos nemlétező fázisaimra.Eskü olyan éberen alszom, mint az olyan erdei kisállatok amik valami ragadozó étlapján szerepelnek, s inkább állandóan éberek, nehogy álmukban érje őket a végzet.
Másrészt amikor épp nem az egyéb problémáim vannak terítéken, akkor a magánéletem kavarja meg az éjszakákat. Hol azért, mert épp probléma van...hol azért mert semi probléma, de akkor meg minél többet együtt akarunk lenni...szóval keveset alszom.
Viszont a hétvégéken meg szétalszom az agyam, de valahogy mégsem elég. Szerintem várom, hogy süssön végre a nap...olyan szomorú búvalizélt hangulatom van ettől az állandó sötétségtől, már a faszkivan.
Tavaszt szeretnék...szomjazza a bőröm a napsütést...és tudom h. a Nyúlé is. Mivel minden mást egyformán csinálunk, ezt sem nehéz kitalálni....
Megbeszéltük, ha majd már egészen határozottan süt a nap, akkor keresünk egy kurvanagy rétet és leterítünk egy pokrócot a fűbe és nézzük az eget. Jó..tudom, hogy március van, s erre esély nem mostanság mutatkozik, de akkoris...lehet efféle mentális orgazmusokról is álmodozni.
Addig meg az igazi meg a plüss Nyulammal várom a jó időt..meg a normális állapotokat a lakásomban..

inkább ne..de ha valaki felismerné...

Pánikroham és pánikbetegség
A pánik heves testi tünetekkel járó - az életveszélyes helyzetekben jelentkező természetes vészreakcióhoz hasonló - rettegés. Írták már le olyan érzésként, mintha egy éhes tigrissel lenne az ember egy ketrecbe bezárva, csakhogy itt nincs kézzelfogható veszély, nyilvánvaló ok a félelemre.

A pánik szó mitológiai eredetű: eltúlzott, oktalan rettegést jelent. Pán görög istenről kapta a nevét, aki félelmetes hangokkal riogatta az embereket, de valódi veszélyt senkire nem jelentett: indokolatlan, 'páni' félelmet keltett. Bár a köznyelv lépten-nyomon használja pontatlanul, mindenféle félelemmel, szorongással járó helyzetre a kifejezést, a pánik valójában heves testi tünetekkel járó - az életveszélyes helyzetekben jelentkező természetes vészreakcióhoz hasonló - rettegés. Írták már le olyan érzésként, mintha egy éhes tigrissel lenne az ember egy ketrecbe bezárva, csakhogy itt nincs kézzelfogható veszély, nyilvánvaló ok a félelemre.


A pánikroham tünetei


Aki átélt már pánikrohamot, sohasem fogja elfelejteni a testi és pszichés tünetek hirtelen és rémítő kitörését. Az ember nyugodtan tölti mindennapjait, éppen dolgozik a munkahelyén, autózik valahová vagy újságot olvas otthon, és egyszer csak szörnyű rettegés fogja el. Szíve hevesen kezd verni, de nem tudja, miért. Azt gondolja, szívrohama van és halálfélelmet él át. Előfordul, hogy kiveri a verejték, remegni kezd, nehezen kap levegőt vagy fullad, szédül. Megjelenhet hányinger, hasmenés, zsibbadás, fejfájás, görcsök, hidegrázás, hőhullám. Úgy érezheti, elszakadt saját testétől, esetleg elveszti az ellenőrzést a dolgok felett vagy 'megőrül'. Mindezen tünetek nagyon ritkán törnek ki egyszerre, de pánikroham diagnózisa valószínű, ha közülük négy egyidejűleg fennáll. Az első pánikroham elszenvedői a testi tünetek miatt gyakran az orvosi ügyeletet hívják, ám a roham többnyire lecseng, mire az orvos megérkezik. A rosszullét után a betegek általában nagyon kimerültnek érzik magukat. A rohamok bármikor - nappal és éjszaka egyaránt - megjelenhetnek, hosszú percekig, esetleg egy óráig vagy még tovább tartanak. A tünetek általában a kitörés utáni 10.-30. perc között a legintenzívebbek. Akik még nem tapasztaltak ilyen jellegű rosszullétet, gyakran gondolják, hogy 'csak' idegességről, szorongásról van szó. A pánikrohamok azonban sokkal kínzóbbak. Akik átestek rajta, élményeiket annyira erősnek és ijesztőnek élik át, hogy akkor tényleg úgy hiszik, meg fognak halni vagy elvesztik az eszüket. Ezeknek a veszélye igazából nem áll fent, esélyük mégis tökéletesen valódinak tűnik az átélő számára.


http://www.bura.hu/article.jsp?id=10000020

Nincs kedvem írni..(se). A tegnap este mindent vitt, ami az eddigi negatív élményeimet illeti a pánikolás terén. Fáj a légcsövem a nyakam, a lábaim, mintha vmi kurvaerős sporttevékenységet csináltam volna...Szétreped a fejem.

És nem akarom én ezt...miért kell PONT nekem? Rohaggyon meg, aki eldöntötte, hogy így legyen.

Vannak olyan napok, mint pl a mai, amikor reggel úgy kelek, hogy szar és aztán ugy is folytatódom hogy szar. Aztán amikor ez az egész egy komoly mellkastájéki nyomássá alakul át, ami sunyi módon kúszik két irányba- a gyomrom illetve a torkom irányába, akkor mint a partra vetett hal, csak tátogni vagyok képes. És most rohadt erős nyomást érzek, szinte kibírhatatlant.
Aztán kiderül, hogy azon kívül, hogy szarul vagyok, az állapotomból következően ezt még jó szarul is kommunikálom le, amitől félreérthetővé válok.
A legnagyobb gáz azonban az, hogy képtelen vagyok kussba maradni, pedig az lenne ám a legjobb, mert minden amit mondok, valami érdekes értelmező szótáron megy keresztül, s végül aztán nem az jön ki a "kezemből" s a számból amit kétségbeesetten érzékeltetni próbálok.
Nem kéne ilyenkor írni, hiszen valahogy dominószerűen elromlik minden..de vajon honnan tudjam ,mit kéne, ha amúgy meg késztet valami ,hogy leírjam amit leírok?
Sokszor kívánom, hogy a kombinációs készségem, s a logikus gondolkodás ilyen szintű gyakorlása legyen inkább valaki más kiváltsága.
Szar, gyenge túlérzékeny fos vagyok, pont nekem nem kéne tudni olyan dolgokkal is gyötörni magam, amik aztán még halmozzák a kínjaimat.
Biztos, hogy szeretnék ilyenkor egy lelki "szájzárat". Hogy legalább ne legyen még rosszabb ami már amúgy is szar.
Kéne egy számláló: vajon ebben az írásban hányszor szerepel a SZAR szó? Szánalmas.

Ma reggel úgy keltem, mint akit szétvertek. De úgy gyomorba és ököllel ám. Aludni nem tudok, már a 4 db forte macskagyökérkomlo lofasz hatására sem. Legalábbis 4 ora alvás...nem sok. Nincs kedvem szarul lenni, de most ez van. Próbálok kimászni..majd legfeljebb belekapaszkodom a Nyúl fülébe..és ő kihúz.

Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a fájdalom, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a TIED. Minden igazi nő hétfátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljes ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy a fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van.

Megszünni volna jó..lebegni a víz tetején nyitott szemmel. Csak nemlétezni kicsit...ideiglenesen.

Ez egy IZÉ...POCOKNYÚL. Valami hihetetlen édes:)))

rémség...

Nem tudom, miért érzem most ezt,amit,de szabályosan RETTEGEK. Valahol már tegnap kezdődött és aztán estére elmúlt, mert a Nyuszi megnyugtatott, de reggel megint...

Tisztában vagyok vele, hogy mint minden más, majd ez is megoldódik. Azzal is tisztában vagyok, hogy már nemsokára kész. Azzal is hogy gyönyörű lesz, és mégis...hosszú hetek mindenféle gyomorgörcse csapódott ma le rajtam. Vibrál bennem az ideg, s mint valami sarokban kuksoló riadt állat úgy lapítok képzeletbeli gödrömben. Nagyon szar..és legszívesebben üvöltenék, főképp attól, hogy ma TÉNYSZERŰEN nincs okom rá,de MÉGSEM tudok mit csinálni. Szóval most valahogy nagyon rossz..:S És a Nyulam mindig aszondja, hogy mókuskaezcsakpénz..és énis tudom, de valahogy nagyon nemjó érzésem van ma. Megmutatom mér..reggel miko eljöttem így nézett ki a nappali.

De má azóta a kád a fürdőben van..én má nem ennyire rémes..de akko rémes érzés vót ezt nézegetni:S

Szóval érti ezt valaki?

arról, hogy mindig minden ugyanaz...

"Soha ne hezitálj azon, hogy ma vajon melyik alkut kellett volna megkötnöd, sem azon, hogy miért nem vagy elég jó neki vagy bárki másnak. Gondolkozz azon, hogy vajon ő elég jó –e neked és vajon valóban érdemes-e bármiféle megalkuvásra. A mérce TE és csakis Te vagy, így minden, fájdalmad, sértettséged jogos, ha annak érzed és arra kérlek, sose kételkedj magadban! És mosolyogj, mert hidd el, nem születtél boldogtalanságra. Aludj jól a holnap mindig tiszta, nem szennyezi hiba."

Ez egy beszélgetés része...két évvel ezelőtt írtam valakinek egy msn beszélgetésben...néhány napja visszakaptam, hogy emlékszem-e. Emlékszem...

De mindebben nem az a legjobb, hogy emlékszem. Hanem az, hogy ma szóról szóra ugyanezt mondanám.