Képtelen voltam bejönni egyedül, mert a vezetésre nem voltam alkalmas állapotban..de a kollégám értem jött, így itt vagyok. Jaja..nem múlt idő VAGYOK.
Kissé gyötrelmes napom volt, a kutyának sem kívánom, még az ellenségeimnek sem, pedig tudtommal nincsenek. Vagy ha vannak, akkor nagyobb befolyással bírnak nálam és ők intézték ezt a nagy szart mára.
De már nagyon szeretnék menni innen a vérbe..de leginkább haza, mert a tegnapi 3 óra helyett legalább egy kis 6 óra alvás annyira jólesne.

Úgy döntöttem, hogy így elmúlta előtt nem összegzem az idei évet, mert ebben a rózsás hangulatomban képtelen lennék bármiféle pozitívumot meglátni és mindent az elmúlt kőkemény néhány hét tükrében értékelnék, ami nem objektív.
Szóval év-értékelést majd a következő napok egyikében tartok, remélhetőleg kissé jobb passzban, de legalábbis objektívebben mint most.
Mindenesetre BUÉK meg satöbbi, ha valaki idetéved....aztán majd folytköv...

Szerencsére most már egyéb okokból ülök 5-7 percenként a mellékhelyiségben. Szóval még mindig itthon. Jó hír: felhívott egy ügyfél, aki inkább már barát, neki elbőgtem magam és azóta sem tudom abbahagyni.

Miután sugárban hánytam egy kis epét egy csomó gyomorsavat meg egy jó adag savlekötőt,aztán az orrom is elkezdett vérezni, most remegő lábakkal dekkolok a kanapén, hogy el tudjam dönteni, hogy most mi a szar legyen. Bőgnék is, meg mittomén.Szarállapot.

Tőlem rohadtul távol áll a repzene, de ezt ma hajnalban hallottam és a szövege szerintem nagyon jó.

Szerintem szarul vagyok. Reggel 3.45-kor ébredtem...ami tán nem lenne gáz, ha nem éjfél után aludtam volna el. Egy kicsit néztem a tv-t, aztán csináltam egy kis forralt tejet...aztán írtam egy pár dvd-t, aztán csináltam a lapitopon 29 giga helyet, aztán néztem megint tévét, vámosmiklós régi műsora volt benne és ekkor még mindig csak 5 óra. Aztán feltűnt, hogy kurvahideg van. 14,5 fok volt a nagyszobában. Na akkor befűtöttem aztán engedtem egy kád 80 fokos vizet és belefeküdtem egy habos kávéval és a könyvemmel. Aztán a kávéscsészét véletletlenül lerúgtam a kád széléről így az össze is tört.
Aztán kimásztam és megittam egy hatalmas pohár gyomorsavlekötőt mert úgy éreztem, hogy már az agyamat is marja a sav.
Most itt dekkolok, háromnegyed hét van és nem döntöttem még el, hogy mit csináljak, de nagyjából pontosan tudom, hogy mindjárt felöltözöm és elmegyek melózni.
Előtte azért beugrom a patikába, mert a felfázásom már rémisztő...ott alant csíp szúr és mocskosul fáj:(
Szilveszter van és annyira szarul vagyok, hogy ha így kezdődik a következő évem, akkor akár meg is öngyilkolhatom magam, mert ennyire fos évet inkább ne...
Össze akarok bújni a szerelmemmel és pióca módjára le akarom szívni, be akarok gömbölyödni az ölébe és aludni akarok végre. És ma végre ezt meg is tehetem.

Egyszerűen muszáj kisírnom a bánatomat, hogy tegnap reggel 8-ra jöttem és este 9 után mentem haza, ma meg fél nyócra és most készülök hazahúzni a belem, s kikérem magamnak a gyanúsítgatást, ebben semmi kószanetezés nincs, mert megvonták a netet, így ha meló megy akko netnemmegy. Szóval most tessék engem sajnálni kérem..de mégsem mer aki sajnál annak szétrúgom a...ja és agresszívsenemvagyok.
És a Nyúl meg a Balatonon kétnapja és igenis frusztrációm és elvonási tüneteim vannak mer nemvagyokmárehhezénszokvana.
Na most hazahúzom a bélzetem. Uff...

Éjszaka megint előadtam egy fantasztikus alvás-áriát...nyomtam kábé összefüggően két órát, de megspékeltem némi vergődéssel úgy nettó 4 óra értékben. Éjjel kimentem többször a mellékhelyiségbe és egyszer csak megakadt a szemem egy borítékon. Akkor világosodtam meg igazán, hogy mennyire élhetetlen vagyok, képtelen vagyok a boldogulásra, pedig mily fantasztikus lehetőséget tárt elém az élet. Történt, hogy kábé egy éve a szcientológusoknál tettem tiszteletem. A ltogatások célja az volt, hogy (tanulmányozzam az életfunkcióikat) egy tanfolyamon vegyek részt, ahol megtanítanak arra, hogyan kell rendszereznem a dolgaimat meg az életemet.
Namost abban a két hétben, amíg odajártam olyan agymosósdi folyt ott, azonkívül L.Ron Hubbard összes műveinek megvásárlására akartak minden alkalommal rábírni (darabja kábé 6000 Ft, mindösszesen szerintem úgy 50 kötet).

Mivel viszonylag erős jellem vagyok, ezért én pontosan tudtam, mit NEM akarok, így amikor úgy döntöttem, hogy többé nem megyek oda, akkor bizony nem is mentem. Ezt ők eléggé nehezen viselték, mert kábé kétnaponta hívogattak telefonon, majd ráálltak az emailezésre, aztán jött a postai levél kategória mind a mai napig (épp tegnap is jött egy).

Szóval asszem a legjobb helyre mentem következetességet tanulni, mert nem hiszem, hogy bárki más képes lenne ennyire figyelembe nem venni, hogy engem a legkevésbé nem érdekelnek.
De azért ők jó lelkek, ezért minden héten elküldik nekem, hogy jön a világvége, mely alól csak egyedteln dedikált csoport menekül meg nagy összefoggással, s ha eddig nem láttam volna a lényeget, most értsem már meg, hogy ők nekem jót akarnak és mint kis szemét dezertőrt tartanak nyilván, de azért még menthetőnek találnak.
Ha belegondolok, hogy milyen távlatokat nyitottak előttem, mert a második alkalom után a különleges kommunikációs képességeimre hivatkozva már arról beszélgettünk, hogy majd én is "oktató" leszek.
Áhh...nosztalgia..nosztalgia...szóval én kimaradtam ebből a fantasztikus történetből, mert kicsit túlságosan erősnek bizonyult a szabad akaratom, pontosabban a NEM akaratom. Viszont azt is láttam, hogy sokaké nem bizonyult annak.
Másrészt viszont azt is láttam, hogy sokaknak ez volt az egyetlen társasága, s ezért ragaszkodtak, meg lelkesedtek ennyire, amit kihasználni meg különösen genyó dolog.
Bár..hogy jövök én ahhoz, hogy valaki MÁS mentőövét kritizáljam..? Elvégre a saját életét mindenkinek saját magának kell élni. (jobb esetben...)

Ma meg amikor hazajöttem az Üzemből, akkor kezdődött a viasathármon a Kiképzés című film, amit megnéztem mialatt nem tudtam mit kezdjek magammal Mackótlanul meg hullafáradtan.Naés persze ez arra tökjó volt, hogy megint megtudjam mié vagyok ennyire odáig a DenzelWashingtonér mer ez a film nagyonüberdurván jó. S mindennek a tetejében a végén volt egy zene amikor a színlap ment felfelé, és az meg az én fiatalkoromból való és nekem rohadtulteccik. Meg is kerestem és beraktam ide, hogy mindenki megtudja milyen jócsávó ez a DévidBówi.
(a hivatalos klippet nemlehet embeddelni ezé ez van helyette)

ez meg a mi közös zenénk, különösen a mostani, egymástól távollevős időkre.

Még szerencse...hogy általában két állapot tudja a legjobban elősegíteni a folyamatos farkasétvágyamat: a stressz meg a szerelem. Namost a masszívan kialakuló tartóskapcsolat-hájam mellé nem lehetne egy kis viszonylagos munkahelyi nyugalom esetleg, mert így ezzel a kettővel együtt lasssan már nem férek ki a Zajtón. De persze cseppet sem vagyok kárörvendő és/vagy elégedett se azzal a helyzettel, hogy a Mackók is híznak a szerelem esetén, mert ha bezzeg ez nem így lenne, akkor végképp lesülhetne a pofámról jó hamar az összes bőr, de mongyuk így is elég hamar eljutok már erre a szintre.
Szóval valami komolyabb motiváció kellene a nemtudokmitfelvenni meg egyéb hisztériák mellé, mert ez így kezd má borzalmas lenni.
És ugye...mekkora kibaszott szerencse, hogy december 29 van, így újévi fogadalmat például simán lehet tenni két nap múlva hehe..
Szóval ez a szaloncukor- halom itt mellettem perpill maximális létjogosultsággal bír, mer a fogadalom az majd két nap múlva lép életbe, vagy mi.
Még jó, hogy elég intelligens vagyok a MINDENKORI ideológia legyártására. Csak néha már kezdem azt hinni...hogy ez elsősorban a butaságom teljes bizonyítéka, nem pedig másé....
Szóval kezdem geciszarul érezni magam a fentiek miatt.
Ui: help...vagy ilyesmi. Nade...Aide-Toi,Dieu t aidera.

Találtam a fényképezőgépről letöltött mappában egy totálnaggyonjóképet a NyuszifülMackóról, de ezt azé nem rakhatom ide, de a kép teljesen hűen tükrözi a Fertő-tavi hajóskalandot az öcsém ladikján a szélfútta nyugatdunántúl csodaszép csücskében. Lehet, hogy télleg nemrossz ötlet lenne venni egy ilyen ladikot amúgy, de asszem ezt perpill csak a listára tudjuk felvenni, ami a közösen megvalósítható ügyeink sorát jelenti. Amúgy az a jó, hogy a tó már adott...mekkora szarban lennénk, ha még tavat is csinálni kellene, he??:)

Márton, aki a látszat ellenére nem jutott semmiféle illegális "anyaghoz".

NagyPocok szaloncukor és egyéb édességügyi szakértő, szakértői vizsgálat elvégzésének kellős közepette...

Majd később tüzetes vizsgálódás tágyában eljárva...

KisPocok felügyelő ruhaszáradási-szakértői vélemény kiállítása előtti szakértői vizsgálat kellős közepén.

Amikor a volt főnököm a múltkoriban megkérdezte, hogy miért is lehet az, hogy minden háziállatomnak viselkedési zavarai vannak, akkor nem gondolkodtam el annyira mélyen mint....
szóval ma a Marcit beengedtem a nappaliba, s egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy úgy csinál, mintha a Pockok az ágy alatt lennének, s velük kergetőzik, miközben abból a szögből látnia kell, hogy azok bent hereberélnek a ketrecben, meglehetős dühvel mert utálják a macskát és mert ki akarnak jönni....majd ezután a macska a karácsonyfán csüngő minimális számú szaloncukorral kezd álló majd ugrálóháborút...
azrán amikor a KisPocok mint egy denevér, úgy tapad a rácsra, amikor a fonott láda tetejére letettem a borospoharam, s tisztán látszik, hogy maximálisan azt képzeli, hogy neki abban a pohárban van valami járandóság.......
Én nem is értem. Ha úgy különben én magam azt akarnám játszani, hogy normális vagyok, ezek úgyis hamvaiban fojtanák el az összes kísérleteimet, mert egyik sem tud a legkevésbé sem a fajtájának megfelelő módon viselkedni.
Nade amúgy- mindebből levonva a magvas következtetést- meglehet, hogy még engem sem láttak soha úgy, mint ahogy egy normális ember viselkedik..? Hát élek a gyanúperrel.....

Karácsony első napján asszem este 6ig nem jöttünk ki az ágyból, vagy legalábbis annak az 5 méteres vonzáskörzetéből. Ez az egész annyira király dolog volt, hogy kurvára vagy ha vágyom további totális henyenapokra, amikor csak olyan kis területen mozgok, hogy a szememet se kell kinyitni, mert ahová menni akarok az ágyon kívül, azt éjszaka sötétben is megtalálom villanykapcsolás nélkül,szóval erre vágyom, hogy valami külső körülmény arra kényszeríccsen, hogy feküdjek mondjuk kétnapig Mackóstul a Zágyban mer egyébként agyonlőnlőnek vagy efféle rémség lesz.

Aztán átcsorogtunk a Mackótanyára a város másik végébe és szülői vacsorát kaptunk, ami tökjóvolt és majd éjfélig dumáltunk és közben folyamatosan jóléreztem magam. Aztán másnap elpályáztunk az én családom házatájára Sopronba, ahol megintcsak szerintem nagyon jól éreztük magunkat a -sajnos mostanában már természetessé váló- kellemetlenségek ellenére is. Szóval mint mondottam, elmúlt idén is. Meg maj lesz jövőre is:) És tök aranyos és sok ajándékot is kaptam. Olyanokat, amiket azok adnak ajándékba, akik szeretik azt, akinek adják:)

karácsonyeleje

Namost...szóval nem azé nem írtam egy hete, mert a,me ghaltam b,haldoklom(amúgy ez vérnyomásügyileg simán sanszos) vagy c, mer nem volt mondanivalóm, csak úgy simán azért,mert egyszerűen hol nem voltam internetközelben napokig, hol meg voltam, de akkor meg nem a blogírás volt az első számú prioritás..most is csak azért mert mindjárt lefekszem mert 12 órát gályáztam, meg főleg mer a MackóNyuszifül nemitthonvan (amit amúgy jó szarul viselek, de ő is).
Szóval idén is vót karácsony, nekünk a második együtt. És az első szenteste meg éjszaka együtt, ami azért nekem sokat jelent, meg asszem neki is, mert egyébként nem jött volna a családi karácsony után át, ami viszont már teljesen természetesnek tűnt egy ideje (mármint, hogy fog..)
És az idén előtte übergecisokat dolgoztam amitől félig agyhalott lettem addigra, de mégis rittyentettem az alábbi menüsort:

-rántott afrikai harcsa
-pulyka felőscombfilé pörkölt, félig tejszínnel félig tejdöllel behabarva
-mézes mustáros pulykamellragú
-ananászos tejszínes pulykamellragű
-majonézes póré,kukorica,borsó saláta
-babapiskótás pudingos desszert

és hát rohaggyon meg ezt mind fel is zabáltuk annak rendje s módja szerint, mely elképzelhető hatással volt a hájrétegünkre.
Naés..
szenteste délután a Maminál voltam, ahol megláttam olyasmit amit amúgy évek óta nem, mert Máté is ott volt, aki nemrég múlt kétéves, s nekem ilyen törpe hiányában a családomon belül már ezer éve nem volt módom azt a meghatott arcocskát látni, amit a kétéveskörnyékiek vágnak a mennybőlazangyal általuk szeretett felnőttek előadásában, hallatán, valamint az egész délután rejtélyes módon zárva tartott szoba kitárt ajtaja mögül annak ellenére feltűnő feldiszített karácsonyfa látványa, hogy korábban a nézdmátéottegyangyal felkiáltás után a mennyezetre mutatás után Máté az ujjából formázott pisztolyával megcélozta, majd konkrétan el is találta a plafon környékén puszta jóindulatból és teljesen naívan szállingózó ajándékhurcibáló angyalákat...
Szóval az egész nagyon családias volt, meg ugye ott engem nagyon szeretnek, ezt amúgy nehéz is lenne tagadniuk, meg hát rám is tapasztanak egy csomó szeretettartályt, szóval este 6kor amikó hazapályáztam, akkor asszem teljesen elégedett is voltam ezügyben:)
Aztán jött a Mackó és hozta az ajándékokat meg saját magát és ezzel az utóbbival engem teljes mértékig le tud nyűgözni a mai napig meg még kitudja meddig a jövőben, így az egész szenteste legfontosabb momentumauinak egyike az volt, amikor megzörgette a kulcsot a bejárati ajtón....

Nagyon genyó lennék, ha képtelen lennék a mostani helyzetemben meglátni a JÓT. Mer ugyanis azt hiszem, hogy szombaton tankoltam a kocsiba, és azóta kábé 1000 Ft benzin fogyott el. Najah...persze nem nagy cucc, mert a lakásomtól a melóhelyemig mintegy 3 km a távolság és minden nap egyszer oda meg egyszer vissza megteszem, aztán ennyi...
Az eddig átlagos kábé havi tízezres fogyasztásomhoz képest ez egász jó, nem? De asszem maximálisan hűen tükrözi a jelenlegi életmódom.

Villanás

Ha vágy dalol a szívemen

és megremeg a lélek,

mintha szólnál csendesen,

várlak is, és félek...




Hullócsillag ahogy ég,

s mint pillantás világít

hideg fénnyel, már nem él,

csak szemedben látszik...




Belém néz a szerelem,

amint hold a földre,

sugárszínű gyötrelem

szemedben örökre...

Azt hittem, hogy fogok tudni aludni, de megint nem...fogalmam sincs, hogy jutottam el ide..és miért kezdtem el ezeket a videókat keresni meg nézni. Annyit tudok, hogy sosem kedveltem Ruzsa Magdit és amolyan igazi gyöpös előítéletes módjára erre még indokot sem tudok mondani. Aztán azt hiszem a múlt héten találtam egy Ákossal közös számot...aztán még pár másikat. És most ezt. Nem néztem a 3-as szériát a megasztárból, így valójában semmit nem is tudtam róla. Aztán meghallgattam ezt a zenét és történt velem valami. A napok, hetek óta tartogatott görcseim, a feszültségem...egyszerűen nem tudom elmondani, de mint amikor kitör valami vulkán ami már régóta magában morog és fortyog, de most egyszercsak már kívül akarja tudni forró, saját magát is égető láváját. Elkezdtem keservesen sírni. Azt hittem nem tudom abbahagyni, a könnyek egyre jobban fájdalmat okoztak, forró sós patakjuk szinte égette az arcbőröm de csak néznem kellett újra és újra mert még mindig éreztem, hogy iszonyú nagy az utánpótlás. Megkerestem azt a változatot is, amiben a zsűri "értékel"...érdemes azt is megnézni.Nem tudom a magyarázatát, mitől lett ilyen erős katarzisom, de nem is akarom tudni. Azt viszont határozottan érzem, hogy valójában ez egy művész feladata...piszkálni a problémás zónákat a lelkünkben, megtalálni az elveszett kulcsot a mélyre zárt kis ajtócskákhoz és aztán kiengedni ezeket a frenetikus elfojtott energiákat amik különböző okokból tapadtak le ideiglenes helyükön. Most valahogy jobb egy kicsit. Talán majd alszom is...valamennyit.

E-LE-GEM VAN ÉS Ü-VÖL-TE-NI SZE-RET-NÉK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

sztrájk-először és utoljára

Mellesleg a fasz kivan az Igen Tisztelt FerihegyAirport összes sztrájkoló munkatársával, meg főképp a hozzájuk csatlakozó, mármár folyamatosan az országot sarokba szorító köcsögGaskóIstván által vezérelt igen tisztelt MÁV sztrájkoló dolgozóit. A világon a legpofátlanabb dolog az, amikor valakik folyamatosan azzal élnek vissza, hogy a munkájuk olyan, amivel más emberek életére is hatással vannak, hiszen olyan szolgáltatást végeznek, amellyel a mások szándékát, akaratát, szükségletét egy egyszerű tollvonással keresztbe tudják húzni.

A sztrájk alkotmányos jog, ezzel maximálisan egyetértek. De valakinek ezt az intézményt ilyen módon bohócmulatsággá tenni szerintem alávalóság. Az, hogy ők a MÁV egyik intézményének eladása után járandóságot kérnek, csak azt az egy kérdést veti fel bennem, hogy a MÁV által termelt veszteséget vajh miért nem szeretnék testvériesen elosztani maguk között...

Hiszem és vallom, hogy a munkavégzés alapvető feltételeinek megléte esetén már kőkeményen az egyén felelőssége is a munkavégzés MINŐSÉGE. Azt hiszem abban egyetértünk, hogy a legkevésbé beszélhetünk minőségi munkavégzésről egy olyan cégnél, ahol a pénztárosok bunkók és modortalanok, vagy ahol a kalauzokról nehéz eldönteni, hogy ez még az előző másnap, vagy a mai aktuális borgőz. Inkább GySEV-vel szoktam utazni, de a különbséget a két cég között kőkeményen zongorázni lehetne. És azért azt nem gondolom, hogy a két cég dolgozóinak a fizetése között akkora különbség van, mint ami a szolgáltatás minősége között...(mivel apám egész életében vasuti dolgozó volt, ráadásul hol egyik, hol a másik cégnél, ezért van a dologra némi rálátásom).

Felmerül bennem a kérdés, hogy vajh a kedves MÁV dolgozók mit lépnének arra, ha teszem fel a kórházi dolgozók, beleértve az orvosokat és a nővéreket, nem akarnának és nem tudnának megegyezni az elégséges szolgáltatásban SEM és mondjuk hidegvérrel végignéznék xy-nak, vagy xy közeli hozzátartozójának perforált vakbeléből származó istentelen kínjait, más, ennél sokkal súlyosabb betegségekről nem is beszélve.

Hja..valamit elfelejtettem..eme utóbbiakban létezik olyan, hogy hivatástudat. Meg tán még olyan is, hogy emberség. Ami az előbb említett népségből maximálisan hiányzik. Nem hatja meg őket a szombattól hétfőig munkából hazautazni nem tudó és a vasuti kocsiban éjszakázó nő sem, ahogy az sem aki 3 gyerekével kint dekkol egész nap az állomáson, mert vidékre szeretne utazni.

Mindenkit köt valamiféle "eskű" a saját hivatásában (ha van neki ilyen). Ha saját magamra gondolok, akkor azt hiszem, hogy régesrég túlléptem azon a határon, ami normális, illetve ami külső szemlélő számára elviselhető. Körülbelül a munkám fele van megfizetve. Bár nem olyasmi a munkám, ami közvetlenül más emberek életét befolyásolja, azonban nyilván dominó-szerűen épülnek egymásra a feladatok, tehát mégis függenek tőlem többen is.

Nem hogy a külvilággal, de még a tőlem e módon függőkkel sem tenném meg soha, hogy szarok a nagyvilágra és valamit pusztán dacból, vagy egy ostoba karmester által marionett-figuraként rángatva ne végezzem el.

És nem azért mert ez KÖTELESSÉG. Sokkal inkább azért, mert van belső tartásom és komoly belső mércém és viszonylag magas igényszintem.

Addig, amíg vannak olyanok, akiket ha megkérdeznek, hogy úgy mégis, miért sztrájkolnak, nemhogy megmagyarázni nem tudják, hanem egy értelmes mondatot kinyögni is képtelenek, addig a helyzet szerintem siralmas. Bár ha belegondolok..tulajdonképpen ők nem más, mint a talicskára rakott szén. Őket csak tolni kell...ellenállás(ami alatt az önálló gondolkodás képességét értem-mély tisztelet az igen csekély kivételnek) az nincs bennük...

Miután ma reggel már 7-kor itt voltam, ellenben tegnap este meg 7 után mentem el, felmerül bennem a kérdés, hogy miafaxnak is járok haza tulajdonképpen, hacsak nem azért, hogy halálra idegesítsem magam a kuplerájon ami van a lakásban, és/vagy, hogy enni adjak a macskának.

Najó, fürödni is szoktam. Szerencse, hogy naponta többször megnézem az indexet, így ha mondjuk valami arab terroristacsoport megszüntetné a Róbert Károly körútat, neadjisten az Árpád hidat, akkor azért az talán feltünne, hogy nem arra kell hazamennem mint máskor. Olyan vagyok mint valami lófasz kis felhúzhatós játék. Megtekerik a hátamon a kulcsot és cégbe be, egész nap csinál valamit, aztán haza, aztán üres fejjel bámulás és koncentrálás az éjszakai vergődésre (arra is jól rá kell készülni). Mosás, vasalás, takarítás, vagy karácsonyi előkészületetek...áhh minek az?

Mikor azt képzelem, hogy ennél má nincs lejjebb, akkor még jól beégetem magam. Délben elmentem vásárolni az egyik Óbudai sznobbevásárlóközpontba. Épp hurcibálom ki a macskaretyót és a macskakonzerveket a Fressnappből, amikor a nejlontatyó alul felmondta a szolgálatot, ergó konzervek szana meg széjjel...miután összekapargáltam, bevágtam magam a kocsiba, gondolván hogy szélsebesen elhúzok. Kód beüt...nemjó, megint, nemjó és megint...és megint nem jó. Basszus az a kód, amit egy nap 20x beütök és már sötétben is érzem a billentyűkön, hogy hol vannak számok,az most nem megy...a kocsi visít, én meg nem bírom elhallgattatni. De persze ebben az állapotban az sem jut eszembe, hogy honnan a fészkes fenéből kéne a kódot előkeríteni, csak kétségbeesetten ütöm a számokat és szerencse, hogy ez már a PUK kód így azt már nem lehet elbaszni, mer a PIN kódot ugye már sikerült. Aztán egyszercsak (miután már néhányan benéztek a kocsiba, majd elmentek mert meglátták, hogy csak egy szerencsétlen hülye szőkenő vagyok) szerencsére úgy ötvenedszerre sikerült beütnöm a helyes kódot és úgy téptem el onnan mint akinek sürgős startolnivalója van az első rajtkockáról a F1-ben. Szerintem én már egy agymosott zombi vagyok vagy mi. Mindenesetre szánalmas.

Übergeci nihil van. Meg hullafáradtság. Nekem tökmindegy, hogy hétvége van vagy hétközben most már. Elegem van.Aludni akarok.

Van valami végtelenül diszkrét báj abban, amikor egész héten 10-12 órai gálya után a hétvégén is melóznod kell, mert van egy olyan ügy, amit még nem rendeztél le- de már nagyjából összeállt a fejedben- szóval ha ilyenkor megszenveded azt a rohadék specifikációdat valami folyamatábra-félével, s mindehhez vagy akkora országos luzer, hogy utoljára akkor mentettél, amikor a téma címét felírtad a doksi tetejére, és kimentél kávét inni, mialatt az ötkilós macskád teljes terjedelmével rádöglik a laptopra, amivel egy sor folyamatot indít el, egy sor másikat meg befejez (wehe..), te meg visszamész önelégülten az alkotás mámorában és rádöbbensz hogy amin görcsöltél majd két órát az husssssssss....
Na persze nembaj, mikor majd másodszor is megcsinálom, akkor biztosan sokkal jobb meg rövidebb lesz, mert valahogy az ember lánya olyan tömörítési képességekre tesz szert a felesleges munka ízét megkóstolgatva, hogy mééég...
..és még mindig dögfáradt vagyok. Ez kezd olyan default állapot lenni. Nanembaj...akkor másodszor is..melóra fel!

Más a mai napon nem hiányzott, mint egy este fél hétkor kezdődő kétórás lakógyűlés a 10 fokos lépcsőházban. Méltó megkoronázása a napnak. Egy légtérben az ostobaság, a kicsinyesség, a töketlenség a tanácstalanság...nem értem. Annyira másképp vagyok összerakva. Harcolni, pofázni, letenni bizonyos alapelveket amik itt nincsenek...a Nyuszi utálja, ha Horváth Ildikó vagyok és nem Mókuska, hát itt kérem kőkemény HorváthIldikózás ment. De most már semmi erőm nincs. Szinte semmi...egy kis nyugalmat akarok. Tetszhalál szerű mélyalvást. Legalább 24 órásat.

Fáradt vagyok. Elcsigázott. Embertelenül energiahiányos. Az idei évben 5 napot voltam összefüggően szabadságon a szülések és új emberek miatt. Elmondhatatlan, hogy mennyire nem látok ki a gödörből, hogy mennyi elvégzendő feladatom van és hogy mennyire szeretném végre kialudni magam mondjuk egyhuzamban egy héten keresztül úgy, hogy egyetlen egyszer kipihenve ébredek. Napi 40-50 telefont intézek, itt folyamatosan kérdezgetnek tőlem, közben vadonatúj dolgokat kéne kitalálnom (sajnos többnek is lejár a határideje nemsokára), a problémák hegyben állnak én meg azt érzem, hogy üvöltözni szeretnék..mert mindeközben anyagilag annyira nem vagyok megbecsülve, hogy az szerintem botrányos. Folyamatosan szipolyozva van az agyam, amire amúgy büszke vagyok, de most szeretném letenni valami kibaszott hátizsákban, hogy cipelje valaki más, meg viselje a gondját más, meg éljen vele más, mert nekem nem kell...én olyan mély gödörben vagyok, hogy itt legkevésbé agyra van szükség. És azt pontosan tudom, hogy nekem kell kimászni innen,de nem érzem, hogy lenne erőm megmozdulni, vagy ilyesmi...csak azt érzem hogy nehéz minden, a karomat felemelni, valakire ránézni, sőt most még sírni is, mert nincs az a sírást tápláló életenergia aminek ilyenkor követelőzve tolakodni kéne.
És most már majd minden hétvégém pocsékba megy, mert energiátlan fos vagyok és nem tudok semmi érdemleges dolgot csinálni, ha elmegyek valahová, ülök mint a lófasz a lakodalomban, hetek óta nincs erőm tisztességesen kitakarítani, vagy mondjuk annyira jó lenne valami finomat főzni, vagy sütni egy süteményt, de nem megy....elalszom állandóan, felületes nyugtalan inkább fárasztó, mint pihentető álmokkal.
Nem tudom mióta csinálom ezt..nem is emlékszem, volt-e olyan, hogy kipihent voltam. Biztos volt, de már egyáltalán nem is emlékszem...és ugye jön a karácsony, amiről totál szánalmas módon az jut eszembe, hogy el kell utazni, amit nem akarok, mert gyűlölök már autóban is ülni.
Valahogy szép csendben eltűnni kéne. Átlényegülni valami/valaki mássá. Valami/valaki olyanná, aki képes felvenni energiát másból, mert nekem sajnos már egyáltalán nem megy...

Elhatároztam,hogy korán lefekszem...reggel fél 8ra mentem dolgozni és este 7 után jöttem el. Hullafáradt vagyok. Valamiért mégsem megy még. Féltem a mamimat:S Nyugtalan vagyok nagyon, de azt már megtanultam, hogy ha valakinek valami baja van, akkor nem az a legfontosabb, hogy én mennyire parázom miatta, mert ezerszer fontosabb ő nálam.De mégis azé egy gyereknek meg lehet engedve, hogy ilyenkor nagyon aggódjon..ugye..?

Ha lenne majd egy nap..egyszer, bármikor, nem baj, ha soká

amikor ugy érezném, hogy teljesen nyugodt vagyok

mint egy tiszta tó...csak szellő zavarhatja

ha bölcsen hallgatok és a lassu hullámok csak simogatják a partot..

Ha lesz egy nap..egyszer...bármikor,nem baj ha soká

amikor éjjel a pökhendi telihold néz nagy dölyfösen a világra

de körülötte ezer kicsi csillag viháncol sokkal kisebb fényben mégis százszor boldogabban

Ha lenne majd egy nap..egyszer, bármikor, nem baj, ha soká

amikor még a riadt vadak is álomba merülnek, mert érzik, hogy most biztosan nem érheti őket baj

Azt akarom, hogy ezen a napon...ezen a napon biztosan Veled lehessek.

Hogy érezd: valóban megérte...sokszor zavaros mondataim és szomorú szemem nem hiába vágytak valami másra

valami harmóniára..valami mély álmatag nyugalomra

valami olyanra, amikor mindent Neked adhatok vége.

Amikor a félelmek, a kétségek, a fájdalmak és a bizonytalanságok egyszerűen kívül rekedtek.

...mert egyszerűen a lelkeink között nincsen rés.Csak kapocs van. Széttörhetetlen megingathatatlan kapocs.

Ha lenne majd egy nap..egyszer, bármikor, nem baj, ha soká

...

tudom, hogy eljön ez a nap.

Érzem...ahogy egyre közelebb jössz, úgy közeledik ez a nap is.

És most már olyan közel vagy, hogy minden pillanatban érzem a leheleted a tarkómon...érzem a pillantásod magamon, az ujjaid finom érintését a bőrömön...lassan teljesen belém ívódik mindened.

Ha lesz egy nap...nem is tudom..úgy vágyom mint egy születésnapot, vagy karácsonyt vagy más sátoros ünnepet..ha lesz egy nap..ha van egy nap...lehet, hogy már eljött ez a nap....talán épp ma van ez a nap...

szeretemzene

énasportos:)

Má két napja 25 percet taposok, szóval nem tartottam be a semmiféle terveimet, de amúgy kinemszarjalepersze, a lényeg, hogy NULLA napot hagytam ki, és ez a nagydolog ám, mert már kétszer is voltam übergecifáradt és olyankor hihetetlen leleménnyel vagyok képes meggyőzni saját magamat arról, hogy mekkora hülye volt az a másik én aki kitalálta ezt az egészet, és meg különbenis én egy dolgozó nő vagyok, aki örül, ha teljesíti a mindennapi kötelezettségeit a Züzemben ahol dolgozik, meg a gyerekek itthon, meg a Zuram és persze a háztartás. Nadelófaszt...jellemgyengeség oda, lustaság meg emide, már a nyolcadik napja minden nap csinálom. És elmondhatom, hogy csökken a narancsbőröm, meg feszesednek az izmaim, meg már 12 évvel fiatalabbnak láccom és biztos ezé lehet, hogy lassan má zsenge gyerekkorba lépek mer azt érzem, hogy masszívan a bilibe lóg a kezem...:D
Jah...azé azt elmondom...25 perc a zsírégető programon az 179 Kcal-t éget el. Namost...egy tábla csokoládé az meg 600 Kcal kábé. És a hétvégén itt vót a Mikulás.....el lehet képzelni, hogy a 24órai zsírégetőprogram vajon képes lenne-e kompenzálni egy röpke félórás csokizabálást...

tornatéma

Miután kiderült, hogy alkalmatlan vagyok a közösségben tornázásra (mer antiszoc idijóta vagyok), egy csomószor álmodtam h. sportolok valamit.
Most, hogy összeraktuk az elipszist, de még hiányzik egy kis csavar meghúzás, ma végre kipróbáltam. Egy programot indítottam el, az első nap 10 perc, benne 5 perc hegymenet. Hát...mitmonnyak:) De annyira jó érzés volt. És elhatároztam, hogy reggel felkelek és akkor is taposok 10 percet, és nap 5 perccel emelem az esti adagot egészen 40 percig. És ez tökjólesz:)