vasárnap, augusztus 16, 2009
Egyik kismaszatka (Tádé) elköltözött tőlünk. Furcsa az egész..a kicsik olyan érdekesen viselkednek. Vagyis Nokedli az anyjával van egyfolytában, szinte belebújik a fenekébe (biztos érzi, hogy neki is más gazdája kell, hogy legyen majd valamikor), de olyan érdekes kisajátítást végez, mert most mind a ketten bántják a Töpszlit, aki emiatt sokat sír. Mindennek tetejébe teljesen ki is van közösítve, egyedül lapít a fatörzsben, miközben a tesója meg az anyja hol a görényhálóban, hol a ház tetején...Ma többször is kjivettem, de nem sokat tehetek érte:S
Ezek a kicsi állatok olyan érzelmi életet élnek, ami néha egészen bámulatba ejtő. Jövő héten végre megjön az óriási ketrecük és akkor sokkal nagyobb helyen ugrándozhatnak. Talán a kedvük is sokkal jobb lesz majd akkor.
Ezek a kicsi állatok olyan érzelmi életet élnek, ami néha egészen bámulatba ejtő. Jövő héten végre megjön az óriási ketrecük és akkor sokkal nagyobb helyen ugrándozhatnak. Talán a kedvük is sokkal jobb lesz majd akkor.
egy születésnap margójára
Mivel az idén 39 éves lettem, ezért egynéhány születésnap már van a hátam mögött...néha úgy érzem hogy jóval több, mint amit a számok mondanak, megint máskor, ha gyerekként szappanbuborékot fújok, akkor egészen mást érzek...
Az idei születésnapom különösen érdekes volt, mert Sopronban voltunk, méghozzá Mackó szüleivel, akiknek sikerült tök jó áron bérelni szobát, emiatt a hétvége részben családozással részben pedig jövésmenéssel telt. Nagyon szeretek otthon lenni. Még ha nem is minden tökéletes, mert van olyan ember, akit legszívesebben .... de a másik fele meg annyira jólesik nekem, valahogy fel tud tölteni amit otthon összeszedek, beleértve a temetőt is...a gyökereim erősen ott vannak.
Ennek a születésnapnak azonban volt egy időben messzebb kinyúló ága, amire a legmerészebb álmaimban sem számítottam.
Nem az ajándék maga, a TÁRGY, illetve amit megtestesít volt az igazán értékes benne, hanem az a szervezkedés, az a titkolózás, az az ügyeskedés, ahogy ez a birtokomba került.
Szóval én nagyon nagyon szeretem a Depeche Mode zenekart és el is mentünk az idén a Puskásba a szabad téri koncertjükre. Megjegyzem orbitálisan szarrá áztunk és utána paccsogtunk egy hatalmas kerülővel vissza a kocsihoz, majd egy izmos óra múlva pedig haza, de nekem ez megint felejthetetlen élmény volt. Szerintem Mackónak is, aki nem ekkora Depeche rajongó mint én, de azért egy igazi koncert hangulata- ha a zene ott jó- mindenkit rabul ejt, s úgy láttam, hogy ő is jól érezte magát. Meg hát ami a lényeg- együtt voltunk és ettől még akár a szarabb is jobb lehetett volna-de ez korántsem volt szar.
Namost a születésnapom után 2 héttel a szüleihez mentünk itthonról és voltak bizonyos JELEK, hogy valami VAN, de én ezeket nem vettem észre..legalábbis akkor semmi jelentőséget nem tanusítottam a dolgoknak, ámdfe mint kéősbb kiderült, mindennek volt valami...
Miután benyakaltunk egy fél üveg mézesvilmost, akkor tettem egy olyan kisejelentést a beszélgetés közben, hogy "hát pedig a DaveGahan aláírásáért én akármit megadnék", amikoris a szobában jelenlévő egyéb személyek felröhögtek de nekem még ez sem tűnt fel...aztán akkor fel lettem szólítva, hogy hozzam el az asztalról a táskám (még mindig semmi), majd hogy tegyem vissza( még ekkoris semmi), aztán arra kaptam utasítást, hogy nézzek már körül azon az asztalon....naésakkor megláttam ott egy CD-t, amiről közelebbről tisztán látszott, hogy a Depeche legújabb lemeze az. Aztán látszott, hogy a kis tracklist-es füzetecske KÍVÜL van a borítón...de belül is van egy belőle. Aztán egészen közelről látszott, hogy egy matricával sorszámozva van és van rajta 3 db aláírás.
Szóval...én megtettem azt a szívességet, hogy kimondtam ezt a piszkosul ütős mondatot ott, abban a helyzetben...ő pedig megtette nekem azt a szívességet, hogy a születésnapomra szerzett egy sorszámozott, dedikált Depeche lemezt...
Vajon meg lehet ezt úgy igazán köszönni? Nem hiszem, hogy annak arányában lehetséges ez, mint amennyire lélegzet-elállító hihetetlen örömöt okozott. De úgysem a köszönetért tette. Egészen más miatt..
Az idei születésnapom különösen érdekes volt, mert Sopronban voltunk, méghozzá Mackó szüleivel, akiknek sikerült tök jó áron bérelni szobát, emiatt a hétvége részben családozással részben pedig jövésmenéssel telt. Nagyon szeretek otthon lenni. Még ha nem is minden tökéletes, mert van olyan ember, akit legszívesebben .... de a másik fele meg annyira jólesik nekem, valahogy fel tud tölteni amit otthon összeszedek, beleértve a temetőt is...a gyökereim erősen ott vannak.
Ennek a születésnapnak azonban volt egy időben messzebb kinyúló ága, amire a legmerészebb álmaimban sem számítottam.
Nem az ajándék maga, a TÁRGY, illetve amit megtestesít volt az igazán értékes benne, hanem az a szervezkedés, az a titkolózás, az az ügyeskedés, ahogy ez a birtokomba került.
Szóval én nagyon nagyon szeretem a Depeche Mode zenekart és el is mentünk az idén a Puskásba a szabad téri koncertjükre. Megjegyzem orbitálisan szarrá áztunk és utána paccsogtunk egy hatalmas kerülővel vissza a kocsihoz, majd egy izmos óra múlva pedig haza, de nekem ez megint felejthetetlen élmény volt. Szerintem Mackónak is, aki nem ekkora Depeche rajongó mint én, de azért egy igazi koncert hangulata- ha a zene ott jó- mindenkit rabul ejt, s úgy láttam, hogy ő is jól érezte magát. Meg hát ami a lényeg- együtt voltunk és ettől még akár a szarabb is jobb lehetett volna-de ez korántsem volt szar.
Namost a születésnapom után 2 héttel a szüleihez mentünk itthonról és voltak bizonyos JELEK, hogy valami VAN, de én ezeket nem vettem észre..legalábbis akkor semmi jelentőséget nem tanusítottam a dolgoknak, ámdfe mint kéősbb kiderült, mindennek volt valami...
Miután benyakaltunk egy fél üveg mézesvilmost, akkor tettem egy olyan kisejelentést a beszélgetés közben, hogy "hát pedig a DaveGahan aláírásáért én akármit megadnék", amikoris a szobában jelenlévő egyéb személyek felröhögtek de nekem még ez sem tűnt fel...aztán akkor fel lettem szólítva, hogy hozzam el az asztalról a táskám (még mindig semmi), majd hogy tegyem vissza( még ekkoris semmi), aztán arra kaptam utasítást, hogy nézzek már körül azon az asztalon....naésakkor megláttam ott egy CD-t, amiről közelebbről tisztán látszott, hogy a Depeche legújabb lemeze az. Aztán látszott, hogy a kis tracklist-es füzetecske KÍVÜL van a borítón...de belül is van egy belőle. Aztán egészen közelről látszott, hogy egy matricával sorszámozva van és van rajta 3 db aláírás.
Szóval...én megtettem azt a szívességet, hogy kimondtam ezt a piszkosul ütős mondatot ott, abban a helyzetben...ő pedig megtette nekem azt a szívességet, hogy a születésnapomra szerzett egy sorszámozott, dedikált Depeche lemezt...
Vajon meg lehet ezt úgy igazán köszönni? Nem hiszem, hogy annak arányában lehetséges ez, mint amennyire lélegzet-elállító hihetetlen örömöt okozott. De úgysem a köszönetért tette. Egészen más miatt..
Talán nem is úgy van ahogy mi emberek elképzeljük,hogy a jó, a szép a szeretet hatalmas, a rossz pedig elbújva félve les fészkéből.Nem...A jóisten és az ő szeretete egy pici láng, a gonosz pedig tengernyi,tengernyi tud lenni, és ez a pici láng ránk emberekre van bízva,hogy őrizzük,adjuk át egymásnak,hogy soha ki ne hunyjon a szívekben,mert amíg ő van,csak addig vagyunk mi is.......
Babaöröm
A családban az történt, hogy unokahúgoméknak megszületett a kisfia Bence. Bencét mindenki nagyon várta már, főképp gondolom az anyja, mivel a terhessége végén iszonyat meleg volt. Fájós derék, dagadt láb...stb...csupa nagyon kellemes dolog. Belül meg mocorgott a manócska és egyszercsak kibújt végre. Amikor hazamentünk akkor meglátogattuk, illetve séta közben megtekintettük őfelségét. Bence eléggé nagy baba és különösen érdeklődő természettel van megáldva. Valami fura hangot ad, ami nem sírás, sokkal inkább nyávogás...olyan méltatlankodó hangok jönnek ki belőle amikor valami nem az elképzelései szerint történik.
Milyen érdekes ez...alig bújt ki a mamájából és máris körülötte zajlik minden. Saját akarata van és ennek hangot is ad.
Régen azt tartották, hogy amikor egy baba megszületik, akkor valahol a világban valakinek kihúny az élete lángja...ami addig pislákol, az egy finom fuvallattal a végéhez ér. Az új élet kiszorítja a régit. Frissesség, új akarat, új energiák költöznek vele a Földre. Új esély, hogy szebb és jobb lesz a világ, hogy születik egy új nagyszerű könyv, hogy feltalál valaki valami nélkülözhetetlent, hogy utánozhatatlan sport, vagy művészi teljesítményt hajt végre a jövevény.
De az is lehet...egyszerűen az is lehet, hogy nem lesz semmivel okosabb, szebb, jobb mint bárki más, egyszerűen az is lehet, hogy "csak" szerető gyermeke lesz a szüleinek, hogy átlagos szorgalmas tanulója az osztálynak, jó gazdija egy kicsi ficánkoló kutyusnak, hogy hű és szenvedélyes szerelme egy lánynak, aki nap mint nap végigsimíytja a fotóját...szóval EMBER lesz, aki szeret, gyűlöl,tanul,dolgozik, eszik és iszik, önfeledten pancsol a Balatonban és ámulva nézi a hullócsillagokat...
Mindenki nagyszerű a maga nemében, s ez a kis jövevény már az érkezésével annyi szeretetet szabadított a világra, hogy már most tett valami nagyon fontosat.
Szóval...kicsi Kalmár Bence, azt kívánom, hogy : Spricceld le a szüleidet, ha fürdetnek, kenj spenótot mindenhová ahová elérsz, tépd ki az első maci lábát, hogy anya visszavarrhassa titokban, legyen sáros a mancsocskád az ovi homokozójában, rágd a cerkád végét, amikor gyakorlod az A betűt, bámulj ki az ablakon, ha besüt a nap és ez jobban érdekel mint a földrajzlecke...majd bámult az előtted ülő Andi gyönyörű haját, ha ez jobban érdekel, mint az érettségi tételek, érezd mindig, hogy mi az igazán jó Neked, s tedd is azt...szóval légy nagyon
boldog ezen a világon!
Milyen érdekes ez...alig bújt ki a mamájából és máris körülötte zajlik minden. Saját akarata van és ennek hangot is ad.
Régen azt tartották, hogy amikor egy baba megszületik, akkor valahol a világban valakinek kihúny az élete lángja...ami addig pislákol, az egy finom fuvallattal a végéhez ér. Az új élet kiszorítja a régit. Frissesség, új akarat, új energiák költöznek vele a Földre. Új esély, hogy szebb és jobb lesz a világ, hogy születik egy új nagyszerű könyv, hogy feltalál valaki valami nélkülözhetetlent, hogy utánozhatatlan sport, vagy művészi teljesítményt hajt végre a jövevény.
De az is lehet...egyszerűen az is lehet, hogy nem lesz semmivel okosabb, szebb, jobb mint bárki más, egyszerűen az is lehet, hogy "csak" szerető gyermeke lesz a szüleinek, hogy átlagos szorgalmas tanulója az osztálynak, jó gazdija egy kicsi ficánkoló kutyusnak, hogy hű és szenvedélyes szerelme egy lánynak, aki nap mint nap végigsimíytja a fotóját...szóval EMBER lesz, aki szeret, gyűlöl,tanul,dolgozik, eszik és iszik, önfeledten pancsol a Balatonban és ámulva nézi a hullócsillagokat...
Mindenki nagyszerű a maga nemében, s ez a kis jövevény már az érkezésével annyi szeretetet szabadított a világra, hogy már most tett valami nagyon fontosat.
Szóval...kicsi Kalmár Bence, azt kívánom, hogy : Spricceld le a szüleidet, ha fürdetnek, kenj spenótot mindenhová ahová elérsz, tépd ki az első maci lábát, hogy anya visszavarrhassa titokban, legyen sáros a mancsocskád az ovi homokozójában, rágd a cerkád végét, amikor gyakorlod az A betűt, bámulj ki az ablakon, ha besüt a nap és ez jobban érdekel mint a földrajzlecke...majd bámult az előtted ülő Andi gyönyörű haját, ha ez jobban érdekel, mint az érettségi tételek, érezd mindig, hogy mi az igazán jó Neked, s tedd is azt...szóval légy nagyon
boldog ezen a világon!
De régen is...mindig újra kell tanulnom, amikor rászánom magam...jó tömény 2,5 hónap volt ismét.
Persze nagyon meleg az idei nyár,és rohadt sok a munka. Elmondhatatlanul hiányzik a pihenés, vágyom víz közelségére, napozásra fürdésre, mindenre ami nem adatott még meg. Úgy érzem, hogy energiaügyileg nemigen van tovább, persze ennek nagyon egyszerű objektív okai is vannak. Jövő héten végre lesz egy kis pihenés, s mivel tegnap és ma is bementem kicsit tudtam előre dolgozni. Bár már ha minden irányba csinálnám, néha akkor sem lenne elég...de panaszkodni nem akarok. Ez van.
Persze nagyon meleg az idei nyár,és rohadt sok a munka. Elmondhatatlanul hiányzik a pihenés, vágyom víz közelségére, napozásra fürdésre, mindenre ami nem adatott még meg. Úgy érzem, hogy energiaügyileg nemigen van tovább, persze ennek nagyon egyszerű objektív okai is vannak. Jövő héten végre lesz egy kis pihenés, s mivel tegnap és ma is bementem kicsit tudtam előre dolgozni. Bár már ha minden irányba csinálnám, néha akkor sem lenne elég...de panaszkodni nem akarok. Ez van.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)