Ez, pont ez volt az, amit akartam. Aktivitás, pezsgés, munka munka meg munka, bár az első néhány hónap iszonyat kemény lesz. Semmi másért, csak annak a magabiztosságnak a megszerzéséért, hogy úgy mégis mit hol lehet megtalálni azon a gigászi méretű hálózaton:)

egy egészen kis lépés...

Hát ...ez is eltelt. 7 kemény év és még 2 hónap ráadás. Elég sok az életemből, de néha nagyon kevésnek éreztem az időt, hogy maradandót alkossak. Persze ha nem lenne ez a perverz vágyam, hogy maradandót alkossak, akkor akár elégedett is lehetnék..szóval a hiányosságokat felfoghatjuk a saját kis külön bejáratú jellemhibáimnak...így talán még könnyebb is. Az az érzés, amit érzek, leírhatatlan, s bár sokan próbáltak rávenni az utóbbi időben, hogy fogalmazzam meg mégis, olyan nagyon nem törekedtem rá. Hiszek abban, hogy nem azért nem mondtam ki, mit érzek, mert nem tudtam, sokkal inkább azért, mert pontosan tudtam, de azzal a már kimondottal együtt élni talán lehetetlen.

A kollégáimtól kaptam valamit..útravalófélét:

MINDIG azt reméljük, hogy valaki más TUDJA A VÁLASZT. Valahol máshol JOBB LESZ, valamikor minden jóra fordul. Az IGAZSÁG az, hogy SENKI SEM tudja a választ.Sehol nem lesz jobb, és MINDEN úgy fordult, ahogy fordulnia KELLETT. A választ magadban keresd: TE tudod KI VAGY és TE tudod, MIT AKARSZ. (Lao-ce) Még ha nem is tudom pontosan, ki vagyok, még ha nem is tudom pontosan, mit akarok, de szerencsére azt már tudom, ki nem vagyok és mit nem akarok. És holnap egy új lapot nyitok s talán annak a tiszta lapnak a lassan teleírt sorai között feltűnik hogy ki vagyok és mit akarok. És ennek így kell lennie, lépésről lépésre... step by step...És én remélem, hogy most látom a következőt. És talán messzebbre most nem is akarok látni. Így jó.