Én leszek az éjfél,
Kézenfoglak,
Szétrepesztem rajtad az inget,
Én leszek az ágy,
A lehulló könnycsepp,
Én leszek
A vággyal terhes tekintet...

Mindenestül
Ott leszek mindig
Mert Te
Engem
Megjel
Öltél...

régesrég....

Mintha ezer éve meg még egy kicsi...szóval nem mostanában léptem be először a lakásba. Körülnéztem s minden rossz előjel ellenére annyira éreztem, hogy ez az enyém...muszáj volt hozzájutnom, mert valahogy nagyon éreztem azt amit főképp most érzek, ha körülnézek itt...
pedig viszontagság volt elég.
Az elmúlt lassan 4 hónapban gyakran éreztem, hogy fizikai és mentális energiám végén járok...a piszkos anyagiakról tán nem is beszélve.
A felújítás anyagi tekintetben minden elképzelésemet felülmúlta. Mint ahogy minden elképzelésem is édeskevésnek bizonyult a lakást ellepő kosz, mocsok és por tekintetében is...
Most ugy érzem, hogy talán egy kis nyugalom következik...
A kosznak vége, már nem jön semmiféle szerelő (kivéve azok a dolgok amiket sikerült elbaszniuk..), s talán már pénzbe sem kerül. Szóval kezdhetem összeszedni magam anyagilag, hogy aztán majd megálmodjam a berendezést, s akkor azért járkálok majd az Ikeába meg a Kikába...nem beszélve a függöny, szőnyeg és egyéb nyalánkságok témájáról.
Aztán majd kéne kiskocsi...és valahol pihenni is kéne az idén. Szóval...van min agyalni bőven.