30-40 oldalt olvastam el eddig Koncz Orsolya-Hullámvasút című könyvéből. Túl kevés ahhoz, hogy megtudjam, vajon mi lesz a végkifejlet-már ha lesz- de túl sok ahhoz, hogy érdekesnek találjam. Valahogy a depresszióról szóló könyvek mindegyike- függetlenül a stílustól- túlságosan egysíkú nekem. De ez nem azt jelenti, hogy unalmasak, sőt...a maga módján mind más, hanem egyikben sem találok semmi újat. Sőt, most már semmiféle katarzist sem érzek. Nincs benne semmi olyan,amit eddig ne éreztem volna. Semmi olyan, amit ne próbáltam volna már ezerszer elmagyarázni valakinek, s semmi olyan, amiről azt érezném hogy NA, majd ez talán rajtam is segít. De ennek lehet az oka az is, hogy már nem hiszem azt, hogy segítségre szorulok. Ilyen vagyok, s ilyenségemet próbálom megélni amennyire lehetséges. Beleértve a hibbantságot, a fájdalmat, az önkínzást, a mások kínzását, aztán a "hullámvasút" tetején azt, amivel boldog leszek, illetve boldoggá teszem akit az előző felvonásban megkínoztam.
Jó ideje abban a hitben vagyok, hogy érzelmi hiperkatívitásomat a mániás depresszió okozza. Merthát ezt mondta több okos pszichológus, meg én is ennek szellemében végeztem ásatásokat a netes és az írott irodalomban...s oda "skatulyáztam" be saját magam.
Valójában azt nem tudom, hogy erre miért volt szükségem, de elfogadom- egyszerűen tudni akartam melyik polcon ülök. Ettől nem könnyebb és nem is nehezebb, talán kicsit "rendezettebb".
Aztán ez a könyv...egyszercsak MÉGIS mondott valami nagyon érdekeset. Definiálta az állapotomat. Szóval a mániás depresszió (már ha van...) az csak kőkemény következmény.
A tényleges diagnózis itt van. Tényszerűen, egyszerűen, lényegretörően és hihetetlenül találóan:
Személyiségzavarok - A borderline személyiségzavar
A borderline (Borderline Personality Disorder) személyiségzavar valószínűleg a korai gyermekkorban gyökerezik: valamilyen súlyos veszteség, a szülő-figurával való mélységesen instabil kapcsolat, gyerekkori trauma, bántalmazás vagy nélkülözés okozhatja. A borderline diagnózist kapó betegek több mint felét súlyosan bántalmazták vagy szexuálisan kihasználták gyerekkorában.
A zavar a népesség mintegy két-három százalékára jellemző, tehát a leggyakoribb személyiségzavarnak tekinthető.
A borderline személyiség rendületlenül hadakozik a - vélt vagy valós - elhagyatástól való pánik ellen. Soha nem érzi magát biztonságban. Viselkedése impulzív, nehezen kiszámítható, hangulata ingadozik, emberi kapcsolatai rendkívül viharosak és intenzívek.
A borderline személyiség hol kétségbeesetten kapaszkodik a számára fontos, pótolhatatlannak vélt emberekbe, hol pedig, hogy csökkentse a veszteségtől való, állandóan kísértő félelmet, leértékeli, lekicsinyli őket - egyfajta mágikus gondolkodással semmisítve meg saját érzéseit.
Ám különösen szüksége van arra, hogy emberekkel vegye körül magát, ezáltal próbálja elkerülni a magányt, melyet igen nehezen visel. Ám a maga köré gyűjtött emberekkel folyamatosan konfliktusba keveredik, nem tud kijönni velük. A stresszt okozó helyzetek, különösen magánéleti kapcsolataiban, többnyire súlyosbítják tüneteit.
A borderline személyiségzavarban szenvedők önértékelése és identitása nagyon törékeny, többnyire rendkívül érzékenyek az elutasításra. Mivel folyamatosan a külvilágtól várják a megerősítést, létfontosságúak számukra a stabil, állandó kapcsolatok, amelyekkel azonban nem képesek megfelelően élni - a másik minden, általuk negatív előjelűként értelmezett reakcióját támadásként és elutasításként élik meg, s azt nem csupán a szóban forgó dologgal hozzák összefüggésbe, hanem kiterjesztik egész énjükre. Minden ellenvélemény, kritika, esetleg változástatást sürgető tanács alapjaiban rázza meg instabil, gyenge alapokon álló "énvárukat".
Aki borderline személyiségzavarban szenved, még társkapcsolatban is igen magányosnak és elszigeteltnek érezheti magát. Valahányszor úgy érzi, veszteség, elválás vagy elhagyás fenyegeti, dührohamot kaphat, paranoid vádakokodásba kezdhet, vagy lekicsinyelő módon gondolkodhat az addig fontos személyről.
A borderline zavarban szenvedőknél gyakori a lerészegedés, az alkoholizálás, a droghasználat, a falásroham, az öncsonkítás vagy az öngyilkossági kísérlet, a promiszkuitás vagy a túlköltekezés - mindezen mértéktelen kicsapongásokkal az elszigetelődéstől és az elhagyatástól való félelmüket próbálják feloldani, mintegy ellensúlyozni.
A környezet hatásairól
A betegség pszichológiai tényezői nagyon változatosak. Sok borderline beteg szülei impulzív vagy éppen depresszív személyiségjegyekkel rendelkeznek. Néhányan súlyos gyerekkori traumáról: testi vagy szexuális bántalmazásról, mások komoly érzelmi elhanyagoltságról (vagy a kettőről együtt) számolnak be. Ugyanakkor néhány beteg viszonylag rendezett gyerekkorra emlékszik. Valószínűleg bármelyik forgatókönyv elképzelhető: a borderline megbetegedés különböző utakon jöhet létre.
Az analitikus magyarázat - a hasítás
A pszichoanalitikus magyarázat szerint a háttérben a személyiség nagyon korai sérülése húzódik meg. Az anya ki nem ismerhető viselkedése, a gyermekéhez való ambivalens viszonyulása nyomán zavar keletkezik a gyermek személyiség-fejlődésében, mely végül személyiségzavar formájában rögzülhet: az egyén 'nem lép túl' az ebben a korai időszakban kialakult elhárító (az ént védő) mechanizmuson, konkrétan a hasításon.
A hasítással lényegében az anyát - és később minden személyt - választ ketté, jó és rossz anyára, jó és rossz emberre. A hasítás, mint énvédő stratégia azért alakul ki a gyermeknél, mert az anyának - aki feltételezhetően szintén pszichés problémákkal küzd - a gyermek jelzéseire adott reakciói kiszámíthatatlanok, vagyis ugyanaz a személy, a fő gondozó hol büntet, kiabál, hol mosolyog ugyanazért a dologért.
A labilis, illékony énkép, a körülvevő világ állandóságának észlelésével kapcsolatos problémák, a szélsőséges ítéletek is a korai életkorban jellemző elhárító, énvédő funkciót betöltő mechanizmus, az ú. n. 'hasítás' rögzülésének következményei.
Hát...kábé ennyi. És nincs is semmi hozzáfűznivalóm. Asszem érthető okokból. Vagyis talán ennyit...:
Bizonytalanság, káosz, düh
"Ha ön borderline, úgy érzi élete törékeny, reszkető, hiányzik belőle a szilárdság, az állandóság. Időnként fényes és intenzív érzelmekben élhet, máskor üresnek, unalmasnak látja az életét. Vadul kitörhet, kétségbeesett erőfeszítéssel követve impulzusait, hogy enyhítse a belső fájdalmat és létrehozzon egy szemernyi identitást.' - írja a borderline-ok terápiájában sok éves tapasztalattal bíró Richard Moskovitz nagysikerű könyvében. Majd így folytatja:
'Borderline-nak lenni azt jelenti, hogy az ember kevéssé érzi, kicsoda valójában és mitől kap erőt. Szélsőséges esetben azt is jelentheti, hogy másokhoz kell fordulnia, jelzésekért, hogy mikor egyen, igyon, pihenjen, sőt nevessen vagy sírjon. Jelentheti azt, hogy erősen ragaszkodik egy emberhez, eszméhez vagy tárgyhoz az egyik napon, és teljesen elhanyagolja ugyanezt egy másikon.
A saját énről, értékekről, szenvedélyekről való állandó kép hiánya a borderline személyiség alapproblémája. Véletlenszerű áramlás a térben a fent és lent bármilyen érzése nélkül, úgy, hogy térképpel sem rendelkezik, mely mutatná, hol van épp vagy hová tart. Borderline-nak lenni az érzelmek állandóságának hiányát, a pillanatról pillanatra való létet jelenti, mely folytonosság, bejósolhatóság és jelentés nélküli. Aki borderline, az életet töredékekben éli meg, inkább pillanatfelvételek sorozataként, mint mozgóképként. Élmények különálló pontjai, melyek nem állnak össze egésszé."
Identitázavarok
1. A valós vagy elképzelt elhagyatás elkerülése érdekében tett kétségbeesett erőfeszítések.
2. Állandó ürességérzés.
3. Identitásproblémák: állandóan változó érzések azzal kapcsolatban, hogy kicsoda és miben hisz.
Hangulati zavarok
4. Érzelmi labilitás, hangulati ingadozás - intenzív szomorúság, ingerlékenység és szorongás váltakozásával.
5. Intenzív és erősen hullámzó kapcsolatok másokkal, melyeket az idealizálás és a leértékelés szélsőségei közti váltakozás jellemez.
6. A harag mértéke gyakran nincs arányban a kiváltó körülményekkel, a düh kontrollálása nehézségekbe ütközik.
Észelelési zavarok
7. Stressz hatására paranoid gondolatok (úgy érzi, üldözik, megvetik, kinevetik, "hülyének nézik", hogy nem szeretik, hogy csak elviselik, stb…), vagy súlyos disszociatív tünetek (úgy érzi, elkülönül önmagától, mintha álomban lenne) megjelenése.
Viselkedési zavarok
8. Az esetlegesen önromboló impulzusok (túlköltekezés, óvatlan autóvezetés, falásrohamok, szex, alkohol, drog) ellenőrzés alatt tartásának nehézségei.
9. Visszatérő öngyilkossági kísérletek, vagy önmegsebzés, öncsonkítás.
Ha valakit az egész érdekel:
http://www.patikamagazin.hu/index.php?cikk=5696