Hát ma sem alszom...dacára a törődésnek, a levendulának, a háromféle homeopátiás szernek, az aromaterápiás fürdőnek meg minden másnak-ébren vagyok megint. A szokásos egy óra alvásom már megvolt, az azt követő egy-két óra félálom, de inkább negyedálom, vagy ébrenkóma is, most meg a menetrendet követve már ébren vagyok. Pedig melóztam tegnap 11 órát, és amikor a patikusnak mutogattam bénán a stesszfüzetecskét és megkérdezte, hogy melyik fajta nemalvás az enyém az öt féléből és én mondtam hogy mindegyik...akkor kicsit furán nézett persze. Pedig tényleg így van...eáadásul tegnap a tegnapelőtti mindösszesen másfél óra alvás miatt délutánra, de inkább estére totál nagy csomó lett a jobb combomon, ami estére kőkemény lett, aztán orbitálisan elkezdett fájni és most is rohadtul fáj (de már az egész lábam, és fűrészeket látok lelki szemeimmel, amik megszabadítanak ettől a nagyon furcsa tompa fájdalomtól).
Azt akarom hinni, hogy NEM borderlánykodom és nem is bipolározom, hanem ez sima stressz, mert álmomban hitelkártya specifikációról meg devizafolyószámla könyvelésről agyalok, aztán persze ébren is, de félek, hogy mégsem...mindennek ellentmond az, hogy szeretnék egy egérlyukba bebújni és ott kivárni a végem, mert annyira reménytelen szarnak látok mindent. Ámbár persze ez lehet attól, hogy péntek van és ha összeadom akkor alig jön össze 10 óra alvás a héten.

Insomnia:
Következmények

A nem kielégítõ mennyiségû és minõségû alvásnak természetesen számos negatív következménye lehet, hiszen az alvászavarok a nappali mûködést is erõsen befolyásolják. A kialvatlanság frusztrációt okoz, ami dühvel, haraggal, szorongással járhat. A különbözõ pszichés jellegû hatások (szorongásos kórképek, hangulatzavarok, alkoholizmus, magasabb öngyilkossági ráta, a gyógyszerfüggõség, társkapcsolati zavarok, szociális elszigetelõdés, szexuális problémák) mellett azonban az inszomnia számos szomatikus problémát mindenekelõtt gasztrointesztinális és kardiovaszkuláris betegségeket is okozhat.

Nem meglepõ, hogy az alvászavarok következtében romlik a páciensek munkahelyi teljesítménye, sokkal többet betegek és mintegy 3szor annyi balesetet is okoznak, mint jól alvó társaik. A megfelelõ minõségû és mennyiségû alvás hiánya az életkilátásokat is jelentõsen rontja: egy külföldi vizsgálat adatai szerint a 6 óránál kevesebbet alvók halálozási aránya 70%kal volt magasabb az ennél többet alvó kontrollcsoport tagjainál rögzített értékeknél.

Ki hinné, mi...? A leghosszabb alvás, amit fel tudok idézni, az kábé 5 óra...(mármint egyfolytában). Azért ez elég gáz...

Mindig is foglalkoztatott,
hogy te, aki rendesen a határ másik oldalán vagy,
hogyan lehetsz mégis ennyire ugyanegy velem.
Sokáig tartott, mire megértettem,
hogy hiába, hogy én mindent behabzsolok,
nem lehetsz mindenestül mégse az enyém.
Van egy tőlem elfelé való kiterjedésed,
ahol saját magad árnyékában nyílsz és virágzol,
de ettől nem vagy másik létező,
mert közöttünk face to face már nincs határ,
csak lángommal éppen nem emésztelek.

ezt a videót nem lehet megunni:)

ezt is loptam...de megigértem h. lopok neki valamit:)))))

Nem kínálhatsz fel nagyobb csodát, mint a szerelem. Semmi nincs, amire elcserélhető. Szeretem őt, s amióta ez megtörtént velem, többé nem vagyok önmagam, akként nem, mint eddig. Sebezhetőbb lettem, s a szerelem természetéből adódik, hogy megsebezhet ő is: egy figyelmetlen szó vagy mozdulat fájdalmat okozhat, miként ennek ellenkezője olyan örömet, amihez foghatót eddig nem ismertem.
Sosem éreztem ehhez mérhetőt, s biztosan tudom, többé nem is fogok, egyszerűen azért, mert fokozhatatlan: máris olyan vakító, hogy már-már fáj. Érzelmeim rokonai az ölelés érzéseinek: az elviselhetőség határáig szépségesek, mígnem felrobbanva megsemmisülnek és újraélednek: még szebbként. Nem látványos varázslat, nem másoknak szól, bennünk tündököl.

Szóval ezt azér....mer ez van.

Plagizálok....

Méghozzá több rétegben és dimenzióban is...az ihlet onnan származik, hogy ma egy másik blogban rábukkantam egy valaki más, róla írt eme jellemzésére...és hát hozzáfűzött ezt
az.
A történet korábban..méghozzá pár éve eredezik, amikor voltunk mi páran, akik barátoknak mondtuk magunkat, de nem voltunk azok. Játszottunk, röhögtünk beszéltünk és hallgattunk, ittunk és ettünk, talán még jól is éreztük magunkat és egymást. Valójában őszinte kapcsolat nem kötött össze minket, illetve párban talán ezt-azt ezzel amazzal, de ténylegesen egymásról nem sokat tudtunk. Voltak látszat barátságok, látszat haverságok, aztán barátságok, amiket a felek néha félreértelmeztek, illetve valóságos elhivatottságuk hiányzott a másik különösen sarkallatos pontjainak feltárásához, tolerálásához és főképp megértéséhez.
Mindegy..rég volt...jó volt és jólesik rágondolni.
Született egy írás (plágium 2) aminek a szerzője biztosan nem haragszik rám, ha iderakom...mindegyikünkről, így rólam is. Annak ellenére, hogy nem tűnt hízelgőnek, ámde éreztem és érettem, valamint egyet is értettem a tartalmával nagyon nagy részben.

A Jegeshideg Kígyó:
Tehernek érzett énjét vedlett,nőiségét szabadjára,kissé szabadossá sikeredett-engedett Sikeres.
Szőkesége vakít,agya pengefinoman barázdált.Keveset játszik,elveken él,barátai tisztelete övezi,kissé céda felének útját elhulott férfiak tetemei szegélyezik.Hátrányt okozó intelligenciája kényszeríti harcolni a mindennapokkal.

Talán érdemes elgondolkodnom, hogy mi más most...Jegeshideg Szőke lettem már..a kígyó lemaradt...:) Szabados nem vagyok...sőt, sose hittem volna, hogy ennyire fogom élvezni valaha is a kőkemény monogámiát...dehát mindennek ára van..én ennek az árát fizettem meg a szabadossá sikeredett céda felem mindennapjaiban..:) Elhullott férfiak...homályba vesztek és nem is szegélyezik utamat már. Ott nyugszanak ahol kell nekik...de nem az én közelemben, s nem is figyelik a lábaim nyomát.
Szőkesége vakít...naja..:) A festék kérem csodákra képes:) Keveset játszom,elveken élek, barátaim tisztelete övez. És én is végtelenül tisztelem a barátaimat...szerencsére kevés van és őket megtanultam tisztelni és szeretni. És megérteni, ítélethozatal nélkül. Cserébe én is megkaptam ezt a tisztességes bánásmódot s erre nagyon büszke vagyok. Még akkor is ,ha ez nagyon nem volt így korábban, de az a fajta vagyok, aki látom a múltbéli hibáimat és el is fogadom őket, hiszen belőlük nőtt ki a mostani énem. Agyam...barázdált..annyira amennyire kell, illetve amennyire kezelni ezt képes vagyok.
Labilitásom néha kétségbe ejthetne, de már nem teszi. Az utóbbi hetek, hónapok boldogsága meggyőzött arról, hogy labilitásom a részem, s adott esetben a boldogságom amplitudoját is meghatározza, s ennek az az ára, hogy a mélységek is mélyebbek...de megéri.
S mintha...ahogy az idő telik...egyre kevesebb lenne a mély, s mintha a magas viszont egészen sokáig magas egyfolytában...az hiszem megtaláltam azt, aki képes boldoggá tenni.
Ha bármiben tévedek MOST..nem baj, be fogom ismerni és tenni fogok azért, hogy másképp, jobban, okosabban...hisz az élet erről szól-nekem legalábbis mindenképp- ha kell, változom...ha kell lépek, ha kell szólok, ha kell kérdezek, ha kell sírok, ha kell beismerek s ha kell akkor bocsánatot kérek. NEM vagyok tévedhetetlen...

Visszakanyarodva a plágium1-hez, ahhoz aki a mai ihletemet adta...azt hiszem, hogy a baj talán ott van (de lehet, hogy tévedek..), hogy érteni kellene azokat a sorokat. Értelmezni. Analizálni...és aztán megállapítani benne a SAJÁT szerepet...nem a másokét, nem az időjárásét nem a külvilágét..hiszen boldogságot nem lehet kapni kívülről. A boldogságra alkalmasnak kell lenni. Ez pedig önvizsgálattal kezdődik...hiszen...ahogy én sem, ő sem,Te sem..senki sem tökéletes, de aki folyamatosan egy helyben topog, az valamit nagyon elrontott. A világ nem fogja akarni boldoggá tenni Őt. Ezt a szivességet nem teszi meg senki. A boldogsághoz vezető út előtti kisajtó kulcsa mindekinek a saját kezében van....

Óriási nagy kedvencem.



How Will I Know Who You Are?- az örök kérdés...

Néha az ember azt hiszi, hogy jön majd valaki, aki magával hoz egy másik világot... Aztán rájössz hogy ő is ezen a Földön él... Pedig pont ez a lényeg... Hogy jöjjön valaki, aki ezen a Földön él... És hozzon el egy világot... De ne egy másikat, hanem ezt... A miénket... Csak kicsit másképp... Jöjjön valaki, akivel máshogy látod a világot... Akivel máshogy éled meg a mindennapokat... Akivel szebbek lesznek az álmos reggelek... És még szebbek az éjszakák... Akivel a percek óráknak tűnnek, az órák pedig perceknek... Aki ott tud hagyni a szívedben valamit, ami akkor is segít szebbé alakítani a valóságot, ha ő nincs melletted...

Ma kora hajnalban mentem dolgozni (félnyolc), mert délután időben el kellett jönnöm. Mentem Mamizni, meg át kellett vennem a karácsonyi ajándékomat:) Mivel már vénpicsa vagyok (38+), ezt biztos a Mami is észrevette, mert karácsonyra egy új hiperszuper botoxos (BOTOXOS BASZICS!!) kezelést kaptam a szemkörnyékemre, amely néha a reggeli felkelést követő félórában olyan érzést kelt, mintha a Decatlonosbevásárolósztyrokat szántszándékkal aggatták volna a szemeim alá, amik aztán persze kis idővel később visszahúzódnak, de az is lehet, hogy azért kell minden reggel erre a látványra döbbennem a tükör előtt, hogy holtbiztosan felébredjek a sokktól.
Szóval a kozmetikus szerint sokan szeretnék, ha ilyen bőrük lenne ennyi idős korukban, főképp, hogy magasról szarok arra, hogy már mindenféle hidratáló meg lifting meg efféle szarokat kéne használnom, mert egyáltalán semmiféle krémekre nem pazarolom az időm és energiám. Aztán aszonta, hogy ezeket az un. nevetőráncocskákat a szemem mellől ez a kezelés tökéletesen el fogja tüntetni.
És hát télleg..egy félóra kence meg maszkozás után basszus olyan döbbenetes különbséget lehetett látni, hogy nagyon meglepődtem. Olyan sima lett a bőröm mint a bébik segge. Szóval megígértem a Maminak, hogy lefotózom, najó de hajat is kell mosni előtte (hehe), mert ezt meg kell örökíteni, majd ide is rakok belőle mementónak a majdani utókor számára, nameg magamnak, hogy feltörjön a rossznyavalya mondjuk egy év múlva amikor már teljesen ráncos leszek és visszaolvasom ezt a fantasztikus írást ennek a zseniális alkotónak a tollából....:D
Szóval nagyon köszönöm drága Mami!

A Pockok ma új bútorzatot kaptak a ketrecükbe. Dizájnos rágcsálówécé, hogy beneszarjak, nameg megint egy új ház. Ha rájuk is vonatkoznának a Monoply szabályai, akkor feszt házadót fizetnének a kis köcsögök, mert amióta nálunk laknak, idestova az ötödik házuk ez. Ez most épp műanyagból van, a ház elején valami kis édes szines felirattal, amit a kisPocok épp ebben a pillanatban is fejt le a fogával.
Ahogy nézem a nagy az előbb aludt, aztán a kicsi felszólt neki: héjjjjbazdmeg, hányszorszóljak hogy segíccsé már? Minden munkát én végzek itt terhesen! Szóval ebben a pillanatban már ketten rágják szanaszet az új házukat, amely egyseramind az utolsó, mert ebben a büdös életben nem kapnak másikat, Ámen.

Vélek némi hányaveti összefüggést felfedezni a tesztem (agy rendszerezési képessége (beleértve a fiókokat is), valamint aközött, hogy megint egy csomó olyan boríték hentereg a lakásban a melóban itt-ott amott, amiket vagy fel sem bontottam, vagy ha fel is, akkor sem csináltam a világon semmit a beltartalmukkal. Időnként rámjön a rendrakás és akkor jól leürül a számlám is ezzel egy lendülettel...mert persze a borítékok ritkán nem tartalmaznak valami befizetnivalót. Most megint ennek az ideje van..amikor megint fiók, meg táska meg kocsi meg minden tele a mindenféle borítékokkal, és ha nem akarom, hogy ellepjen a szar, akkor mielőbb rendet kéne tenni...

Háromszoros vivát azoknak a gyökér faszoknak,meg az összes fel és lemenőjüknek valamint oldalági rokonuknak, akik tegnap a pénzügyminisztérium prominens szakemberének számomra tényleg érdekes előadását egy elegáns szálloda tökéletesen fűtetlen előadótermében bírták megszervezni. Az első egy órában még csak bizonytalan voltam, aztán szerencsére kicsit később teljes bizonyossággal tudtam, hogy sikerült olyan orbitálisan felfáznom ISMÉT, miután az előzőből még nincs egy hete, hogy nagyjából kikeveredtem, hogy a mai hasznos munkaidőm tán még a 6 órát sem közelítette meg, mivel teljes bizonyossággal állíthatom, hogy a maradékot a mellékhelyiségbe futkosással töltöttem. Nade sebaj, elvégre a nyomorult és éhező gyógyszergyáraknak is meg kell élni valamiből, én meg ugye feszt a patikába járok mostanság (az egész családom ilyen rendes amúgy..), meg hát egyébként is jó ez, mer a devizában eladósodott szerencsétlen szánalmasoknak(pl nekem) valamire költeni kell a felhalmozódott nagytőkéjét, amit amúgy vasvillával hándigálnak az udvaron. Szóval akár még hálás is lehetek. Ámen.

Maimóka

Az egyik legeslegjobb barátnőmmel ma azzal szórakoztunk h. teszteket töltögettünk ki a Zinterneten. Sok akkora balfaszságot találtam mint ide Lacháza, de azé voltak érdekes eredmények. Megállapítottam több teszt kitöltése után (húú de meglepő lesz), hogy az érzelmi intelligenciám átlag felett, a rendszerezési képességem pedig egy autista szintjén vannak a legalacsonyabb érték a 20 pont,de én simán elértem 14 pontot..), ettől az agyam az Extrém női agy besorolást kapta.
Aztán egy másik EQ meg ezt az eredményt hozta, ami szerintem fedi is a valóságot nagy részben:

Szöveges értékelés:

Ön az érzéseiben nyílt ember; olyan nyílt, hogy mások már néha hangulatembernek tartják. Mégsem szeszélyes. Ezt csak azok az emberek beszélik be maguknak, akik a saját érzéseiket folyton ellenőrizni, elrejteni, vagy egyéb módon zabolázni akarják. Ha az ember kimutatja az érzéseit, az még nem szeszély. Csak azok a szeszélyes emberek, akik másoknak lehetőséget sem adnak arra, hogy megértsék őket. Az érzéseiket kordában tartó emberekkel pedig nehéz bánni, mert ki tudja, a felszínen miért olyan kiegyensúlyozottak mindig, és valójában mi rejlik a lelkük mélyén.

Egészséges lelkiélete van, mellyel a világra reagál. A hangulatai változnak - a "belső életétől" is függően. Ám a legnagyobb előnye: embertársait nem állítja rejtélyek elé. Épp ezért nem szeszélyes. Temperamentumosnak tartják, mert képes rá, hogy embertársaival megossza az érzéseit és a gondolatait.

A megfeszülést és a lazítást egyaránt ismeri. Nagyfokú önuralomról képes tanúbizonyságot tenni, ám egészen lazán, elengedetten, fesztelenül is tud viselkedni. Csak ritkán vállalkozik olyasmire, ami meghaladja az erejét. Vannak azonban pontok, ahol önmagának okoz stresszt, noha mások épp ilyenkor maradnak nyugodtak: a megkezdett munkák elvégzésekor vagy a napi "kis' kötelességek teljesítésekor. Ilyenkor szinte pedánsan fegyelmezett, mert tudja, hogy ezeket a dolgokat nem lehet kikerülni, és a legjobb, ha az ember gyorsan elintézi őket, különben elrabolják a belső derűjét.

Mondjuk kissé fennakadtam azon, hogy: Önnek egészséges lelkülete van, tekintve a nem kis számú és súlyosságú mindenféle lelki problémámat, aztán kicsit elgondolkodtam ezen. Végülis mit jelent az egészséges lelkület? Nem hiszem, hogy létezik olyan emberi lény, aki mindig minden körülmények között az optimumot cselekszi, illetve optimálisan érez, gondolkodik (amúgy is...az érzelmekkel kapcsolatban ez az optimum kérdés eléggé fura..). Szerintem talán azt jelenti az egészséges lelkület, ha mindenféle nyűgünk bajunk van ugyan, de ezekkel többé-kevésbé tisztában vagyunk (inkább többé!), és igen...berendezkedtünk arra, hogy ezekkel éljünk.
Nem hiszek abban, sőt nem is vágyom rá, hogy a gyengeségeim csak úgy elmúljanak. Micsoda marhaság ez? Attól vagyok én az aki, hogy ezekkel is meg vagyok áldva/átkozva. Azt sem szoktam kívánni, hogy bárcsak ne lenne az egyik kezem,vagy lábam, nem?:)
Szóval az, amivel élek, nem jelenti azt, hogy a saját mércém szerint teljesen elégedett vagyok magammal, mert ez nonszensz. Sokkal inkább azt jelenti, hogy elégedett vagyok azzal, amennyire képben vagyok magamat illetően, valamint azzal, hogy tisztában vagyok a gyengeségeimmel, s adott esetben képes vagyok valamennyire kezelni ezek következményeit. Szenvedek eleget a kimondott szavak és a meglépett lépések miatt. Képletes bokaficamaim, valamint szalagszakadásaim ezerszer döntenek ágynak, átsírt napjaim és éjszakáim, majd az azt követő iszonyatos fejgörcsök és a könnyektől kicsípett szemek annyira hétköznapi tényezők az életemben. Dehát ez azt hiszem egy ilyen kaliberű karakternél, mint amilyen én vagyok ezzel a rémes hullámvasúttal, teljesen természetes...és azt mondta nekem a kedvesem, hogy olyan fából vagyunk faragva, hogy nekünk a mennyország kizárólag a pokol többszöri és lehetőleg minél mélyebb megjárása után jut ki. Járjuk...s bár ezeket a poklokat minden alkalommal saját magunk idézzük elő, azonban pillanatnyilag az ellenkező végletek a teljességet jelentik és mindenért kárpótolnak. Na mármost, ha pedig ez így van, s az egyéb nagyon fontos kapcsolataim..a Mami,Szilvi, Évi s most már az apám is...olyan szinten vannak, hogy feltűnően képes vagyok fenntartani őket sőt, ahogy én épülök belőlük, remélem úgy épülnek ők is, akkor nem érdekel az instabilitásom a pokoljárásom mennyisége és mértéke, mert az csupán egy ADALÉK a kerek egészben.

2009.01.01 az új év első napja

B ékés álmainkba ne csalódjunk soha
O ltalmazzon minket angyalok mosolya
L elkünkben béke és szeretet virítson
D üh és gaz álnokság meg ne szomorítson
O stoba szólamra ne hajoljon szívünk
G azdagság kísérje minden vidám léptünk

Ú tjaink vigyenek igaz célunk felé
J övendőnk munkája ne váljon kereszté

É jszaka pompásan ragyogjon csillagod
V eled lehessek amikor csak akarod
E gymásra találjon most minden kereső
T ársával éljen minden egymást szerető

K özösen tegyük szebbé ezt a világot
Í zleljünk már most mennyei boldogságot
V áljon minden titkos, szép álmunk valóra
Á ldott legyen minden együtt töltött óra
N evetni tudjunk és őszintén örűlni
O dvas idő fogát messze elkerülni
K eveset mondok végül, de szépet: Kívánok Boldog Új Évet!