na eeeeeeeeeeeez...és mekkora segge van:DDD

Macskák...macskák...

Eperke tanácsára elkezdtem olvasni egy blogot Alfi macska világuralomra tör címmel. Mindig sápitozom, hogy már a világon senkiben nincs egy kis kreativitás és hogy csupa ismétlődő szart lehet olvasni mindenhol (beleértve ezt a sajátomat is), de most respect ennek az eszement "idiótának", aki kitalálta ezt a saját macskája nevében megírt blogot. Lehet, hogy már másnak is volt ez a korszakalkotó ötlete, de ennek a fickónak határozottan még stílusa is van. mégpedig olyan stílusa, amit például én teljesen el tudok képzelni a saját Marci macskám szájába adva. Ezenkívül még arra is jó ez a blog, hogy rá kellett jöjjek, nemcsak az én macskám ekkora tróger, szaladgálnak még más lakásokban is ilyen mocskos bosszúálló szemét dögök, akik közben a végtelenségig lenézik az indoor heréltmacskatápadó gazdájukat, akinek a lehető legalkalmatlanabb pillanatokban képesek az ágyaikat úgy lehugyoznim, hogy valami rejtélyes módon az összes, de tényleg az ÖSSZES takaró olyan herót büdös legyen, hogy lehetőség szerint mindet ki kelljen mosni, de mondjuk még azonnal. Hogy aztán lehessen éjszaka az egy szál pléd alatt dideregve azon gondolkodni, hogy vajon mi a büdös francnak is kell ez az örökösen nyávogó, haszontalan, követelőző, a világon mindent összeszőröző mocsadék? Valójéban én azt hiszem, hogy azok miatt a piszkosul érzékeny antennái miatt, amivel valamilyen úton módon mindig pontosan érzi, mi van velem. Azért, mert erőszakosan beletelepedik a magánszférámba, amikor neki úgy tartja kedve, amitől egyszerűen muszáj megnyugodni.
Egészen könnybe lábadt a szemem a meghatottságtól...miközben hallom, ahogy szolidan duruzsol a mosógép. A takarómat mossa....

Még jó, hogy nincs péntek 13- mert még azt képzelném, hogy a jóisten, vagy helyette eljáró személy direkt akar kibaszni velem, hogy a hét vége előtt már megint megnyertem egy jó kis torokgyulladást. Az a legszebb az egészben, hogy ha valamit IGAZÁN rühellek, na az a mézes tea, meg úgy általában a méz bármilyen formában. Na nembaj. Iszom a mézes teámat szorgalmasan, bassza meg a ló. És mivel hétvégén dolgozni kell, ezért nem sokat bánkódom az elszalasztott programjaim miatt sem:)

erőtlen próbálkozások....

Ma egész álló nap, amióta csak bejöttem, valamiféle Firefox kiegészítővel baszakodom, ami képes messengert kezelni egy oldalsávban. Korántsem mondhatnám, hogy könnyen megy, vért izzadunk, mert az istennek sem akar úgy csinálni ahogy kéne. Az egész móka gyökere az, hogy itt minden efféle alkalmazás le van tiltva, de persze keressük az apró lyukakat hogy ne legyünk korlátozva.
Ha belegondolok, hogy mennyi az óradíjam és ahhoz képest masszív 3 órája ezzel szórakozom, hát mélyen elgondolkodnék, hogy nem érné-e meg megengedni ezt a mókát, mert hogy fél óránál nem msn-eztem volna többet az holtbiztos, de most egy centit sem dolgoztam még.A fejem megint szét akar robbani. Kezdem ezt megszokni. Asszem most már ez a default állapot. Most megint rávettem magam az elipszistrénerezésre, mert a Mackóval arra a következtetésre jutottunk, hogy az orbitális méretű kádunk egyre kisebb. (gyengébbek kedvéért: nem a kád zsugorodik).

Arra jöttem rá, hogy a blogommal kapcsolatban bulimiás tüneteket mutatok. Blogbulimiám van. Néha egészen meglepő mennyiséget tömök bele egységnyi idő alatt, máskor meg hetekig hónapokig vajúdom a döntést, amikor letolom a képzeletbeli ujjamat és kiokádom ide minden felgyülemlett érzésemet. Szóval korábban meglehet, hogy önkifejeztem itt, de mostanság kifejezetten a szemeteskuka rész van használatban.

Megdöbbentő felfedezést tettem. Najó, ez kissé bulvárosan hangzott, de tényleg megdöbbentem. Megnyitottam a blogomat és a szemem megakadt ezen az oldalsó "roll"-on itten, ahol az általam okosnak tartott megjegyzések vannak.Úgy döbbentem le, mint aki először látja az 5 labda meséjét.Vajon ha valamikor azt gondoltam, hogy ez az egyik legfontosabb mértékegység az életben, ogy a labdák milyen számban maradnak a föld felett, akkor miért nem tudok így élni? Azért most jöttem be, mert reggel fél 4ig nem aludtam, majd amikor felkeltem 190/110 volt a vérnyomásom. Szóval miért engedem, hogy a munkám ilyen mértékben elhatalmasodjon az egész életem felett és ilyen nyomorúságos, kiszolgáltatott helyzetbe szorítson? És amikor az éjszakai beszélgetés során megkaptam azt a kérdést, hogy : nekem ezek a vágyaim, és mit gondolsz TE? És erre szánalmas módon annyit tudtam kinyökögni, hogy semmiféle tervem, vagy vágyam nincs, egyszerűen azért, mert valahogy megpróbálok túlélni ép ésszel minden napot, de álmodozós sose voltam, most meg aztán végképp nem...
Szóval ezek vannak. Kiégettség, Motiválatlanság.Fénytelen szemek,, színtelen arc, fénytelen silány haj... fáradtság,Fáradtság,FÁRADTSÁG.

Arra jutottam, hogy...

Úgy szeretnék naavi lenni. Nagyon kérem, hogy senki ne nevessen.. jó? Napersze én már most is túlságosan magas vagyok, de egy naavi az egészen más...az ő 3 métere tud légies és kecses lenni, és az egész mozgása olyan dinamikus, hogy engem teljesen elvarázsol. De persze leginkább a mindenféle szárnyas bigyókon való féktelen száguldozás tetszik nekem, meg az a bigyó, amit az állatok fülében lévő bigyókkal összedugva egy olyan kapcsolat teremthető naavi és "lova" között, amihez semmiféle vezényszavak fel nem érhetnek: érzéseket, szándékokat, közvetítő ideg-fonat. Ha lehetne ilyen ember és ember között...de térjünk vissza a naavikhoz. Akik hihetetlen harmóniában élnek a természettel, az erdővel, a talajjal, az éggel. Akiknél létezik tiszteleten és tekintélyen alapuló hierarchia. Nameg, nem láttam egyetlen kövér naavit sem:) Aki nem csak azt olvassa, amit írok, hanem amit gondolok írás közben, az azért nagyonis érti ezt a nevetséges naaviság utáni vágyat..ugye?:)

ez ma nagyon megtetszett-mondjuk a zenéje nem az én világom:)

Visszabújtam a földbe,
Mert ez nem az a világ,
Ahol boldogan élhet bárki is,
Arcom legyen inkább
Fekete sár.
Ha valakinek még kellek,
Az úgy is eljön értem,
És felemel a mélyből
A szeretet erejével.
Elvisz majd magával,
Húzza halott lelkemet,
És letöröl rólam mindent,
Ami engem eltemet.
Csókkal mossa le vétkeim,
Végigsimítja arcom,
És nem engedi, hogy megtegyem,
Hogy befejezzem a harcom.

De minden álmom a fénybe húz,
De gyengeségem összezúz.

Csókkal mosd le vétkeim!
Simítsd végig az arcom!
És ne engedd soha, hogy megtegyem,
Hogy befejezem ezt a harcot!
Mondd, hogy túlélünk mi mindent,
És nem lesz több fájdalom,
Mondd, hogy kék ég lesz felettünk,
Nem sáros sírhalom!

Refr.:
Emelj fel a fénybe,
És tiéd leszek örökre!
Szerelmünk mindig fennmarad,
Végtelen időkre.

Ma aztán adtam az érzésnek. 195/110 és a 158/100 között ingadozom. Egészen fenomenális. Lehet, hogy nem kell semmiféle probléma megoldásán gondolkoznom. A dolog egyszerűen adja magát.

Orwell

Állatfarm. Az örökkön igaz igazságok. A gyarlóság a gonoszság és az uralkodás szüntelen és megbetegítő vágyása...minden, ami igaz az emberre, az emberiségre évszázadok óta. Milyen kemény szatíra: az emberi viselkedés szánalmas attitűdjeit legtalálóbban akkor lehet ábrázolni, ha a karaktereket állatok játsszák el. S lám valóban. Mi emberek, már nem vagyunk elég jók arra, hogy saját magunkat megfelelően plasztikusan ábrázolhassuk.
De azért bárki, de tényleg bárki, ha szép csendben figyel egy kicsit, akkor szinte minden szereplőt felfedezhet a saját "emberi" környezetében...

Bones

Érdekes egy sorozatfüggő vagyok én. A tv-ben nem tudom kivárni a hetente megérkező részeket, de ha letöltök valamit, akkor gyakorlatilag addig nézem, amíg van mit. Képes vagyok 18 részt megnézni két nap alatt (könyörgöm, senki ne számolja ki, hogy az hány óra). Ez a Bones (gyengébben kedvéért a dr Csont) teljesen rabul ejtett. Több oka is van ennek. Az egyik, hogy imádom az ilyen nagyon okos embereket, akik ebben szerepelnek. Az Agyasok, így hívják őket, na és csupa olyan dologhoz értenek, ami számomra annyira nem tartozik az érthető, tanulható kategóriba, valamiféle varázslattal vetekszik. Na és a másik pedig az, hogy ebben kifejezetten undorító hullák vannak, amit én soha nem bírtam megnézni semmiféle filmben sem, de itt, mint valami tudományos kísérlet részeit, el bírom fogadni. Pedig aztán volt háztartási lúgban kádban feloldottól a mezőn kibelezve megtaláltig mindenféle. És számtalan sok esetben pedig semmi más nincs belőle csak a puszta csont.
Talán azért kedvelem ennyire ezt a sorozatot, mert van benne egy pasi meg egy nő, akik egymás komplementerei. Ám meglepő módon fordított a szereposztás. A nő szinte mindenféle komolyabb érzelmeknek híján van, a dolgokat amolyan kis keményfejű analizálóként a puszta tények alapján vizsgálgatja, ám a pasi intuícióval, mindenféle érzelmi töltettel néz a dolgok elébe.
Ezen mindig elgondolkodom, amikor nézem, hogy vajon mi történne a világgal, ha egyszer csak tényleg ennyire durván megfordulnának a szerepek. Bár lehet, hogy ez a folyamat már réges régen elkezdődött....

mindenféle terheim

Lassan öt napja szinte folyamatosan fáj a fejem. Persze lehet mindenféle biokémiai magyarázata..a front a satöbbi, de pontosan tudom, hogy nem azért van. Ezek a dolgok akkor tudnak ennyire megtelepedni, ha van megfelelő táptalaj, nálam pedig most van. Kőkeményen hasogatja a fejem, ez az igazi szenvedős migrénes...ami olyan, hogy bármikor sírva tudnék fakadni tőle. Na meg sokminden mástól is. Az utóbbi hetek, vagy tán hónapok szépen fokozatosan építettek lefelé mentálisan. A fizikai állapotomról meg persze nem is beszélve:) Pontosan tudom, hogy a passzivitás öngerjesztő, minél inkább nincs valamihez kedvem ma, annál kevésbé lesz holnap és így tovább...de újabban én szinte folyamatosan fáradt vagyok. Rosszkedvem további táplálója még a napfény- nélküliség. Az állandó szürke vastag, sötét felhővel örökösen borított ég. A csapadék, a hó a fagy...ez az állandó hideg, illetve a levegőtlen lakásmeleg is teljesen kikészít. Nincs olyan nap, hogy ne lenne 6-8 órán át eldugulva az orrom.
Kezdek hinni a talpmasszőr leányzónak aki sosem mászik bele a magánszférámba- azt hiszem megfelelően közvetítem, hogy arról beszélünk amiről akarok- de két kérdést feltett a múlt héten. Az egyik, hogy megfelelően ki tudom-e fejezni, illetve célba tudom-e juttatni az érzelmeimet a párkapcsolatomban- merthogy tudja rólam, hogy amióta hozzá járok, azóta szinte folyamatosan el van dugulva az orrom. Persze azonnal rávágtam, hogy igen, persze. Aztán elhallgattam és gondolkodtam pár percet. A kérdés nem az volt, hogy én megfelelően ki tudom-e fejezni, hanem hogy az eljut-e a megfelelő személyhez..? Revidiálnom kellett az álláspontom. Nem..nem tudom úgy kifejezni, hogy az megfelelően célba érjen. Emiatt igenis lehet, hogy "dugulás" van, mert nem tud szabadon járni kelni a levegő...
A másik kérdése arra irányult, hogy az utóbbi időben előfordult-e, hogy istenigazából tele tudtam szívni a tüdőmet levegővel. Azzal a jóleső érzéssel, amikor kitölti belülről a mellkasod és egy, lendületes levegővétellel telik meg...tudod, nem azzal a kapkodós, fuldoklóssal, amikor mint a partra vetett hal...
Nem. Jó ideje nem tudtam. Pontosan tudom, hogy ez mit jelent.Nyilván le kell vonnom a megfelelő konzekvenciákat, ahogy le is fogom.
A harmadik óvatos megjegyzés arra vonatkozott, hogy 3 hónapja ismerjük egymást, sőt inkább már 4...de még soha nem mentem oda úgy, hogy egészséges voltam. Szinte folyamatosan taknyozom. Szünet nélkül. Az állandó stressz teljesen leépítette az immunrendszerem. Nincs bennem elég erő, hogy azt akarjam, hogy ne legyek beteg.És vajon most merre tovább...?