Méghozzá több rétegben és dimenzióban is...az ihlet onnan származik, hogy ma egy másik blogban rábukkantam egy valaki más, róla írt eme jellemzésére...és hát hozzáfűzött ezt
az.
A történet korábban..méghozzá pár éve eredezik, amikor voltunk mi páran, akik barátoknak mondtuk magunkat, de nem voltunk azok. Játszottunk, röhögtünk beszéltünk és hallgattunk, ittunk és ettünk, talán még jól is éreztük magunkat és egymást. Valójában őszinte kapcsolat nem kötött össze minket, illetve párban talán ezt-azt ezzel amazzal, de ténylegesen egymásról nem sokat tudtunk. Voltak látszat barátságok, látszat haverságok, aztán barátságok, amiket a felek néha félreértelmeztek, illetve valóságos elhivatottságuk hiányzott a másik különösen sarkallatos pontjainak feltárásához, tolerálásához és főképp megértéséhez.
Mindegy..rég volt...jó volt és jólesik rágondolni.
Született egy írás (plágium 2) aminek a szerzője biztosan nem haragszik rám, ha iderakom...mindegyikünkről, így rólam is. Annak ellenére, hogy nem tűnt hízelgőnek, ámde éreztem és érettem, valamint egyet is értettem a tartalmával nagyon nagy részben.
A Jegeshideg Kígyó:
Tehernek érzett énjét vedlett,nőiségét szabadjára,kissé szabadossá sikeredett-engedett Sikeres.
Szőkesége vakít,agya pengefinoman barázdált.Keveset játszik,elveken él,barátai tisztelete övezi,kissé céda felének útját elhulott férfiak tetemei szegélyezik.Hátrányt okozó intelligenciája kényszeríti harcolni a mindennapokkal.
Talán érdemes elgondolkodnom, hogy mi más most...Jegeshideg Szőke lettem már..a kígyó lemaradt...:) Szabados nem vagyok...sőt, sose hittem volna, hogy ennyire fogom élvezni valaha is a kőkemény monogámiát...dehát mindennek ára van..én ennek az árát fizettem meg a szabadossá sikeredett céda felem mindennapjaiban..:) Elhullott férfiak...homályba vesztek és nem is szegélyezik utamat már. Ott nyugszanak ahol kell nekik...de nem az én közelemben, s nem is figyelik a lábaim nyomát.
Szőkesége vakít...naja..:) A festék kérem csodákra képes:) Keveset játszom,elveken élek, barátaim tisztelete övez. És én is végtelenül tisztelem a barátaimat...szerencsére kevés van és őket megtanultam tisztelni és szeretni. És megérteni, ítélethozatal nélkül. Cserébe én is megkaptam ezt a tisztességes bánásmódot s erre nagyon büszke vagyok. Még akkor is ,ha ez nagyon nem volt így korábban, de az a fajta vagyok, aki látom a múltbéli hibáimat és el is fogadom őket, hiszen belőlük nőtt ki a mostani énem. Agyam...barázdált..annyira amennyire kell, illetve amennyire kezelni ezt képes vagyok.
Labilitásom néha kétségbe ejthetne, de már nem teszi. Az utóbbi hetek, hónapok boldogsága meggyőzött arról, hogy labilitásom a részem, s adott esetben a boldogságom amplitudoját is meghatározza, s ennek az az ára, hogy a mélységek is mélyebbek...de megéri.
S mintha...ahogy az idő telik...egyre kevesebb lenne a mély, s mintha a magas viszont egészen sokáig magas egyfolytában...az hiszem megtaláltam azt, aki képes boldoggá tenni.
Ha bármiben tévedek MOST..nem baj, be fogom ismerni és tenni fogok azért, hogy másképp, jobban, okosabban...hisz az élet erről szól-nekem legalábbis mindenképp- ha kell, változom...ha kell lépek, ha kell szólok, ha kell kérdezek, ha kell sírok, ha kell beismerek s ha kell akkor bocsánatot kérek. NEM vagyok tévedhetetlen...
Visszakanyarodva a plágium1-hez, ahhoz aki a mai ihletemet adta...azt hiszem, hogy a baj talán ott van (de lehet, hogy tévedek..), hogy érteni kellene azokat a sorokat. Értelmezni. Analizálni...és aztán megállapítani benne a SAJÁT szerepet...nem a másokét, nem az időjárásét nem a külvilágét..hiszen boldogságot nem lehet kapni kívülről. A boldogságra alkalmasnak kell lenni. Ez pedig önvizsgálattal kezdődik...hiszen...ahogy én sem, ő sem,Te sem..senki sem tökéletes, de aki folyamatosan egy helyben topog, az valamit nagyon elrontott. A világ nem fogja akarni boldoggá tenni Őt. Ezt a szivességet nem teszi meg senki. A boldogsághoz vezető út előtti kisajtó kulcsa mindekinek a saját kezében van....
az.
A történet korábban..méghozzá pár éve eredezik, amikor voltunk mi páran, akik barátoknak mondtuk magunkat, de nem voltunk azok. Játszottunk, röhögtünk beszéltünk és hallgattunk, ittunk és ettünk, talán még jól is éreztük magunkat és egymást. Valójában őszinte kapcsolat nem kötött össze minket, illetve párban talán ezt-azt ezzel amazzal, de ténylegesen egymásról nem sokat tudtunk. Voltak látszat barátságok, látszat haverságok, aztán barátságok, amiket a felek néha félreértelmeztek, illetve valóságos elhivatottságuk hiányzott a másik különösen sarkallatos pontjainak feltárásához, tolerálásához és főképp megértéséhez.
Mindegy..rég volt...jó volt és jólesik rágondolni.
Született egy írás (plágium 2) aminek a szerzője biztosan nem haragszik rám, ha iderakom...mindegyikünkről, így rólam is. Annak ellenére, hogy nem tűnt hízelgőnek, ámde éreztem és érettem, valamint egyet is értettem a tartalmával nagyon nagy részben.
A Jegeshideg Kígyó:
Tehernek érzett énjét vedlett,nőiségét szabadjára,kissé szabadossá sikeredett-engedett Sikeres.
Szőkesége vakít,agya pengefinoman barázdált.Keveset játszik,elveken él,barátai tisztelete övezi,kissé céda felének útját elhulott férfiak tetemei szegélyezik.Hátrányt okozó intelligenciája kényszeríti harcolni a mindennapokkal.
Talán érdemes elgondolkodnom, hogy mi más most...Jegeshideg Szőke lettem már..a kígyó lemaradt...:) Szabados nem vagyok...sőt, sose hittem volna, hogy ennyire fogom élvezni valaha is a kőkemény monogámiát...dehát mindennek ára van..én ennek az árát fizettem meg a szabadossá sikeredett céda felem mindennapjaiban..:) Elhullott férfiak...homályba vesztek és nem is szegélyezik utamat már. Ott nyugszanak ahol kell nekik...de nem az én közelemben, s nem is figyelik a lábaim nyomát.
Szőkesége vakít...naja..:) A festék kérem csodákra képes:) Keveset játszom,elveken élek, barátaim tisztelete övez. És én is végtelenül tisztelem a barátaimat...szerencsére kevés van és őket megtanultam tisztelni és szeretni. És megérteni, ítélethozatal nélkül. Cserébe én is megkaptam ezt a tisztességes bánásmódot s erre nagyon büszke vagyok. Még akkor is ,ha ez nagyon nem volt így korábban, de az a fajta vagyok, aki látom a múltbéli hibáimat és el is fogadom őket, hiszen belőlük nőtt ki a mostani énem. Agyam...barázdált..annyira amennyire kell, illetve amennyire kezelni ezt képes vagyok.
Labilitásom néha kétségbe ejthetne, de már nem teszi. Az utóbbi hetek, hónapok boldogsága meggyőzött arról, hogy labilitásom a részem, s adott esetben a boldogságom amplitudoját is meghatározza, s ennek az az ára, hogy a mélységek is mélyebbek...de megéri.
S mintha...ahogy az idő telik...egyre kevesebb lenne a mély, s mintha a magas viszont egészen sokáig magas egyfolytában...az hiszem megtaláltam azt, aki képes boldoggá tenni.
Ha bármiben tévedek MOST..nem baj, be fogom ismerni és tenni fogok azért, hogy másképp, jobban, okosabban...hisz az élet erről szól-nekem legalábbis mindenképp- ha kell, változom...ha kell lépek, ha kell szólok, ha kell kérdezek, ha kell sírok, ha kell beismerek s ha kell akkor bocsánatot kérek. NEM vagyok tévedhetetlen...
Visszakanyarodva a plágium1-hez, ahhoz aki a mai ihletemet adta...azt hiszem, hogy a baj talán ott van (de lehet, hogy tévedek..), hogy érteni kellene azokat a sorokat. Értelmezni. Analizálni...és aztán megállapítani benne a SAJÁT szerepet...nem a másokét, nem az időjárásét nem a külvilágét..hiszen boldogságot nem lehet kapni kívülről. A boldogságra alkalmasnak kell lenni. Ez pedig önvizsgálattal kezdődik...hiszen...ahogy én sem, ő sem,Te sem..senki sem tökéletes, de aki folyamatosan egy helyben topog, az valamit nagyon elrontott. A világ nem fogja akarni boldoggá tenni Őt. Ezt a szivességet nem teszi meg senki. A boldogsághoz vezető út előtti kisajtó kulcsa mindekinek a saját kezében van....
