Macskák...macskák...

Eperke tanácsára elkezdtem olvasni egy blogot Alfi macska világuralomra tör címmel. Mindig sápitozom, hogy már a világon senkiben nincs egy kis kreativitás és hogy csupa ismétlődő szart lehet olvasni mindenhol (beleértve ezt a sajátomat is), de most respect ennek az eszement "idiótának", aki kitalálta ezt a saját macskája nevében megírt blogot. Lehet, hogy már másnak is volt ez a korszakalkotó ötlete, de ennek a fickónak határozottan még stílusa is van. mégpedig olyan stílusa, amit például én teljesen el tudok képzelni a saját Marci macskám szájába adva. Ezenkívül még arra is jó ez a blog, hogy rá kellett jöjjek, nemcsak az én macskám ekkora tróger, szaladgálnak még más lakásokban is ilyen mocskos bosszúálló szemét dögök, akik közben a végtelenségig lenézik az indoor heréltmacskatápadó gazdájukat, akinek a lehető legalkalmatlanabb pillanatokban képesek az ágyaikat úgy lehugyoznim, hogy valami rejtélyes módon az összes, de tényleg az ÖSSZES takaró olyan herót büdös legyen, hogy lehetőség szerint mindet ki kelljen mosni, de mondjuk még azonnal. Hogy aztán lehessen éjszaka az egy szál pléd alatt dideregve azon gondolkodni, hogy vajon mi a büdös francnak is kell ez az örökösen nyávogó, haszontalan, követelőző, a világon mindent összeszőröző mocsadék? Valójéban én azt hiszem, hogy azok miatt a piszkosul érzékeny antennái miatt, amivel valamilyen úton módon mindig pontosan érzi, mi van velem. Azért, mert erőszakosan beletelepedik a magánszférámba, amikor neki úgy tartja kedve, amitől egyszerűen muszáj megnyugodni.
Egészen könnybe lábadt a szemem a meghatottságtól...miközben hallom, ahogy szolidan duruzsol a mosógép. A takarómat mossa....