Lassan öt napja szinte folyamatosan fáj a fejem. Persze lehet mindenféle biokémiai magyarázata..a front a satöbbi, de pontosan tudom, hogy nem azért van. Ezek a dolgok akkor tudnak ennyire megtelepedni, ha van megfelelő táptalaj, nálam pedig most van. Kőkeményen hasogatja a fejem, ez az igazi szenvedős migrénes...ami olyan, hogy bármikor sírva tudnék fakadni tőle. Na meg sokminden mástól is. Az utóbbi hetek, vagy tán hónapok szépen fokozatosan építettek lefelé mentálisan. A fizikai állapotomról meg persze nem is beszélve:) Pontosan tudom, hogy a passzivitás öngerjesztő, minél inkább nincs valamihez kedvem ma, annál kevésbé lesz holnap és így tovább...de újabban én szinte folyamatosan fáradt vagyok. Rosszkedvem további táplálója még a napfény- nélküliség. Az állandó szürke vastag, sötét felhővel örökösen borított ég. A csapadék, a hó a fagy...ez az állandó hideg, illetve a levegőtlen lakásmeleg is teljesen kikészít. Nincs olyan nap, hogy ne lenne 6-8 órán át eldugulva az orrom.
Kezdek hinni a talpmasszőr leányzónak aki sosem mászik bele a magánszférámba- azt hiszem megfelelően közvetítem, hogy arról beszélünk amiről akarok- de két kérdést feltett a múlt héten. Az egyik, hogy megfelelően ki tudom-e fejezni, illetve célba tudom-e juttatni az érzelmeimet a párkapcsolatomban- merthogy tudja rólam, hogy amióta hozzá járok, azóta szinte folyamatosan el van dugulva az orrom. Persze azonnal rávágtam, hogy igen, persze. Aztán elhallgattam és gondolkodtam pár percet. A kérdés nem az volt, hogy én megfelelően ki tudom-e fejezni, hanem hogy az eljut-e a megfelelő személyhez..? Revidiálnom kellett az álláspontom. Nem..nem tudom úgy kifejezni, hogy az megfelelően célba érjen. Emiatt igenis lehet, hogy "dugulás" van, mert nem tud szabadon járni kelni a levegő...
A másik kérdése arra irányult, hogy az utóbbi időben előfordult-e, hogy istenigazából tele tudtam szívni a tüdőmet levegővel. Azzal a jóleső érzéssel, amikor kitölti belülről a mellkasod és egy, lendületes levegővétellel telik meg...tudod, nem azzal a kapkodós, fuldoklóssal, amikor mint a partra vetett hal...
Nem. Jó ideje nem tudtam. Pontosan tudom, hogy ez mit jelent.Nyilván le kell vonnom a megfelelő konzekvenciákat, ahogy le is fogom.
A harmadik óvatos megjegyzés arra vonatkozott, hogy 3 hónapja ismerjük egymást, sőt inkább már 4...de még soha nem mentem oda úgy, hogy egészséges voltam. Szinte folyamatosan taknyozom. Szünet nélkül. Az állandó stressz teljesen leépítette az immunrendszerem. Nincs bennem elég erő, hogy azt akarjam, hogy ne legyek beteg.És vajon most merre tovább...?
Kezdek hinni a talpmasszőr leányzónak aki sosem mászik bele a magánszférámba- azt hiszem megfelelően közvetítem, hogy arról beszélünk amiről akarok- de két kérdést feltett a múlt héten. Az egyik, hogy megfelelően ki tudom-e fejezni, illetve célba tudom-e juttatni az érzelmeimet a párkapcsolatomban- merthogy tudja rólam, hogy amióta hozzá járok, azóta szinte folyamatosan el van dugulva az orrom. Persze azonnal rávágtam, hogy igen, persze. Aztán elhallgattam és gondolkodtam pár percet. A kérdés nem az volt, hogy én megfelelően ki tudom-e fejezni, hanem hogy az eljut-e a megfelelő személyhez..? Revidiálnom kellett az álláspontom. Nem..nem tudom úgy kifejezni, hogy az megfelelően célba érjen. Emiatt igenis lehet, hogy "dugulás" van, mert nem tud szabadon járni kelni a levegő...
A másik kérdése arra irányult, hogy az utóbbi időben előfordult-e, hogy istenigazából tele tudtam szívni a tüdőmet levegővel. Azzal a jóleső érzéssel, amikor kitölti belülről a mellkasod és egy, lendületes levegővétellel telik meg...tudod, nem azzal a kapkodós, fuldoklóssal, amikor mint a partra vetett hal...
Nem. Jó ideje nem tudtam. Pontosan tudom, hogy ez mit jelent.Nyilván le kell vonnom a megfelelő konzekvenciákat, ahogy le is fogom.
A harmadik óvatos megjegyzés arra vonatkozott, hogy 3 hónapja ismerjük egymást, sőt inkább már 4...de még soha nem mentem oda úgy, hogy egészséges voltam. Szinte folyamatosan taknyozom. Szünet nélkül. Az állandó stressz teljesen leépítette az immunrendszerem. Nincs bennem elég erő, hogy azt akarjam, hogy ne legyek beteg.És vajon most merre tovább...?
