Olvasok egy blogot, gyakorlatilag évek óta. Korábban személyesen érintett voltam, többször szó esett rólam is benne, aztán a "kötelék" megszakadt- bár igazán szoros kötelék soha nem is volt.
Az okok talán teljesen lényegtelenek, talán pedig nincsenek is OKOK. Történt ahogy történt.
A blogoló lelkivilága meglehetősen zaklatott-nagyon gyakran. Hektikus természete, állandó
megfelelni vágyása(ennek ellenkezője hangoztatása mellett), esendősége, éles esze, érzékenysége szinte minden cenzúra nélkül jelent meg nap mint nap..impulzivitása néha még számomra is érthetetlen volt, pedig aztán....
Egy ideje nagyon komoly érzelmek is teret nyertek. Hétről hétre egyre jobban bontakozott ki egy szerelem, minden nyűgével és fájdalmával,minden inspirációjával a szerelem minden melegségével.
Komolyan hittem, hogy talál nyugalomra lel végre. Hogy ő most olyan, aki betölti a teret és leköti a szabadgyököket...hogy szellemileg és testileg is megfelelő PARTNER.
Aztán néhány napja nagyon más irányt vett a történet.
Olvastam s amikor a végkifejlethez érkezett, akkor megsirattam.
Sajnálom, hogy ez most nem AZ volt, akit igazán megérdemelne már. Sajnálom, hogy megint valaki, akire valójában nem felnézni kell, hanem lenézni. Nem tudok szólni neki, de kikívánkozik belőlem, hogy ha tudnék...segítenék. Bár pontosan tudom, hogy egyáltalán nem segítség, amire vágyna…
